Cronenberg visszatérő szereplő nálunk, még saját cimkéje is van, ami azért nem sok rendezőnek jár. Az viszont kérdéses volt, hogy a Maps to the Starsról írok-e, mert nem győzőtt meg igazán.
Nem győzött meg a parádés szereposztás (Julianne Moore, Mia Wasikowska, Evan Bird, Olivia Williams, John Cusack, a Pattinson gyerek sem zavaró, sőt még maga Carrie Fisher is felbukkan egy kis cameo szerepben) ellenére sem. Nem győzött meg, de kétségtelenül hatott rám, mert azért elég fura hangulata van, az kétségtelen.
Feltéve, ha végig bírod nézni: a film első fél órája ugyanis gazdag hállivúdi senkik nyavalygásával telik. Zavaró és érdektelen is ez a rész, aztán lassan és nehezen beindul és válik különös atmoszférájú tragikomédiává, misztikus, szatirikus thrilleré, ami azért érdekes mix, azt el kell ismerni. Aztán meg ha másmiatt nem is, Julianne Moore miatt mindenképpen érdemes megnézni, elképesztően jót alakít!
Nem mondanék történet.zip-et sem, jobb ha magad küzdesz meg a dologgal. Legyen elég az, hogy a mix működik valahogy: amikor már kikapcsolnád, mindig beüt valami újabb furcsaság és aztán már legalább végignézed. A vége azonban igazi cronenbergi móka, heppiendnek semmiképpen sem nevezhető, vagy bizonyos szemszögből éppen, hogy nagyon is az.
AJÁNLOTT, de azért csak óvatosan.

dr. KJ: 7.6/10

Banderács Tóni az Almodóvár-féle A bőr, amelyben élek óta (amiről miért is nem írtunk?!) nem szerepelt értékelhető filmben (najó, a Ruby Sparksban volt jó tíz perce) erre most itt egy eredeti spanyol sci-fiben, és teljesen rendben van. Jól áll neki a Blade Runneres hangulatú főszerep, a kicsit depis, elégedetlen antihős amúgy is kötelező egy Philip K. Dick munkái, Asimov Én, a robotja, a District 9 és sok más jóféle sci-fi által megihletett filmbe.
A történet elgondolkodtató bár nem túl eredeti: a robotok egyfajta öntudatra ébredése, evolúciója lesz a középpontban, az Asimov-féle Robotika Törvények sajátos változatával kiegészítve. A képi világ leginkább a District 9-hoz hasonlít: egyszerre elhasznált, koszos, lepukkant és mégis nagyon hi-tech. Hasonlít abban is, ahogy a robotok társadalomból kirekesztett világa (ami a D-9 ben az idegenek gettója) rezonál a jelenkor társadalmi, faji, vallási feszültségeire. Ja és van némi világvége beütés is, szóval nem lesz vidámkodás azt garantálom.
Spanyol filmhez és úgy általában európai filmhez képest is dícséretes a remek de nem öncélú cgi. Gabe Ibáñez rendező tapintható hangulatot teremt - bár sokszor kedvencei előtti tiszelgésképpen visszaköszönő képek ezek, mint pl. a sötét, esős utcán villogó Blade Runneres holo-reklámok.
Azért persze nem tökéletes a dolog, a "gonoszok" értelmezhetetlen indítékai és erőszakossága és jópár plot hole is felbukkan, de összeségében kellemes meglepetés volt a film, erős atomszférával és remek Banderasszal.
SIMÁN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10

Boris Vian könyveiből filmet készíteni merész vállalkozás még akkor is, ha történetesen Michel "Szürreál" Gondry úr lát neki. A szokásos "könybe' jobb vót" nyavalygástól tekintsünk el, nézzük így mire jut a francia rendező.
Colin és Chloé romantikus és szürreális tragikomédiája könyvben is nehezen befogadható, nemhogy filmben. Nem könnyű egy olyan filmet nézni, ahol 30 másodpercenként történik valami egészen meghökkentő, undorító, vicces és/vagy eszement dolog. Úgy burjánzanak a különféle tudatmódosító szerek által ihletett elképesztő jelenetek, hogy nem könnyű sem a történetre, sem a színészek játékára, sem a szuper jazzekre figyelni. Fel kell kötnie a gatyát mindnekinek, aki nekilát!
A sok ötlet és a dús vizualitás persze jót tesz az alapvetően egypontnullás romantikus dráma/vígjátéknak, ami könyvben a Vian-féle szöveges szürrealitástól válik többé egyszerű szerelmes történetnél. Azért hozzátenném, hogy a Köpök a sírotokra vagy az Öljünk meg minden rohadékot messze jobb könyvei és igazából film-alapanyagnak is jobban bevállnának, mondjuk Gondrynak mindig a romantikus dolgok jöttek be (pl. az Álom tudománya vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása) és nem a súlyos mondanivalóval terhelt rémségek. Az viszont tény, hogy más ne is próbálkozzon Viannal rajta kívül, mert esélye sem lesz.
Bár Audrey Tautou szép és tehetséges színésznő nem volt túl jó választás Chloé szerepére, de mindegy is, a színészek okésak, a hangulat vian-i, persze nem ez lett Gondry legjobb filmje, az fix.
Azért SIMÁN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10

