Hány olyan filmet tudsz mondani amit a gyerekekkel együtt ugyanolyan szívesen néznek meg a felnőttek is? Hány olyan film van, amit 20 év múlva ugyanolyan szívesen nézel meg és mégis ugyanolyan jó, mint előszörre?
Miért nem készülnek jó gyerekfilmek? Mert piszok nehéz jó gyerekfilmet forgatni, azért. A Disney-nyáltengeren, a 3D-s tucatanimációkon és a gyilkolós akció-rajzfilmeken kívül pár évente készül csak a Moonrise Kingdomhoz mérhető alkotás.
Hogy miért nem készülnek jó felnőttfilmek? A rendezők nem saját vizióikat forgatják le, hanem különöző franchise-ok aktuális részét, vagy a rájuk kiszabott szuperhősös szarságot esetleg valami romantikus bugyibacsorgatós "okosságot".
Wes Anderson kilóg a mai filmrendezők közül. Filmjeit nem blockbusternek forgatja, de nem is zongorába szarós művészpicsogásnak és nem is hű-de-kemény-vagyok öncélű erőszakosságnak. Olyan cuccokat alkot, amikből süt a kreativitás, a filmkészítés szeretete, szinte kézzelfogható hangulatra, egyedi látásmódra és gyönyörű látványvilágra törekvés. Ráadásul a Holdfény Királyság egyike a legjobb filmjeinek, tehát nem fogyott el a szuflája sem, sőt.
Nem semmi brigádot szedett össze, parádés a szereposztás: Edward Norton, Bill Murray, Bruce Willis, Frances McDormand, Tilda Swinton, Harvey Keitel, Bob Balaban, Jason Schwartzman na és persze a két kölökszínész is igazi telitalálat.
A képeket mintha egy lejárt ORWO Colorra (gyengébbek kedvéért kb. az Instagram-szűrők ilyenek) forgatták volna, hiszen 1965-ben járunk és a zenék is betyárak. Egy isten háta mögötti New England-i szigeten kavarunk ahol az Ivanhoe cserkésztáborra és a lakosokra nemcsak az évszázad vihara, de két viharos tinédzser is lecsap...
Nagyon ritkán van olyan, amikor a moziból kijőve pozitívan feltöltődve azt sóhajtod, hogy "na ez milyen jó film volt." A Holdfény Királyság pontosan ilyen lesz, ezért csak azt tudom mondani, hogy eriggyé', oszt' nézzed megfele mert:
KÖTELEZŐ!!
dr. KJ: 10/10
Moonrise Kingdom (Holdfény Királyság; 2012)
Iron Sky (2012)
A Hold sötét oldalán csendben fegyverkező nácik támadnak a Földre, hö, nabazmeg, hát erről írnom kell.
Hangulatában és látványvilágában leginkább Sky Captain and the World of Tomorrow vonalán mozog, de annál sokkal vicces-idiótábbra van véve, sőt, a maga módján próbál társadalomkritikus lenni nameg cinikus-összekaccsintó poénokkal operálni.
Szóval a nácik elmentek a Holdra és ott szépen csendben fegyverkeznek azóta is. Céljuk persze egyszerű, visszatérni a Földre, az Untermenscheket jól megölni, átvenni a világuralmat oszt jónapot. Egy néger űrhajós, a Sarah Palin-hasonmás ostoba amerikai elnöknő és marketinges picsája nomeg egy nagyszemű árja leányzó bekavar a nagy tervbe, naná...
A történet abszurditása, a sematikus karakterek, a végletekig eltúlzott jelenetek jól állnak egy olyan filmnek, ami nem akarja komolyan venni magát, inkább lenyűgöző látványvilággal és némi moralizálással próbál szórakoztatni.
A politikusok faszok. A nácik faszok. A négerek viccesek meg sötét a bőrük. Az USA egy fasz ország. A többiek is azok. A katonák ostobák. A reklámos/marketinges népség nagyon veszélyes, nincs semmi gátlás bennük. stb.
Hát kb. ilyen dolgok történnek a filmben, hol rosszabbul, hol jobban sikerült mókázás közepette (a kedvencem a Bukás híres jelenetének becsempészése a marketinges pina meetinjére), kb. Paul Verhoeven szintjén csempészve még egy layert a akció sci-fi ménsztrím faszságai mögé.
A végeredmény felemás, hiába a brutál látvány, a szereplők papírvékonyak, a humor nem mindig ül, sok a kihagyott ziccer, meg a forgatókönyv értelmetlensége. Nem csoda a szétesettség, hiszen a 7 millió eurós finn-német-ausztrál kooprodukció nem készült el könnyen, pl. sok pénzügyi támogatója egyszerű fan volt, aki hajlandó volt kisebb-nagyobb összegeket áldozni a film befejezésére. Mégiscsak egy indie európai filmről van szó, amit alkotói sok lelkesedéssel és szerettel csináltak, pedig a filmgyártás nem éppen könnyű biznisz, és nem is olcsó.
Végül aztán elkészült az Iron Sky és SIMÁN AJÁNLOTT lett, mert szórakoztató faszságnak készült és ezt a vállalást hozza is.
dr. KJ: 7.5/10
Boy Wonder (Csodafiú; 2010)
Vigyázni kell a moralizálással egy filmben, mert könnyen szarsággá válhat tőle az egész történet. Az elsőfilmes Michael Morrissey rendező nem kis fába vágta a fejszéjét amikor a Csodafiút választotta debütálásnak. A sztori ugyanis kőkeményen moralizál, sőt.
