Elbaszott országok sorozatunk következő darabját (a burmai verziót természetesen a rambó 4 fogja képviselni, höhö) az amerikai bűntudat szülte, sikerült nem foglalkozi egy millió ember kiírtásával, aztán állítunk neki emlékül egy filmet, de én már ennek is örülülök, kiváncsi vagyok, pl az örmény témát mikor sikerül normálisan feldolgozni, na, de a lényegre.
Ami mindenképp súlyos ebben a filmben, hogy az igen közeli múltban játszódik, alig több mint 10 éve, amihez képest meglepően kevesett lehetett hallani róla eddig a filmig, pedig 1 millió ember azért geci sok, akárhogy is nézzük.
Az országot nagyrészt két törzs lakói alkotják, a hutuk meg a tuszik -, mely felosztást mellékesen nem a történelem írta, hanem a belga gyarmatosítók, bájosan náci szempontok alapján (magasság, bőrszín, stb) - de teljesen békésen éltek egymás mellett, keveredtek egymással, mígnem az egyik pillanatról a másikra elindult a borzalom, és halomra nem kezdték gyilkolni a hutuk a tuszikat.
Egy luxushotel hutu vezetője a film főszereplője (Don Cheadle), aki a hotel nyújtotta minimális védelmet arra használta fel, hogy ott tuszi menekülteket bújtasson el, ameddig csak lehet, többek között a saját családját is, remélve, hogy majd az enszkatonák megmentik őket, másban igazán nem reménykedhet, de sajnos igencsak csalódnia kell.
A film korrektül mutatja be az eseményeket a főhős szemén keresztül, kevés hatásvadászattal, csak mesél, és senkinek nincs mentsége arra, ami történt.

KM: 8/10
dr. KJ: brutális, súlyos film, én néhol alig bírtam nézni, de jó: 8/10