Vígjáték a rákról, nabazmeg. Pedig nem is olyan eszement ötlet ez mint elsőre tűnik. A humor könnyebben ehetővé teszi ezt a témát, és így még azok is meg tudják nézni, akik egyébként messze elkerülnék a betegséges filmeket.
A 27 éves főszereplő (Joseph Gordon-Levitt, tök jó mint mindig) hátfájásáról derült égből villámcsapásként kiderül, hogy valami spéci rákfajta (ajaj). Kezdődik a sugárkezelés, a csaja (Bryce Dallas Howard) félrekúr és ezért kidobja, a legjobb haverja (Seth Rogen, olyan mint mindig) csajozásra használja a betegségét és kopasz fejét, az anyja (Anjelica Huston) az idegeire megy és még egy kezdő, csinos kis pszichológus (Anna Kendrick) is felbukkan. Szóval lesz itt galiba, sírásrívás-nevetés, jobb-rosszabb poénok és bántóan realista jelenetek. Ugyanis a film legnagyobb erénye, hogy némi cukormáztól eltekintve azért rendesen az arcodba kapod a rákkal járó nyomasztást.
A több hónapja a vinyón elfekvő filmhez nem igazán jött meg a kedv -teljesen érthető okokból. Ki a fene akar a rákról filmet nézni, főleg ha a családban már volt/van beteg?
Mégis, a remek színészeket és a realizmus/cukormáz arányt jó érzékkel eltaláló, igaz történet alapján készült film ERŐSEN AJÁNLOTT, kinek miért. Keep hope alive!

dr. KJ: 8.3/10

Először nem sok jóra számítottam ezzel az ausztrál indie filmmel, a  Hunterrel kapcsolatban. Tíz perc feszengés után aztán valahogy bekapcsol és onnantól kezdve magával ragad.
Teljes egészében Tasmánia elképesztően gyönyörű és sokhelyen érintetlen szigetén forgatták ezt a bio-öko-thrillert, vagy mit. Márcsak emiatt is megérné (kb. csak az Így ért véget a nyaram-at forgatták hasonlóan egyedi tájon) de ennél jóval érdekesebb a film.
Willem Dafoe-t (aki mint mindig, most is betyár) egy német biotech cég megbízza a kihaltnak hitt tasmán tigris, azaz az erszényesfarkas egy példányának levadászásával. A cég ugyanis bizonyítékokat szerezett, hogy az állat nem halt ki teljesen és persze kell nekik a génminta. Dafoe elutazik a helyszínre, beköltözik a vadontól nem messze álló házba, ahol a hippi Lucy (Frances O'Connor) és két gyereke él. A kiegyensúlyozott, gépiesen céltudatos vadászból lassan előjön az ember, ahogy a tasmán tigris története egyre több szálon kezd el kibontakozni.
A furcsa, lassú folyású, óvatosan moralizáló történet egy 1999-es könyvön alapul, és simán kijelenthetjük, hogy a hálivúdi klisékkel abszolút szembe megy. A remek színészek és egészen egyedi hangulat ismeretlen világba visz, ahová azonban nagyon is realista és kemény módon furakszik be a globalizáció, a kapitalizmus és a nyereségvágy.
Ne számíts heppiendre, hanem NÉZZED MEGFELE, mert ilyen fura filmet ritkán látsz, bár inkább csak felnőtt népek próbálozzanak vele, mert nem egy betmen nyóc.

