IMDb
Elbaszott országok rovatunkban ma Uganda következik. A film a véreskezű diktátor Idi Amin a valóságban elkövetett rémtetteit követi. A főszereplő a betyárcsibész Forest Whitaker, akit nem kell bemutatni remélem, millió meg egyszer bebizonyította, hogy egy kancsal, rosszarcú, dagi néger is lehet színészóriás. Whitaker tökéletes a szerepben, nem véletlenül kapott Oscart érte 2007-ben.

Az skót középosztálybeli családból származó, frissen doktorált fiatal Nicholas Garrigan (James McAvoy) Ugandába indul a Vöröskereszthez, hogy kalandot keressen, és kitörjön unalmas életéből. Az országban hamarosan polgárháború tört ki, a puccs sikeres elnökké teszi az ország felemelkedését (naná) hirdető Idi Amint. Egy véletlen baleset összehozza a fiatal doktor és a diktátort (aki persze akkor még nem tűnik annak), és saját orvosának fogadja fel. A két színész mindvégig remekül hozza a szerepet, McAvoy a naiv, kalandvágyó doktorét, Whitaker a kétarcú Aminét. A filmben lappangó feszültség néha egészen naturalista-brutális módon tör elő, Amin paranoiája, és az abszolút nem szokványos szerelmi háromszög végig a székbe szögez. A történetet nem mondom tovább, mert nem érdemes lelőni a furmányságokat, de vannak rendesen. Az igazi Afrikát bemutató filmek (mint pl. a Hotel Rwanda) megdöbbentően naturalisták, itt is brutálisan agresszív jelenetekre számíts, húskampózás, nők csonkolása, miegymás. Ez azonban nem öncélú hergelés, hanem remek kontraszt a fiatal doktor Amintól ajándékba kapott kabrió kocsija,  modern lakása és valóság durvasága között.

Az utolsó skót király jól sikerülten mutatja be a nyomorult afrikai országok diktátorainak működését, remek színészekkel, fojtogató feszültséggel, karakterfejlődéssel. Kösd fel a gatyát és nézd meg, ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8.2/10  

Lord Ráncos: 8/10 nekem afrikáról szóló filmek jöhetnek bármikor

KM: betyáros egy film, de az orvos nem naiv egyáltalán, hanem egy törtető, elvakult, egyben buksiát a homokba dugó pöcs 8,6/10 (dr. KJ: ez így van kedves Kaka, de nem kell mindent lelőni előre!)

John Malkovich egy filmet rendezett összesen, és nem is rosszat, de elég furát. Ja, igen, ezt.

Egy be nem azonosítható dél-amerikai országban egy titokzatos terrorszervezet szedi az áldozatait, amiről kb. annyit lehet tudni, hogy egy Ezequiel nevű ember vezeti, és a kormány megdöntése a céljuk, de minden más kusza és érthetetlen, mindenki mögöttük áll, pedig mintha nem is létezne, véletlenszerűen válaszja ki a célpontokat, és az utolsó utcakölyök is nekik dolgozik, a kormány pedig cseppet sem békésen reagál. Hősünk pedig már megint a Javier Bardem, aki most bajszos, szigorú nyomozót alakít, az említett bibilai hős nyomában, a jogba és igazságba vetett hitével, és a nem annyia fekete-fehér valósággal való szembesüléssel.

Fura film, mert nincsenek benne jók meg rosszak, nem derül ki, hogy akkor most ki a gonosz és ki a jófej, meg hogy miért is történnek a dolgok, nincs szánkbarágva, hogy akkor most a diktátorokkal állnak szembe szabadságharcosok, vagy demokratikus kormánnyal szemben terroristák, szóval, hogy a világban csak történnek a dolgok, aztán, hogy az számunkra mit jelent, az már a mi dolgunk, hiszen még oldalak sincsenek, igen, zavaró ha nincs kimondva, hogy mit is gondoljunk, hogy mi a helyes megoldás, de az élet már csak ilyen.

KM: 8,3/10

A trailert nem rakom be, mert romantikus filmdrámára van vágva benne a film, pedig nem az, és csak megijednétek, hogy milyen nyálas fost próbálok a torkotokon fondorlatosan lenyomni, pedig nem.

