Sok mai film volt mostanában, sok közülük nem is túl ismeretlen. Elhanyagoltuk a furmányos és ismeretlen oldszkúlokat, ezért előbányásztam egy régi kultfilmet, az 1984-es Decodert.
Ez a német experimentális alkotás tulajdonképpen az ős-indusztriális zene, a William S. Burroughs-féle (aki fel is bukkan egyébként) drogos beat hallucinációk és az antiutópia (1984 baszki!) elegye.
FM Einheit, az Einstürzende Neubauten alapembere az egyik főszereplő, aki pl. a KMFDM-el és a Pan Sonic-kal is nyomult. Aztán itt van még Christiane Felscherinow, igaziból ex-fiatalkorú prostitált, William Rice és Burroughs. A zenéket a Soft Celles Dave Bell (ő a Grid egyik fele is pl.), a The The-s Matt Johnson, Einheit és a nemváltó botrányművész Genesis Breyer P-Orridge követte el.
A történet tulajdonképpen a Muzak nevezetű tömegmanipulációs zene/zaj körül pörög. A Muzakot a gyorséttermek hangfalaiban, az utcán, boltokban, bárhol/mindenhol folyamatosan játszák, így manipulálva az emberek érzéseit. A lázadó Einheiték ellopják a felvételt és saját stúdiójukban átalakítva pánikkeltővé hangolják át a Muzakot majd szépen visszacsempészik a cuccot mindenhova...
A sci-fi anti-utópisztikus hangulatot monokróm fényezéssel, nyomasztó terekkel és sok-sok géppel alapozták meg. Erre jön még a súlyos ipari pruttyogás és vasverés, nem lesz könnyű menet ha megnézed: