Apokaliptikus film volt már itt jópár mindenféle stílusban, azonban az egyik legjobb, Vonnegut-szerű fekete humorral fűszerezett darab kimaradt.
A Boy and His Dog egyszerre tud borzasztóan lehangoló, realista és naturalista, nevetségesen idióta, bántóan cinikus, paródia-szerűen vicces, elgondolkodtató, társadalom-kritikus, súlyos és könnyed lenni, ami lássuk be, igen kevés filmnek sikerült. Egy apokaliptikus sci-fi, ami simán beillene egy Terry Gilliam által rendezett Vonnegut-regénynek.
Hagyományos értelemben vett történetről nem beszélhetünk. A túlélés a főszereplő Vic (Don Johnson) egyetlen célja, nameg hogy találjon egy nőt akit megdughat. Blood, a kutyája nem egyszerű eset: egy kísérlet eredménye, aki képes telepatikus úton társalogni partnerével, méghozzá elképesztően cinikus és vicces felfogással. Ketten együtt nemcsak barátok, hanem harcostársak is, együtt kószálnak a rommá bombázott IV. Világháború utáni sivatagos Amerika barbár vidékein.
Anélkül, hogy sokat lelőnék a film jeleneteiből viszont átadjam a hangulatát, elég csak a kezdő képsorokat elmesélnem: Vic és Blood látják amint egy bunkert kirabolnak és egy nőt megerőszakolnak. Azt gondolnád, hogy a hős odamegy, mindenkit megöl és megmenti a nőt? Hát a nagy lófaszt. Vic szépen megvárja amint a rablók végeznek és elmennek. Aztán szépen odamegy, hogy ő is megerőszakolja a nőt, ám kiábrándulva látja, hogy a rablók megölték.

Vic: - Hát nem szégyen, hogy agyonkéselték. Még használható lett volna háromszor vagy négyszer is.
Blood: - Ja, a háború nem szép dolog.

A legfurcsább hálivúdi múvik egyike, ami elképesztő módon kilógott a 70-es évek produkciói közül. Sötét humorával, Vic és Blood közötti vicces párbeszédeivel vígjátéknak tűnhet, pedig nagyon nem az, ne tévesszen meg: készülj fel a filmtörténelem egyik legcinikusabb darabjára. Azt meg külön ki kell emelnem, hogy ennél betyárabb befejezést nem láttam még hálivúdi filmtől, beszarás!
Természetesen KÖTELEZŐ!

dr. KJ: 10/10