Ráncosnyakú: 7,5/10

Ilyen autentikus filmet biztos, hogy már rég nem láttunk. Talán a Budapest Retrót, bár az igazából csak kordokumentum a régi Pestről. Ez viszont egy igazi játékfilm a jamaikai Kingstonból, annak is az egyik legmélyebb rasztafári bugyrából. Na jó, az, hogy "igazi" egy kicsit erős, mert a mai játékfilmek kategóriájába már nem nagyon férne bele. Csak gondoltam, van fiktív sztorija, meg szereplői és akkor már elvileg játékfilm.

A film a reggae nemzetközi hódításának csúcsán keletkezett, bár raszta főszereplőink ebből nem sokat éreznek és nem is nagyon érdekli őket. Úgy általában nem sok minden izgatja fel őket. Egész nap szívnak, táncolnak, zenélnek, meg fura dolgokat beszélnek. Senki sem pörgi túl a dolgokat.

Azért van a mozinak egy mondatnyi sztorija: a főfőszereplő, Horsemouth, legújabb Zion-oroszlános festésű motorját ellopatja a helyi főmaffiózó (jamaikaiul bossman). Lószáj azonban büszke Buffalo soldier. Összecsőditi raszta bandáját, akivel nemcsak visszalopják a járgányt, hanem teljes mértékben kipakolják a bossman villáját, és mindent szétosztanak a raszta közösség lakói között.

A film hangulatát a hihetetlen jamaikai mentalitás és a nagyon durva roots reggea zenék emelik. Oh, majdnem elfelejtettem! A moziban lévő párbeszédek 80 százalékát alig lehet érteni, pedig angol felirat van az elvileg angol nyelvü filmhez. A filmből kiragadott mondat egyik tipikus példája az ottani angolnak: "What the Babylon deal with? I and I control to the fullness." (vagyis ,,Mit keres itt a rendőrség? Itt én vagyok a főnök").
 

Végezetül itt van egy fél perc a filmből, amiben az egyik szereplő bemegy egy átlagos lemezboltba.

Amint láthatjuk, ott, ha reggae zene hallható, mindenki remegve elkezd táncolni. Valószínüleg, ha egy sima pékséget mutatnának délután 2kor, ott is ugyanezt látnánk.

Ráncosnyakú: 8/10

A Thunderbirds kapcsán szó volt a South Parkos Trey Parker és Matt Stone félig tisztelgés- félig paródia Team Americájáról. A bábok megszólalásig hasonlítanak a Thunderbirds szereplőire, talán kölcsönkérték tőlük, haha!? Betegebb bábfilmet nem sokat láttam még ennél, az "amerikai filmben elkövetett leghosszabb drámai hányás" cím büszke tulajdonosánál.

A Team America a zs kategóriás akciófilmek, az amerikai álom és patriotizmus gúnyos-idióta paródiája. A South Parkot asszem nem kell senkinek bemutatni, na ez azt a színvonalat hozza, talán sokszor még jobb is. A történet szerint a Team America World Police nevű titkos terrorelhárító szerv tevékenységét követhetjük. Gary Johnston broadway-színészt ráveszik egy balul sikerült párizsi akcióban elhunyt csapattag pótlására. A gaz terroristák persze sok csúnyaságot elkövetnek, felbukkan Kim Jong II is, Észak-Korea diktátora, sőt a F.A.SZ., a Filmesek Amerikai Szövetsége is bekavar (Dante jól emlékezett). A totálisan abszurd faszságnak két csúcspontja is van, egyrészt szegény Gary hányós jelenete, másrészt mikor Garynak úgy kell bebizonyítania hűségét a csapathoz, hogy leszopja az öreg főnököt, hö.

Fárasztó és rendkívül idióta film, kacagva borzadsz az ötleteken. Mindenki el van küldve a picsába, minden le van fikázva, minden le van hányva.
Ha kimaradt volna, akkor megfelelő hangulatban sokat nevethetsz rajta.

dr. KJ: 8/10  

Ráncosnyakú: 9/10

Az norvég Xploding Plastix nagy kedvenc, furcsa zenéjüknél csak furcsa videoklippjeik érdekesebbek. Az első a 2004-es Mon Amour animációs klipp, hihetetlen hangulatú, vicces- szomorú remek.

A másik pedig 2005-ből a Joy comes in the morning, szpésznyúl, gonosz godzilla-macska(?), baszomnagy robot, miegymás, még csak nem is hasonlít semmihez.

Persze 10/10-es mind a kettő.

KM: van egy másik blog, ahová az egyik album fel is lett töltve: rezegarezega.blog.hu/2007/11/10/xploding_plastix