dr. KJ: 8.3/10

Wes Anderson a rókákon és Tenebaumokon kívül más kattant népségekről is csinált filmet, itt éppen egy Jacques Cousteau paródiát (vagy mit) hozott össze.
A főbb szereplők Bill Murray, Willem Dafoe, a csodálatos Cate Blanchett, Anjelica Huston, Owen Wilson, Jeff Goldblum, Noah Taylor vagy az Isten városából ismert Seu Jorge és a film mégis anyagilag bukó volt.
Ugyanis ez a sok remek színész egy furcsa, idiótán vicces, már-már dadaista és mégis nagyon emberi furmányságban ügyködik, ami nem nagyon hasonlít semmire, max. Anderson saját cuccaira az meg nem feltétlen a tömegeknek való.
Bill Murray végig elemében van a szinte rá szabott szerepben, mint Zissou kapitány, a töketlen, bunkó, egoista de mégis szeretni való filmes/búvár/tengerész/stb. Felesége (Huston) gazdag, hűvös és intelligens, persze éppen fasírtban vannak. Zissou legjobb barátját aztán felfalja egy eddig ismeretlen cápaszörny (!) a jaguár cápa (vagy mi). Bosszút esküszik, hogy felrobbantja a szemét állatot. Új expedíciójához fura népeket szed össze, mint pl. a terhes és zavarodott újságíró (Blanchett), egy banki megfigyelő, a portugálul Bowie-notákat éneklő Pelé (Jorge), hisztériás német szerelő (Dafoe), a buzi ellenséges vizikutató (Goldblum) plusz felbukkan sosem látott fia (Wilson) is...
Különös hangulatú, rendkívül szórakoztató agymenés ez, szuper színészek, fasza zenék, vicces animációk, eszement baromságok, mi kell még?
Ha kimaradt volna (én is most láttam először) akkor NÉZZED MEGFELE!

dr. KJ: 8.6/10

Sok mai film volt mostanában, sok közülük nem is túl ismeretlen. Elhanyagoltuk a furmányos és ismeretlen oldszkúlokat, ezért előbányásztam egy régi kultfilmet, az 1984-es Decodert.
Ez a német experimentális alkotás tulajdonképpen az ős-indusztriális zene, a William S. Burroughs-féle (aki fel is bukkan egyébként) drogos beat hallucinációk és az antiutópia (1984 baszki!) elegye.
FM Einheit, az Einstürzende Neubauten alapembere az egyik főszereplő, aki pl. a KMFDM-el és a Pan Sonic-kal is nyomult. Aztán itt van még Christiane Felscherinow, igaziból ex-fiatalkorú prostitált, William Rice és Burroughs. A zenéket a Soft Celles Dave Bell (ő a Grid egyik fele is pl.), a The The-s Matt Johnson, Einheit és a nemváltó botrányművész Genesis Breyer P-Orridge követte el.
A történet tulajdonképpen a Muzak nevezetű tömegmanipulációs zene/zaj körül pörög. A Muzakot a gyorséttermek hangfalaiban, az utcán, boltokban, bárhol/mindenhol folyamatosan játszák, így manipulálva az emberek érzéseit. A lázadó Einheiték ellopják a felvételt és saját stúdiójukban átalakítva pánikkeltővé hangolják át a Muzakot majd szépen visszacsempészik a cuccot mindenhova...
A sci-fi anti-utópisztikus hangulatot monokróm fényezéssel, nyomasztó terekkel és sok-sok géppel alapozták meg. Erre jön még a súlyos ipari pruttyogás és vasverés, nem lesz könnyű menet ha megnézed:

Az újabb remek magyar cím ütős filmet takar, ne félj. Milyen lenne a Szex és New York szinglije a valóságban? Hát ilyen baszki!
Charlize Theron a tőle megszokott magas szinten hozza főszereplő Mavis karakterét, aki minden tekintetben a lófejű nyomorult Sarah Jessica Parker valóságos kivetülése: romantikus tiniregényeket ír (bár csak ghost writer, azaz szellemíró) és milyen kár, de a sorozat is az utolsó részénél jár. Na és persze nagyvárosi szingli, alkoholista és éretlen, mint könyveinek szereplői. Amikor az egyik régi szerelme újszülött gyerekének képét kapja e-mailen, elhatározza, hogy visszatér a kisvárosba az isten háta mögé és visszaszerezze. Közben találkozik a múltjának egy-két érdekes és érdektelen alakjával is, de főleg a Matt nevű csávó lesz érdekes...
Jason Reitman, a Ghostbusters-es Ivan Reitman fia eddig is komoly témákat dolgozott fel vicces filmjeiben, a Thank you for smoking-ban a cigaretta-lobbisták irigyelt szakmáját, a Juno-ban a gyerekterhességet, az Up in the air-ben a válságot vette komédiái alapjául. Itt a nagyvárosi szingli lét csodálatos világát és a soha felnőni nem akaró, depressziós fiatal nők nem túl szimpatikus életébe látunk bele.
Néhol bántóan realista, ugyanakkor vicces-kínos, szórakoztatva elgondolkodtató film a Young Adult. Felnőtteknek és nőknek különösen ajánlott, sőt NÉZZED MEGFELE!

dr. KJ: 8.5/10