Boris Vian könyveiből filmet készíteni merész vállalkozás még akkor is, ha történetesen Michel "Szürreál" Gondry úr lát neki. A szokásos "könybe' jobb vót" nyavalygástól tekintsünk el, nézzük így mire jut a francia rendező.
Colin és Chloé romantikus és szürreális tragikomédiája könyvben is nehezen befogadható, nemhogy filmben. Nem könnyű egy olyan filmet nézni, ahol 30 másodpercenként történik valami egészen meghökkentő, undorító, vicces és/vagy eszement dolog. Úgy burjánzanak a különféle tudatmódosító szerek által ihletett elképesztő jelenetek, hogy nem könnyű sem a történetre, sem a színészek játékára, sem a szuper jazzekre figyelni. Fel kell kötnie a gatyát mindnekinek, aki nekilát!
A sok ötlet és a dús vizualitás persze jót tesz az alapvetően egypontnullás romantikus dráma/vígjátéknak, ami könyvben a Vian-féle szöveges szürrealitástól válik többé egyszerű szerelmes történetnél. Azért hozzátenném, hogy a Köpök a sírotokra vagy az Öljünk meg minden rohadékot messze jobb könyvei és igazából film-alapanyagnak is jobban bevállnának, mondjuk Gondrynak mindig a romantikus dolgok jöttek be (pl. az Álom tudománya vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása) és nem a súlyos mondanivalóval terhelt rémségek. Az viszont tény, hogy más ne is próbálkozzon Viannal rajta kívül, mert esélye sem lesz.
Bár Audrey Tautou szép és tehetséges színésznő nem volt túl jó választás Chloé szerepére, de mindegy is, a színészek okésak, a hangulat vian-i, persze nem ez lett Gondry legjobb filmje, az fix.
Azért SIMÁN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10