Vigyázni kell a moralizálással egy filmben, mert könnyen szarsággá válhat tőle az egész történet. Az elsőfilmes Michael Morrissey rendező nem kis fába vágta a fejszéjét amikor a Csodafiút választotta debütálásnak. A sztori ugyanis kőkeményen moralizál, sőt.
A főszereplő srác 10 év körüli gyerekként látja amint megölik az anyját a kocsiban tőle 40 centire. Gondolhatod, hogy ezek után mennyire lesz egészséges fiatal belőle, pff. Elsőre nem is tűnik nagyon pszichónak, kiváló tanuló, sportol, visszahúzódó és sokat olvas, bár az már gyanús, hogy komolyzenét hallgat. A Csodafiú azonban szinte hobbiból, esténként büntető hadjáratot vív az utcákon és gyilkol egészen féreg bűnözőket, akikért persze nem kár. A fő célja nem ez, hanem hogy leszámoljon anyja gyilkosával és nem is riad vissza semmitől a célja érdekében...
Nem jó film a Boy Wonder, a színészek sem meggyőzőek, hiba is van jópár, de kétségtelenül elgondolkodtató darab. A bújtatott szuperhős-metafóra, az apa igen jól megrajzolt és hihető karaktere, a karrierista és magányos nyomozónő is jól sikerültek. Sokszor tehát realista és nyomasztó tud lenni a film hibái ellenére is.
A vége pedig kétségtelenül nagyon jól sikerült, igazán elgondolkodtatóvá téve az egészet.
Nem mondom, hogy az év filmje, de azért egy nehéz, kemény és ritka témát dolgoz fel a Csodafiú, hibái ellenére is AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.5/10