Azt hinné az ember, hogy a katasztrófafilm az pl. a Holnapután vagy a Pokoli torony. Hát a lófaszt, ez a film az igazi katasztrófafilm! Olyannyira katasztrófális, rossz és szörnyű és borzasztó, hogy egészen elképesztő módon jó és szórakozató. Hogy mi? Ellentmondás? Ja bazmeg, homó! Amúgy meg semmi köze a New Kids On The Block-hoz, ne legyé má mongoloid!
5 kisvárosi holland tahót egyszerre rúgnak ki állásukból a válság miatt, vagy legalábbis ők ezt állítják. Nagy haverok így nem meglepő módon -több apró probléma után- egyikőjük lakásában kötnek ki mind az öten. A munkanélküli segély kevésnek bizonyul - hiszen kell a sok sör, benzin, fű meg kaja, megfenyegetik a munkaügyist aki erre megvonja tőlük a pénzt. Erre válaszul az öt tahóparaszt elhatározza, hogy ezentúl nem fizetnek semmiért. Miután a helyi TV is bemutatja őket, sőt reality dokumentumfilmet indít a bumburnyákokról, Maaskantje városka anarchista felkelés színhelye lesz ami gyorsan átterjed más holland helységekre is. Ezt már a kormány sem nézi jó szemmel...
A New Kids című tvsorozat alapján készült és bizton állíthatom, hogy új mérföldkő a tahófilmek között. A gagyi amerikai tahóságok, de akár a Torrente, Kapa és Pepe vagy az Üvegtigris is macskajancsik ehhez a filmhez képest. Itt olyan szintű kisvárosi trógerparaszt suttyók köcsögösködnek végig, akiket az EU legszívesebben azonnal agyonlőne és még a nyomaikat is felégetné.
A bunkóság magasiskolája ez a film, egy poént sem lőnék le belőle. Tökéletes mű, király színészek, pörfekt soundtrack: egyszerűen KÖTELEZŐ! Persze az agyadat kapcsold ki hozzá, mert különben fájni fog, én szóltam.
HAPPY HARDCORE NEVER DIES!

dr. KJ: 11/10 :D na jó, valójában homo/10

41-ben járunk a megszállt Lengyelországban. A főhőst (Jim Sturgess) szeretett feleségéből kínzással kikényszerített vallomásával küldik Szibériába, és egy átlagos munkatábor lakója lesz, a megszokott szereplőkkel: a különböző nemzetiségű politikai foglyok és az orosz bűnözők súlyos palettája.

Hamar fejébe veszi, hogy dobbant, mert az a 25 év, amit kapott, igen cudarul hangzik (talán nem kell részletezni, milyenek arrafelé a körülmények, ha mégis kéne valami háttéranyag, a Gulag szigetcsoportot ajánlom). Társakra is akad, a terv is összeáll, úgyhogy irány Mongólia (igen, mi tudjuk, hogy akkor már Sztálin uralma alatt volt, de hőseinknek ez meglepi lesz), alig 1000 km-t kell lenyomni a -20-40 fokos hidegben, hogy aztán a rossz hír hallatán továbbálljanak India irányába, és még súlyosabb környezetben folytassák kalandos útjukat.

A film gyönyörű helyeken játszódik, csodálatosak a képek, amik nagy részben a NatGo közreműködésnek köszönhető, a szereplők szerethetőek (Colin Farrell orosz bűnözőként fura választásnak tűnt, de működött), bár kissé elnagyoltak, egyszerűek a karakterek, és nem veszik el a film a részletekben, nem kell vontatott szenvedéstörténettől tartani, ez egy szép, szerethető film az akaratról, kitartásról, önfeláldozásról, jól összerakva.

A rendezőt (Peter Weir) ismerjük régóta, az ő bűne a holt költők társasága és a Truman Show is, a színészek közül Ed Harris és a már említett ír hülyegyerek lehet ismerős, a többiek közül talán még a román Dragos Bucur-t ismerhetitek. 

John Carpenter csinált jópár klasszikust, többek között a They live-et, A Dolgot, King Christine-jét vagy az Átkozottak faluját. Filmjei azonban nagyon változó minőségűek, az általában jól megírt forgatókönyvek béna színészekkel és/vagy béna rendezéssel találkoznak, aztán meg van, hogy királyságot csinál. Ilyen felemás klasszik a Menekülés is, mert hiába a jófajta nemisannyira sci-fi szkript, Kurt Russell is marconán néz, bizonyos részek egyszerűen nevetségesek vagy bénák. Helyén kezelve, b-kategóriás akció sci-fiként viszont megállja a helyét.
A nyolcvanas évek véres, pankos, anarchistás, hidegháborús hangulatát hozza a Manhattanből kialakított börtönsziget. A elképesztő méreteket öltött bűnözés miatt a sok kicsi helyett az egész sziget egy nagy börtön, ahol viszont a falakon belül nincsenek őrök. Innen kell kimentenie Russelnek az elnököt, ahova az ellenállók(?) által eltérített Air Force One-nal lezuhan. 24 óra alatt egy szál puskával kell végig kommandóznia a totális anarchiába fúló szigeten. A Hercegnek, a legnagyobb kutyának (aki meglepő módon nem más, mint az egyébként jazz/funk zenész, énekes Isaac Hayes) persze más tervei vannak az elnökkel...
Fura de hangulatos film, értékei kétségtelenek, rengeteg filmre volt hatással. Az említett bénaságokon kívül simán AJÁNLOTT, egy kis óldszkúl csemegének a sok 3D-s lófaszság után.

dr. KJ: 7.4/10

Az eutanázia komoly téma. A kérdés maga azonban a vallási fanatikusokon kívűl egyszerű: ha volt a családodban/ ismerőseid között gyógyíthatatlan beteg, akkor nem lehet kérdéses, hogy az eutanázia emberi alapjog.
Nem könnyű ilyen nehéz témáról filmet forgatni, Barry Levinson rendezőnek azonban sikerült megfognia a témát. Persze kellett hozzá a sziporkázó Al Pacino is, nomeg maga az igaz történet is, ami sok szempontból egyszerre tanmese és fájóan valóságos doku.
A film legnagyobb erénye, hogy Jack Kevorkian azaz dr. Halál nem tipikus főhős. Hibái és erényei rendkívül plasztikussá teszik Pacino karakterét messze túlmutatóan a hállivúdi 1 bites hírókon (nagyon jó főhős - nagyon gonosz ellenség). Egyszerre szerethető és taszító ez a örmény származású figura, aki nyugdíjas éveit egy olyan szélmalomharcnak áldozta, amilyen az eutanázia elfogadása. A doktor történetei sokszor túllőnek a célon, fanatikus és makacs hozzáállása nem mindig védhető. Az ellenség, azaz jelen esetben bíróságok, Michigan állam vagy maga az USA Legfelsőbb Bírósága sem teljességgel "gonosz" hiszen nyilvánvalóan olyan kérdés ez, amit csak szigorú szabályokkal lehet kordában tartani.
AJÁNLOTT! még ha nem is fog jól esni.

dr. KJ: 7.8/10