Általában óvatosan közelítek a "művészfilmekhez" mert ki tudja, esetleg kifolyik tőlük az agyam, vagy ilyesmi. Ari Folman Futurológiai kongresszussával két dolog miatt is kivételt tettem:
1) A rendező előző filmje, a Libanoni keringő jóféle volt
2) Elvileg a lengyel sci-fi klasszis Stanislaw Lem azonos című munkáján alapul
A kettes pont az, ami kicsit aggasztott, mert a novella bizony eléggé a megfilmesíthetetlen kategóriában versenyez, máramennyire emlékszem egyáltalán. Tekertek is jópárat az eredeti sztorin ami néhol előnyére, néhol pedig hátrányára vált, dehát valahogy filmet kellett belőle eszkábálni.
Hogy miről is van szó? Digitális személyiségmásolatokról, virtuális, pontosabban animált valóságokról, Robin Wrightokról és gyerekeiről, Harvey Keitelről, Paul Giamattiról, Jon Hammről, sci-firől és mélabúról, drogokról és Hollywoodról, gátlástalan szórakoztatóipari cégekről, disztópiáról és papírsárkányokról...
A színészek remekek, a hangulat semmihez se hasonlít igazából, a látványvilág pedig a Paprika drogos rémálomvilágát idézi.
Egyszóval fura, egyedi és hangulatos cucc ez, sci-fi és animáció fanoknak NÉZZED MEGFELE, sima halandóknak meg ERŐSEN AJÁNLOTT, mert néha kell olyat is nézni, ami szarik minden klisére.

dr. KJ: 8.2/10