A börtönös filmekben számomra a Blood in Blood out  az etalon, ezt talán nem is kell részletezni, aki még nem látta, az azonnal pótolja, ha pedig kimondottan a börtönlázadás a téma, akkor pedig a Carandiru jut eszembe elsőre, csak az szerintem egy félresikerült film volt nem túl hiteles színészi játékkal, akkor már a Celda 211 mérföldekkel jobban sikerült darab. 

A 211-es cella egy spanyol börtönben található, ahova új börtönőr érkezik, egyenlőre csak látogatóba, másnap lenne az első munkanap, de elszabadul a pokol, kitör a lázadás, a teljes blokk a lázadók kezére kerül és hősünknek egy választása marad, úgy kell tennie, mintha ő is rab lenne, különben csúnya véget ér. A fiú szépen veszi az akadályokat, megtalálja a helyet az új helyzetben is, de mindenre ő sincs felkészülve. Az agresszív bandavezér, a beszart börtönigazgató és a bebörtönzött ETA tagok mellett nem várt szereplői is vannak a kirakósnak...

A film nem egy túlmoralizálós szocióizé, nem is egy vértől fröcsögő rettenet, hanem egy izgis, de mondanivalóval is megáldott, tök korrekt kis film, ennyi.

Ja, ha a csávó itt a képen ismerősnek tűnik az nem véletlen, ő volt az Amíg alszolban szereplő pszichopata portás megformálója, ebben a filmben ő a börtönlázadást vezető bandavezér, a szerencsétlen börtönőr feleségét pedig a már említett filmben szereplő áldozata alakítja. A főszereplő Alberto Ammann-nak ez gyakorlatilag az első filmje, nem volt rossz, meglátjuk, mit tud még.

Szóval, nem egy filmtörténeti mérföldkő, de attól még simán ajánlott, ha épp nincs jobb kéznél.

Az egykoron harcosok voltunk óta figyeli a mozibabe törzskara az új-zélandi és ausztrál filmeket, mert onnan elég fura filmek szoktak érkezni, és ez alól ez a film sem kivétel, ha korábban nézem meg, még a Messzi dél vadjai, a Holdfény királyság vagy a Submarine előtt, akkor meg kimondottan oda lennék érte, mert annyira bájos hangulata van, hogy meg kell zabálni, csak ha a fenti három filmet már láttad (ha nem, akkor mindhármat érdemes), akkor van egy enyhe "ezt már éreztem egyszer" hangulata a dolognak, dehát ez van, nem a film tehet róla, hogy vannak nála jobban hájpoltak is.

A sztori:  adva van Boy, a 11 éves maori fúcska, a világ végi házacskában, ahol kiskorú unokatestvéreivel és a nagyival él, meg Leaf-fel, a kecskével, aki kb. az egyetlen barátja. A nagyinak el kell mennie a városba ügyet intézni pár hétre, és erre az időre Boy a főnök a házban, míg be nem esik a rég nem látott fater két haverjával, aki frissen szabadul a böriből, és innentől fenekestül felfordul minden.

Ha ez alapján egy végnélküli szociohorrorra asszociálnál, akkor nagyon messze vagy a valóságtól, mert ez a film egyfelől nagyon vicces és fantasztikusan hangulatos, másfelől az gyermeki lélek olyan mélységeit mutatja be nagyon finom eszközökkel, amivel én ritkán találkoztam eddigi filmélményeim során, és sikerült ezt a kettőt nagyon ízlésesen adagolni, nagyon szépen összerakott film ez.

A filmet a Taika Waititi jegyzi mint író, rendező, és mint az idióta börtönből szabadult apu.

