Banderács Tóni az Almodóvár-féle A bőr, amelyben élek óta (amiről miért is nem írtunk?!) nem szerepelt értékelhető filmben (najó, a Ruby Sparksban volt jó tíz perce) erre most itt egy eredeti spanyol sci-fiben, és teljesen rendben van. Jól áll neki a Blade Runneres hangulatú főszerep, a kicsit depis, elégedetlen antihős amúgy is kötelező egy Philip K. Dick munkái, Asimov Én, a robotja, a District 9 és sok más jóféle sci-fi által megihletett filmbe.
A történet elgondolkodtató bár nem túl eredeti: a robotok egyfajta öntudatra ébredése, evolúciója lesz a középpontban, az Asimov-féle Robotika Törvények sajátos változatával kiegészítve. A képi világ leginkább a District 9-hoz hasonlít: egyszerre elhasznált, koszos, lepukkant és mégis nagyon hi-tech. Hasonlít abban is, ahogy a robotok társadalomból kirekesztett világa (ami a D-9 ben az idegenek gettója) rezonál a jelenkor társadalmi, faji, vallási feszültségeire. Ja és van némi világvége beütés is, szóval nem lesz vidámkodás azt garantálom.
Spanyol filmhez és úgy általában európai filmhez képest is dícséretes a remek de nem öncélú cgi. Gabe Ibáñez rendező tapintható hangulatot teremt - bár sokszor kedvencei előtti tiszelgésképpen visszaköszönő képek ezek, mint pl. a sötét, esős utcán villogó Blade Runneres holo-reklámok.
Azért persze nem tökéletes a dolog, a "gonoszok" értelmezhetetlen indítékai és erőszakossága és jópár plot hole is felbukkan, de összeségében kellemes meglepetés volt a film, erős atomszférával és remek Banderasszal.
Simán NÉZZED MEGFELE!

dr. KJ: 8.4/10