Happiness (Boldogságtól ordítani; 1998)

Sajnos egy kicsit döcögősen érkeznek tőlem a postok, de nyár, fesztiválok, delírium, meg minden (no meg ugye az olvasók hiánya). A többinek meg nőpara.

Na, először is nézzük meg a lenti kis klippet!  

 

Nem kell megijedni, nem egy brutál thrillerről van szó. A film máshogy undoritó. Ez  a jelenet csak az egyik főszereplő visszatérő álma, aki amúgy pszichológus. A film majdnem összes szereplője hozzá hasonlóan átlagos, unalmas, középosztálybeli tisztes amerikai, aki nagyon szépen megfelel a társadalmi normának. A gond az, hogy hiába viselkednek erkölcsös polgárként, mi, nézők, hamar rájövünk, hogy ezek igazából szörnyűséges undoritó perverzek.

Több ember és család sorsát nézhetjük végig, ahogy viccesen és gusztustalanul kereszteződnek és összefonódnak egymással. Alapból van egy nagyon tipikus kertvárosi család. Abban van három harmincas nővér. Az egyik egy hippi szagú szerencsétlen angoltanár, akinek egészen addig még soha nem volt férfi az életében, amig az egyik ukrán bevándorló tanitványa meg nem dugja, majd ki nem rabolja. A másik nővér a sikeres művész a családban. Vonzó, gazdag, igazi végzet asszonya (Lara Flynn Boyle) csak alkotói válságban van és abban a hitben él, hogy egy rendes megerőszakolás után tudna csak hitelesen írni. A harmadik nővér elvileg a legnormálisabb, rendes anya, igazi háziasszony, de lehet pont emiatt a tökéletes amerikai  anyuka stílusa miatt számomra ő az egyik legvisszataszitóbb karakter a filmben. Persze, a férje a fentebb már emlegett pszichológus, még nála is szörnyűbb, de az inkább a szexuális aberrációjának tudható be.

Oh és hamár aberráció, akkor nem szabad elfelejtkezni a  telefonálgató-perverzről, az örök maszturbáló-művészről, akit természetesen Philip Seymour Hoffman alakit. Kedvencük tökéletesen hozza a nyáladzó szörnyeteget (sajátos ragasztóval nyomkodja fel a képeslapokat lakása falára...), volt már itt post-ja, lesz is még.

Soha nem gondoltam volna, hogy ennek a filmnek a rendezője amerikai ember lehet. Todd Solondz pedig teljesen az, csak viccesen, kívülről látja sajátjait és jól tudja őket ábrázolni. Több filmben is bizonyította már ezt, neki is lesz még itt filmje.

Ráncosnyakú: 9,3/10

dr. KJ: nyomasztás magasfokon 8.5/10

KM: vicces kis film, úgy undi, ahogy van, de nálam csak 8/10

2008-07-21 15:54




A bejegyzés trackback címe:

https://mozibabe.blog.hu/api/trackback/id/tr27574376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása