Azért vagy itt, hogy életstílust árulj. Ha az emberek akarnak téged...
azt fogják akarni, ami neked van.

Valami reklámos blogon vagy hol láttam ennek a filmnek az ajánlóját és valóban, szakmabelieknek kötelező a Jonesék megtekintése. Bár nem mentes sem béna moralizálástól, sem némi romantikától, sem heppiendtől és kliséktől, a film magja mégis érdekes és komplex. A film tagline-ja tömören elmondja, mi is a lényeg: Nemcsak élik az Amerikai Álmot, hanem el is adják.
Jonesék, a tökéletes "család" azért költözik be egy gazdag környékre, hogy életstílusukkal eladják a spéci termékeket. A férj pl. autót, elektronikai termékeket, sporteszközöket, a feleség ruhákat, illatszereket, élelmiszert és bútorokat, a fiú számítógépes játékokat, konzolokat, szeszt, cipőket, kütyüket, a lány kozmetikai cikkeket, mobiltelefont, stb.
Ez a fajta rejtett, manipulatív reklámozás illetve eladás remekül működik a felső-középosztály illetve a stílus néküli gazdagok körében, hiszen ezen emberek elsődleges célja a teljes hasonulás. Azaz, hogy az általuk sikeres, menő és irigyelt példaképeknek gondolt egyedeket (lásd Jonesék) lemásolják, ezáltal ő maguk is sikeres, menő és irigyelt egyedekké válnak, tovább is van, nézzed meg.
Dévid Dácsovni és Demi Múr (közben jutott eszembe, hogy én igazából egy jó filmben se láttam őt, itt azonban nem volt vele gond) elsőre érdekes párosnak tűnnek, valójában teljesen rendben vannak. A film elmondja amit akar bár túl messzire nem mer elnézni, a producerek is boldogak, mert van benne sírás, szerelem, dráma, klisék és heppiend és a cégek is örülnek, mert van benne sok Audi, plazmatévé, HTC mobil és Yves Saint-Laurent cucc.
AJÁNLOTT és feltétlen kóstoljátok meg a Wataru gyorsfagyasztott sushit, mert kurvajó!

dr. KJ: 7.4/10

Amilyen kis béna amerikai átlagnyálnak tűnik ez a film Kaprijózsival meg Nyiszlett kisasszonnyal, annyira vág pofán kb. minden 28 évnél idősebb embert, feltéve ha párkapcsolatban él. Szinglik és kaszanovák viszont csak hümmögni fognak rajta, én szóltam előre!
Szóval van valami A szabadság útjában ami rosszul fog esni fiataloknak, időseknek egyaránt, méghozzá az az őszinteség, amivel egy kapcsolat pusztulását kíméletlenül orrunk elé tárja. Nem a történet és nem is a karakterek érdekesek (a két főszereplővel nincs semmi baj egyébként) hanem az fullasztó és nyomasztó légkör amivel az ötvenes évek Amerikájának középosztálybeli életét bemutatja. Ez azonban csak díszlet, a lényeg ennél mélyebben bújik meg: azokra hibákra, emberi gyarlóságokra világít rá, amiket majdnem mindenki elkövet vagy el fog követni egy párkapcsolatban.
Nem könnyű kis szórakoztató filmecske ez, hanem inkább tanmese. Valószínű maga rendező, Sam Mendes (akit természetesen a  Amerikai szépség óta kedvelek) is túl lehangolónak találta a filmet, mert a következő filmje pont az ellenkező hangulatú lett, az Away we go (Továbbállók) kedves-idióta némi társadalomkritikával feldobva.
Na, mindegy, a Richard Yates sikerkönyvéből készült adaptáció jól átadja a lényeget és egyszerre hatásvadász, hideg, kimért, depresszív és persze romantikus is, ami már önmagában is világbajnok teljesítmény egy filmtől. ERŐSEN AJÁNLOTT, felnőtteknek leginkább, ja és ez nem a Titanic.

dr. KJ: 8/10

Ritkajó csemegére hívta fel a figyelmem egy barátom, meg is néztem ma este a most nyáron megjelent Monsters című angol scifit. Egy évvel ezelőtt már a District 9 bebizonyította, hogy tehetséges és lelkes alkotókkal illetve egy korrekt forgatókönyvvel alacsony kötségvetéssel is lehet ütős filmet csinálni. Ez a film még továbbment ebben, ugyanis egy nagyon hangulatos scifi-szerűség ez, és mindössze 500 ezer dollárból készült. Ez kb a lehetetlen kategória, 100 millió forintnak felel meg a költségvetés, amiből még Magyarországon sem igen tudnak filmet készíteni, ha egynél több helyszín van és ki is kell fizetni az embereket. Szóval ezt egy überlelkes gárda rakta össze, és ez sugárzik és végig a filmről, ráadásul ennek ellenére, vagy akár emellett iszonyat profi is.

