A média hatalom, ez nem kérdés, hiszen egész Európa sírva röhög rajtunk, hogy mennyire király médiatörvényt sikerült remek kormányunknak összehoznia. Ez a hong-kongi akció-krimi-thriller ezt az alapvetést dolgozza fel a maga keleti módján csak itt a rendőrség és a bűnözők közt dúl médiaháború.
Egy rablóbandán akarnak épp rajtaütni a rendőrök ami minden tekintetben balul sül el: a bűnözők elmenekülnek, több rendőrt meglőnek, a ráadásul az egészet véletlen felveszi egy tv-stáb. A legkínosabb mégis az a rendőr, aki megadja magát a kamerák előtt élőben a rablóknak, amiből hatalmas botrány lesz. A rendőrfőkapitány a rendőrség jó hírén esett csorbát a médián keresztül akarja visszaállítani, méghozzá úgy, hogy a hajtóvadászatot a tv-stáboknak közvetíti egy elképesztően karrierista és ellenszenves fiatal rendőrnő irányításával. A nő kíméletlen, hazug és semmitől sem visszariadó alakja vagy a megszálott pszichopata nyomozó éles kontrasztban áll a nagyon is emberi rablóvezérrel, aki maga is remekül kihasználja az internet és a média erejét, pl. így buktatja le a kommandós csapat egyik csúnya fiaskóját. Nem fekete-fehér rosszgonosz bűnöző vs. szuperjó rendőr típusú amerikai karakterek vannak a filmben, hanem keleti módra mindkét oldalon emberi figurák küzdenek és sokszor semmi sem az, aminek a nézők látják.
Nem tökéletes film az Adásunkat megszakítjuk, összességében mégis odabaszós jó kis akció ez, mélyebb rétegei elgondolkoztatóak, óvatosan moralizál. Johnnie To rendező feszültséggel teli másfél órája simán AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10

Kellemes, vicces-romantikus de nem túl nyálas vasárnap esti cucc ez, sok kajával, ordítozással és fura emberi sorsokkal.
A főszereplő Sofia már tinédzser korában rájön, hogy kb. egyetlen dolog érdekli amihez ráadásul tehetsége is van: a főzés. Persze egy férfiak uralta szakmában ez nem lesz könnyű vállalkozás ráadásul Sofia nem "egy séf" a sok közül hanem a világ legjobbja akar lenni egyből. A nő tehetsége és akaratereje nyilván erősen vonza a férfiakat, méghozzá nem is akármilyen felállásban, mondhatjuk úgy, hogy a többnejűség helyett itt a többférjűség esete áll fenn...
Szórakoztató, vicces-romantikus echte spanyol baromság a Mediterrán finomságok. Senki ne várjon Almodóvári mélységű drámákat, itt jóval könnyedebb a hangulat, mégha érdekes emberi érzelmek, sorsok azért bőven kikeverednek a sok kaja mögül is. Európai film, tehát faszok és csöcsök simán bevillannak, némi retró fíling is érezhető (naná, hiszen családtörténet) de ezek ne zavarjanak, összességében simán nézhető kellemes cucc, AJÁNLOTT! Rendezője, Joaquín Oristrell egyébként a hasonló hangulatú Tudat alattal már szerepelt a blogon.
Ja és garantáltan éhes leszel, akár attól a görög izétől, szóval vagy kaja előtt nézd meg, vagy utánna, de semmiképp se üres hűtővel és korgó gyomorral.

dr. KJ: 7.5/10

Ben Afflecknek nem az első rendezése ez a film, hiszen ott a 2007-es Hideg nyomon, ami szintén Bostonban játszódott és szintén nyomasztóan valóságos hatású krimi volt. Ez a filmje viszont sokkal kiforrottabb bár nem mentes némi romantikus nyálkodástól a heppiend azért jócskán elmarad.
Affleck (aki főszereplő is egyben) ír származású charlestowni rabló. Ez a bostoni negyed arról híres, hogy szinte minden lakója kapcsolódik valahogy a rabláshoz, azaz szinte családi vállalkozásként apáról fiúra száll a tudás. Affleck csapata pöpec rablóegység, egymás után fosztják ki a bankokat és a pénzszállítokat, mikor is az egyik akcióban túszt is kell ejteniük. A túsz a bank fiókvezetője, fiatal lány, aki ráadásul a Charlestownban él, pár utcára  hőseinktől. Na és akkor jön a prollléma, hogy Affleck meg az izé...
Nade persze nem mondom tovább, hehe.
Meglepően jól összerakott film a Tolvajok városa, jó színészekkel, simán megéri megnézni. Nagyjából hihetőek a karakterek kivéve talán a főszereplőt és  eléggé valóságos szinte minden eleme a forgatókönyvnek (Chuck Hogan könyvéből készült adaptáció egyébként.) ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10

Azokról a filmekről fogok most értekezni, amelyek bár súlyosan b-kategóriásak voltak mégis a mai napig emlékszem pár jelenetükre, zenéjükre, az idióta színészekre. Ezek java nyilván az alámondásos VHS korszakban készült és a nyolcvanas évekhez méltóan legtöbbjük véres, ocsmány és hihetetlen gagyi, mégis szórakoztatóak vagy legalábbis emlékezetesek voltak. Kattintás lássuk az első adagot:

Renée Zellwegerel a főszerepben újabb roadmovie a házban. Hihetetlen népszerű műfaj az utazós cucc, a szörnyes-romantikustól és világvégéstől a eszement családi zúzáson át a zavarodott nemi identitáskeresésig vagy halottak szerelmes sztoriáig mindenféle volt már. Ez most leginkább eszement családi zúzás kategória, ugyanis a főszereplő anya és két -nem egy apától származó- gyereke kalandjai lesznek a középpontban.
A híres zeneszerző felesége hazatérve férjét egy másik nő nemi szervében találja, aminek nem túlzottan örül, sőt, fogja magát, félretett pénzét plusz a két gyerekét és elindul új férjet vadászni magának. Nem lesz könnyű menet, viszont annál viccesebb és abszurdabb. Klasszikus fejlődéstörténet ez a javából, a Renée karakterének negatívból pozitívba sikerül változnia, a két kölök is kikupálódik és felnő az utazás végére stb.
Lesz bőven baromkodás, poénok és idiotizmus, némi romantika és szociológiai mókák, nem lesz viszont heppiend. A színészek okésak, a hangulat és zenék is faszák.
Szabadalmaztatott dr. KJ-féle Ajánló® rendszeremben tehát egy AJÁNLOTT plecsnit kap, mert kellemes és szórakoztató faszság ez, de semmi komoly.

dr. KJ: 7.6/10