Van valami fura realisztikusság azokban a filmekben amelyek egyszerre drámaian nyomasztóak és közben eszement viccesek. A Frank pont ilyen, egyszerre érfelvágós-nyavalygós hipszter tragédia és ironikus-kacagtató indie komédia.
A wannabe popsztár főszereplő Jon (Domhnall Gleeson) az angol kisvárosba érkező The Soronprfbs(!) nevezetű banda beugrós billentyűse lesz mert az előző mókus a tengerbe próbálja ölni magát. A koncert viszont hamar félbeszakad, mert a banda démoni nője (Maggie Gyllenhaal) szétbassza a felszerelést az első szám közben, ajaj. Mindegy, az énekes/frontember Frank (Michael Fassbender) az új albumhoz beveszi az újdonsült billentyűst és a banda elvonul valami istenháta mögötti ír faházba zenélni, amiről Jon a Twitteren és a YouTube-on közvetít...
Lesz itt furcsaság bőven, a drámai nyavalygások kacagtató jelenetekkel váltakoznak és futnak az indie filmhez méltóan furcsa befejezéshez. A karakterek egyediek és kidolgozottak - Fassbender és Gyllenhaal különösen jók végig -, a képek erősek, szóval jól összerakott cucc ez.
A fura papírmásé maszk amúgy Christopher Sieveytől, egy pár éve elhunyt zenész-komikustól jött, akinek Frank Sidebottom nevű figurája volt a fő ihlető, itt találsz róla sok képet.
A remek színészek és az abszurd helyzetekkel teli sztori különleges hangulatot ad és egy idő után teljesen behúz. NÉZZED MEGFELE kategóriás cucc, persze azért lehet, hogy néhol megfekszi a gyomrod.

dr. KJ: 8.2/10

A zene megfelelően "alter-indie-elektro-nyavalygós" ami remekül illik az (szószerint) elmebeteg zenészekhez. Tréler helyett jöjjön Fassbender és zenészei amint az "I Love You All"-t adják elő:

A kilencszázadik szuperhős-folytatás után felüdülés volt ez a indie sci-fi, ami a kis költségvetés (4 millió dollár!) ellenére egészen erős hangulattal és néhány kifejezetten ütős jelenettel támad.
Szögezzük le, hogy a trailer ellenére ez messze nem akciófilm, inkább sci-fi trillér, de abból is a lassan baszakodós fajta, és agytekerő világrengető csavarokra se számíts, inkább erős atmoszférájú nyomasztásra.
A történetet nehezen tudnám leírni anélkül, hogy lelőnék jópár furcsaságot, inkább felsorolom azokat a hangulatokat amik felbukkanak: hipszterek, mozgássérült főszereplő, hacker, MIT, Laurence Fishburne, Blair Witch Project, Kafka, THX, X-Akták, párkapcsolati katyvasz, Cube, District 9, stb.
Szóval lesz itt pár érdekesség, bár sokszor megröccen a forgatókönyv azért elég stílusos remixet láthatunk. Megvan benne az esetlenség és a báj ami az indie filmeket általában jellemzi de kitűnik a többi közül blockbustereket megszégyenítő képi világával és hangulatos elektrózenéivel na és persze a teljesen vállalható CG-vel.
William Eubank a 2011-es Love-val kezdte a hipszter életérzést a sci-fivel keverni - bár az még nem vitte át a mércét. Viszont látszik a fejlődés, különleges hangulatú cuccok jönnek a keze alól, szóval érdemes odafigyelni rá!
Lehet próbálkozni, AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10