Amilyen kis béna amerikai átlagnyálnak tűnik ez a film Kaprijózsival meg Nyiszlett kisasszonnyal, annyira vág pofán kb. minden 28 évnél idősebb embert, feltéve ha párkapcsolatban él. Szinglik és kaszanovák viszont csak hümmögni fognak rajta, én szóltam előre!
Szóval van valami A szabadság útjában ami rosszul fog esni fiataloknak, időseknek egyaránt, méghozzá az az őszinteség, amivel egy kapcsolat pusztulását kíméletlenül orrunk elé tárja. Nem a történet és nem is a karakterek érdekesek (a két főszereplővel nincs semmi baj egyébként) hanem az fullasztó és nyomasztó légkör amivel az ötvenes évek Amerikájának középosztálybeli életét bemutatja. Ez azonban csak díszlet, a lényeg ennél mélyebben bújik meg: azokra hibákra, emberi gyarlóságokra világít rá, amiket majdnem mindenki elkövet vagy el fog követni egy párkapcsolatban.
Nem könnyű kis szórakoztató filmecske ez, hanem inkább tanmese. Valószínű maga rendező, Sam Mendes (akit természetesen a  Amerikai szépség óta kedvelek) is túl lehangolónak találta a filmet, mert a következő filmje pont az ellenkező hangulatú lett, az Away we go (Továbbállók) kedves-idióta némi társadalomkritikával feldobva.
Na, mindegy, a Richard Yates sikerkönyvéből készült adaptáció jól átadja a lényeget és egyszerre hatásvadász, hideg, kimért, depresszív és persze romantikus is, ami már önmagában is világbajnok teljesítmény egy filmtől. ERŐSEN AJÁNLOTT, felnőtteknek leginkább, ja és ez nem a Titanic.

dr. KJ: 8/10