A főszereplő srác 10 év körüli gyerekként látja amint megölik az anyját a kocsiban tőle 40 centire. Gondolhatod, hogy ezek után mennyire lesz egészséges fiatal belőle, pff. Elsőre nem is tűnik nagyon pszichónak, kiváló tanuló, sportol, visszahúzódó és sokat olvas, bár az már gyanús, hogy komolyzenét hallgat. A Csodafiú azonban szinte hobbiból, esténként büntető hadjáratot vív az utcákon és gyilkol egészen féreg bűnözőket, akikért persze nem kár. A fő célja nem ez, hanem hogy leszámoljon anyja gyilkosával és nem is riad vissza semmitől a célja érdekében...
Nem jó film a Boy Wonder, a színészek sem meggyőzőek, hiba is van jópár, de kétségtelenül elgondolkodtató darab. A bújtatott szuperhős-metafóra, az apa igen jól megrajzolt és hihető karaktere, a karrierista és magányos nyomozónő is jól sikerültek. Sokszor tehát realista és nyomasztó tud lenni a film hibái ellenére is.
A vége pedig kétségtelenül nagyon jól sikerült, igazán elgondolkodtatóvá téve az egészet.
Nem mondom, hogy az év filmje, de azért egy nehéz, kemény és ritka témát dolgoz fel a Csodafiú, hibái ellenére is AJÁNLOTT!
dr. KJ: 7.5/10
A Boy and His Dog (A fiú és a kutyája; 1975)
Apokaliptikus film volt már itt jópár mindenféle stílusban, azonban az egyik legjobb, Vonnegut-szerű fekete humorral fűszerezett darab kimaradt.
A Boy and His Dog egyszerre tud borzasztóan lehangoló, realista és naturalista, nevetségesen idióta, bántóan cinikus, paródia-szerűen vicces, elgondolkodtató, társadalom-kritikus, súlyos és könnyed lenni, ami lássuk be, igen kevés filmnek sikerült. Egy apokaliptikus sci-fi, ami simán beillene egy Terry Gilliam által rendezett Vonnegut-regénynek.
Hagyományos értelemben vett történetről nem beszélhetünk. A túlélés a főszereplő Vic (Don Johnson) egyetlen célja, nameg hogy találjon egy nőt akit megdughat. Blood, a kutyája nem egyszerű eset: egy kísérlet eredménye, aki képes telepatikus úton társalogni partnerével, méghozzá elképesztően cinikus és vicces felfogással. Ketten együtt nemcsak barátok, hanem harcostársak is, együtt kószálnak a rommá bombázott IV. Világháború utáni sivatagos Amerika barbár vidékein.
Anélkül, hogy sokat lelőnék a film jeleneteiből viszont átadjam a hangulatát, elég csak a kezdő képsorokat elmesélnem: Vic és Blood látják amint egy bunkert kirabolnak és egy nőt megerőszakolnak. Azt gondolnád, hogy a hős odamegy, mindenkit megöl és megmenti a nőt? Hát a nagy lófaszt. Vic szépen megvárja amint a rablók végeznek és elmennek. Aztán szépen odamegy, hogy ő is megerőszakolja a nőt, ám kiábrándulva látja, hogy a rablók megölték.
Vic: - Hát nem szégyen, hogy agyonkéselték. Még használható lett volna háromszor vagy négyszer is.
Blood: - Ja, a háború nem szép dolog.
A legfurcsább hálivúdi múvik egyike, ami elképesztő módon kilógott a 70-es évek produkciói közül. Sötét humorával, Vic és Blood közötti vicces párbeszédeivel vígjátéknak tűnhet, pedig nagyon nem az, ne tévesszen meg: készülj fel a filmtörténelem egyik legcinikusabb darabjára. Azt meg külön ki kell emelnem, hogy ennél betyárabb befejezést nem láttam még hálivúdi filmtől, beszarás!
Természetesen KÖTELEZŐ!
dr. KJ: 10/10
Un monstre à Paris (Egy párizsi szörnyeteg; 2011)
Csakúgy, mint macska komája, ez a szörnyeteg is Párizst választotta helyszínnek, tudnak élni. Amúgy meg: feljövőben a francia animáció, nagyon helyes.
Nem csak a helyszín közös a Macska kettős életével, hiszen ez is a 10 év fölötti gyerekektől egészen a felnőttek számára élvezhető kedves-humoros 3D mese. Ugyanakkor akció-krimi, sőt misztikus-thrillér is lehetne a cimkék között, persze semmi túl félelmetes nem lesz itt, a szörnyeteg meg kb. olyan félelmetes mint a Szörny Rt. rémei.
Nade miről is van szó? Két jóbarát éppen csomagot szállít ki egy kémia professzor botanikuskertjébe, amikor némi bénázás után feldől a polc és a növekedés-serkentő szérum csúnyán kiborul... A szörny elszabadul, egész Párizs retteg, a rendőrfőnők csak saját politikai céljai iránt lelkedesik, Vanessa Paradis meg énekelget és szingli.
A történet nem túl klisés, a szereplők karakteresek, az animáció és a látvány remek, lesz akció, lődözés, üldözés és énekelgetés, jobb és rosszabb poénok, kalamajka, Eiffel-torony, mindenféle járművek, amolyan jobban sikerült francia módra. Persze azért sokat hatottak rájuk a Pixar stúdió munkái, dehát ez nézzük el nekik.
Jópofa, könnyed 90 perc lesz ha megnézed a párizsi szörnyeteget, akár 10 fölötti kölökkel, feltéve, ha kiadják nálunk egyáltalán valahogy, vagy tudtok franciául vagy angolul.
SIMÁN AJÁNLOTT!
dr. KJ: 7.8/10