Gondolkodtam rajta, hogy legyen-e Max és Mary a blogon. Ugyanis egyszerre remek és hangulatos viszont sokszor öncélúan undorító és lehúzós is, azaz feleslegesen művészieskedik ez a bábfilm. Nade nagy az ínség, sehol egy jó film, amiről meg írok azt agyonfikázzátok, ti anyaszomorítók :D úgyhogy most jobb híjján jöjjenek Maxék.
Philip Seymour Hoffman, Eric Bana és Toni Collette hangjával felvértezett bábok a főszereplői ennek a fura hangulatú, nyomasztó-kedves, romantikus-visszataszító cuccnak. Nem is az abszurd-de-megtörténhet kategóriájú történet itt a lényeg, hanem a mélyen emberi, egyszerre felemelő és a mélybe hulló karakterek, akiket a bábok karikatúraszerűsége még jobban kihangsúlyoz. Hiába bábfilm, emberibbek a szereplők mint a legtöbb élőszereplős filmben, ugyanis a Mary és Max továbbmegy a szokásos határokon és mindannyiunk kettős világát boncolgatja: egyszerre visszataszító és nagyívű, akár egy okos és gyönyörű csaj, aki egy hugyos wc pereméről szívja fel a kokaint, e.
Nem ragozom tovább, a neves színészek Adam Elliot ausztrál rendező vezényletével érdekes és egyedi filmet alkottak ha nem is tökéleteset, a remek látványvilágról és profi bábosokról pedig nem is beszéltem, pedig.
Szigorúan azoknak a felnőtteknek AJÁNLOM, akik nem riadnak vissza az ilyen típusú, művészfilm-is-meg-nem-is, szórakoztató-is-meg-nem-is, de mindenképpen elgondolkodtató furmányságoktól.

dr. KJ: 7.8/10

Aszondja Kukorica, hogy csak fikázni tudok és írni meg nem, szóval tessék....egy mese inkább felnőttnek  mint gyerekeknek, én legalábbis nem örültem volna ha látom gyerkőcként.
Terry Pratchett fantasy és science fiction író Discworld sorozatának 1996-os, eddig magyar nyelvre le nem fordított darabjából készült. Igazából ez egy brit két részes tvfilm, ami max. azoknak okozhat csalódást, akik a Tolkien könyvek után, lerövidített, önkényesen kivonatolt cuccnak érezték a Gyűrűk urát. Én nem tartozom közéjük, mert egyiket sem olvastam (eddig még).
Viszont láttam Hogswatch éjszakáját, amikor Hogfather eljön és megajándékozza a gyerekeket, mindenkit érdeme szerint, évente egyszer pont úgy mint a mi Mikulásunk karácsony táján.
A világmindenség auditorai (kb. olyan istenfélék) valamiért bedurculnak Kanapóra!!! (Hogfather) és felbérelik Ankh-Morpork városka bérgyilkos céhét, hogy tegyék el láb alól őt. Ezen a megbízáson a céh vezetője pontosan úgy meglepődik, mintha a való világban kiakadna egy hivatásos ha a Húsvéti Nyuszit kellene kinyírni de azért izzítja Mr. Teazsúrt.
Kicsit hosszú a két rész, de tényleg izgi és nagyon jó ízt ad neki a brit akcentus, látásmód és a jól kidolgozott karakterek, pl. Mr. Teatime, nagyon állat. Ami külön zseni a sztoriban, hogy a halál és az unokája olyan entitások, akik most a jó oldalon állnak és szeretnék magukkal együtt az emberek fantáziáját és hitét megmenteni. Tök jó és egyébként elhanyagolt téma, hogy a halállal mint ténnyel, eseménnyel megbékélhessünk és együtt éljünk..akár már gyerekként. Külön cuki a húsvéti nyúl megfelelője ebben a párhuzamos világban a "Lélek-rétes-kacsa"...:). Szóval Disznólesre fel és Ho-Ho-Ho!