Van valami fura realisztikusság azokban a filmekben amelyek egyszerre drámaian nyomasztóak és közben eszement viccesek. A Frank pont ilyen, egyszerre érfelvágós-nyavalygós hipszter tragédia és ironikus-kacagtató indie komédia.
A wannabe popsztár főszereplő Jon (Domhnall Gleeson) az angol kisvárosba érkező The Soronprfbs(!) nevezetű banda beugrós billentyűse lesz mert az előző mókus a tengerbe próbálja ölni magát. A koncert viszont hamar félbeszakad, mert a banda démoni nője (Maggie Gyllenhaal) szétbassza a felszerelést az első szám közben, ajaj. Mindegy, az énekes/frontember Frank (Michael Fassbender) az új albumhoz beveszi az újdonsült billentyűst és a banda elvonul valami istenháta mögötti ír faházba zenélni, amiről Jon a Twitteren és a YouTube-on közvetít...
Lesz itt furcsaság bőven, a drámai nyavalygások kacagtató jelenetekkel váltakoznak és futnak az indie filmhez méltóan furcsa befejezéshez. A karakterek egyediek és kidolgozottak - Fassbender és Gyllenhaal különösen jók végig -, a képek erősek, szóval jól összerakott cucc ez.
A fura papírmásé maszk amúgy Christopher Sieveytől, egy pár éve elhunyt zenész-komikustól jött, akinek Frank Sidebottom nevű figurája volt a fő ihlető, itt találsz róla sok képet.
A remek színészek és az abszurd helyzetekkel teli sztori különleges hangulatot ad és egy idő után teljesen behúz. NÉZZED MEGFELE kategóriás cucc, persze azért lehet, hogy néhol megfekszi a gyomrod.

dr. KJ: 8.2/10

A zene megfelelően "alter-indie-elektro-nyavalygós" ami remekül illik az (szószerint) elmebeteg zenészekhez. Tréler helyett jöjjön Fassbender és zenészei amint az "I Love You All"-t adják elő: