Az egykoron harcosok voltunk óta figyeli a mozibabe törzskara az új-zélandi és ausztrál filmeket, mert onnan elég fura filmek szoktak érkezni, és ez alól ez a film sem kivétel, ha korábban nézem meg, még a Messzi dél vadjai, a Holdfény királyság vagy a Submarine előtt, akkor meg kimondottan oda lennék érte, mert annyira bájos hangulata van, hogy meg kell zabálni, csak ha a fenti három filmet már láttad (ha nem, akkor mindhármat érdemes), akkor van egy enyhe "ezt már éreztem egyszer" hangulata a dolognak, dehát ez van, nem a film tehet róla, hogy vannak nála jobban hájpoltak is.
A sztori: adva van Boy, a 11 éves maori fúcska, a világ végi házacskában, ahol kiskorú unokatestvéreivel és a nagyival él, meg Leaf-fel, a kecskével, aki kb. az egyetlen barátja. A nagyinak el kell mennie a városba ügyet intézni pár hétre, és erre az időre Boy a főnök a házban, míg be nem esik a rég nem látott fater két haverjával, aki frissen szabadul a böriből, és innentől fenekestül felfordul minden.
Ha ez alapján egy végnélküli szociohorrorra asszociálnál, akkor nagyon messze vagy a valóságtól, mert ez a film egyfelől nagyon vicces és fantasztikusan hangulatos, másfelől az gyermeki lélek olyan mélységeit mutatja be nagyon finom eszközökkel, amivel én ritkán találkoztam eddigi filmélményeim során, és sikerült ezt a kettőt nagyon ízlésesen adagolni, nagyon szépen összerakott film ez.
A filmet a Taika Waititi jegyzi mint író, rendező, és mint az idióta börtönből szabadult apu.
Kaka: 8,2/10