Az idei Titanic kínálatából szemezgetve tűnt fel ez a már címre is ijesztő film, és nem is csalódtam, valóban elég súlyos darab, de nem a vér és hányás együttes fröccsenésének ívére fókuszál ebben a műben a rendező, ahogy mostanában a B-filmek és a művészfilmek határán mozgó cuccokban megszoktuk, hanem arra, hogy az erőszakhoz nem szokott lélek hogyan reagál akkor, amikor az agy szerint csak a bosszú oldja meg a problémát.
Nade a sztori pár szóban, mert úgy eccerűbb: főhősünk bulvárfotósként éli nyugis életét Dublinban, míg egy este meg nem támadják az utcán, először csak kirablási céllal, majd miután nem hajlandó/nem bír ellenállni, egyre agresszívabbak lesznek a támadók, hogy aztán négy nappal később térjen magához, kasztrálva.
Paul (a fotós) több stádiumon halad keresztül, hogy az esettől teljesen szétcsúszott életét és szexualitását helyretegye, első cél, hogy emberek közé tudjon menni újra, aztán, hogy ne féljen este az utcára menni, és így tovább, de persze nem tudja kiverni a fejéből azokat, akiknek ezt a helyzetet köszönheti, és bosszúra szomjazik, aminek elég furcsa eredménye lesz.
Azért tetszett a film, mert hiteles volt, egy teljesen életidegen szitu-t mutatott be úgy, hogy el tudom képezni, hogy tényleg így zajlana le, az elején elegáns és barátságos Paulból hogy lesz egy vadállat, aki az utcán mászkálva próbál a bosszúra edzés céljából emberekbe belekötni. Szerencsétlen csávó nem lesz egy utcai harcos, nem lesz egy laza igazságosztó, aki helyrerakja a világ rendjét, csak egy fickó, aki nem képes megütni senkit, pedig anélkül nem áll helyre a lelki béke.
Ettől a filmtől nem érzi jobban magát az ember, nem úgy jön ki a moziból, hogy ha akarod, bármit elérhetsz, meg a többi fasság, hanem úgy, hogy sajnos az a szaros jó nevelés meg kultúra néha inkább hátrány, mint előny, és bár a hősünk béna, de legalább emberi.
