Ha Philip Seymour Hoffman játszik egy filmben, akkor jó esélyünk van rá, hogy az emberi lélek sötétebb bugyraiba kapunk betekintést, merthogy undiságban ő az isten, de persze azért nincs ez mindig így, de ebben a filmben nagyon.
A két főszereplő két testvér, akiknek mostanában nem megy annyira a szekér, Ethan Hawke, a fiatalabbik próbálja kifizetni a gyerektartást és visszaszerezni családját, az idősebbik, a már emlitett Hofi szintén anyagi gondokkal kűzd folyamatosan, plusz egyre távolodó feleségét próbálja visszaszerezni, de egyre rosszabb lesz minden, mikor is jön a remek ötlet, ki kell rámolni egy üzletet, egy olyat, ahol nem lesz gond, legegyszerűbb anyuék boltját kirámolni, azt ismerik, tudják, hogy biztosítva van, nem esik baja senkinek, mindenki jól jár. Elvileg.
De a dolgok persze nem úgy alakulnak, ahogy ők elképzelték, nagyon nem, és minden egyre rosszabb lesz. A film érdekessége, hogy külön külön látjuk a szereplők szempontjait, sztorijait, és elbaszottságukban is érthetővé válik a motiváció, ami működteti őket, és bármennyire is unszimpatikusak, nincs külső szem, nincsenek gonosz és ronda szereplők, az ember már csak ilyen undi lény, ez van.
KM: 8/10
dr. KJ: súlyosan nyomasztó cucc, 8.5/10