  Kaka: 8,2/10

Korunk egyik legnagyobb színésze halt meg ma. Tragikusan korán, 46 évesen, pedig még sok-sok filmben kellett volna szerepelnie.
Az biztos, hogy nekem és a blog többi írójának is nagy kedvence volt hiszen kapásból találtam 6 filmet amiben szerepelt és írtunk is róla: (és mennyi van még, amiről nem is írtunk: pl. a Big Lebowski-ról, a The Talented Mr. Ripley-ről, a Boogie Nights-ról, a Capote-ról, a Masterről vagy a Synecdoche, New York-ról, stb.)
Ides of March
Mary and Max
25th Hour
Before the Devil Knows You're Dead
Happiness
Charlie Wilson's War

Nyugodjon békében.

A Robert Redford főszereplésével készült monodrámáról nem gondoltam volna, hogy ennyire ütős lesz. J.C. Chandor rendezőt (aki a Margin Call-t is elkövette) igazi túlélő filmet forgatott. Ha nem is tökéleteset, de ahhoz eléggé súlyosat, hogy kényelmetlenül érezd magad a székben.
Az ember vs. természet témát sokszor körbejárták már, (pl. a kézlevágós 127 óra, a farkasos The Grey, a depis Into the Wild, stb) az All is Lost viszont realisztikusságával és furcsa hangulatával kilóg a többi közül. Robert Redford pedig olyan remekül hozza a főszereplőt, hogy le a kalappal a majd' 80 év körüli színész előtt! Ha az Oscart nem marketing- hanem valós színészi teljesítmények alapján adnák akkor én simán hozzávágnék egyet érte, bár neki végül is asszem van már pár.
A történetet nem fogom taglalni sokáig: egy magányos vitorlás sorsát követhetjük pár napon keresztül ahol viszont semmi sem úgy történik ahogy gondolnád.
Van valami lenyűgöző az öreg hajós és a természeti elemek közötti küzdelemben, amitől az amúgy szögegyszerű történet végig izgatni fog.
Nagyon jók a hangok, remekek a képek is, szóval érdemes fasza cuccon nézni és hallgatni!
A zenéjén kívül (ami nekem pont nem jött be, mások meg ódákat zengenek róla, én el bírtam volna képzelni teljesen zene nélkül is) és egy-két apróságtól eltekintve (pl. hogy miért nem nő Redford szakálla) nagyon erős hangulatú, jól összerakott film úgyhogy: NÉZZED MEGFELE!

dr. KJ: 8.5/10

Nem vagyok nagy Woody Allen-fan, persze láttam jópár filmjét, de közel sem mindegyiket. Az utóbbiak (To Rome with Love, Vicky Cristina Barcelona, Midnight in Paris, Scoop, Match Point stb) mindenesetre egyáltalán nem jöttek be. Általában könnyed cuccok voltak ezek, vicces jelenetekkel, jó színészekkel, de nekem pl. úgy tűnt mintha a Vicky Cristina Barcelona-t leforgatta Olaszországban mégegyszer To Rome with Love címen, wtf?
A Blue Jasmine viszont egyáltalán nem vicces, nem könnyed és nem tűnik korábbi cuccok másolatának. Nagyon is valóságos problémákat jár körül a film, röviden: Adott egy (fél)testvérpár, két nő, Jasmine (Blanchett), aki egy gazdag New York-i befektető felesége lett, és Ginger (Hawkins), aki egy San Francisco-i építőmunkáshoz. Amikor a remek befektetőt (Baldwin) elviszik a rendőrök Jasmine élete összeomlik és lenézett, proli hugához kell költöznie, mert nincs egy vasa sem...
Nem gyakori témája az amerikai filmeknek a bukás. Persze nem szívesen nézzük az emberek lesüllyedését még akkor sem, ha egyébként egyáltalán nem tudunk azonosulni a bukottal. A Blue Jasmine pontosan ilyen történet és bár nem fog jólesni, erős filmélmény lesz.
Cate Blanchett nagyon komoly némbert tol benne egészen kiválóan, Alec Baldwin és Sally Hawkins is okésak és az egész film jól egybe van rakva.
A lényeg, hogy simán NÉZZED MEGFELE ám!

dr. KJ: 8/10