Ritka a jó magyar film és ezt nem nyafogó kritikusként (ami nem vagyok) hanem egyszerű nézőként mondom. A magyaroknak a szociohorror (lásd Pattogatott kukorica vagy a Roncsfilm), a retrokomcsi vígjátékok (pl. Csinibaba, Moszkva Tér) meg a gagyikomédia megy (pl. Valami Amerika, Apám beájulna). A többi versenyszámban ritkák az indulók  és inkább az alap szociohorror-t vegyítik más stílusokkal (pl. a szociohorror- komédia- thriller Kontroll vagy a dadaista- szociohorror- betyárság Egészséges Erotika.)
A Kaméleon korrekt film. Gyönyörű képekkel operáló szabályos dráma-thriller és van olyan jó, mint az amerikai társai. A történet realista, nem meglepő-csavaros, inkább az a fajta, amikor elkerülhetetlen a főszereplő bukása. A negatív főszereplő eleve ad az egésznek egy furcsa szájízt, bár itt gyakorlatilag mindenki köcsög, azonosulni nem lehet senkivel. Nem mondom el a sztorit, legyen elég annyi, hogy ezt a filmet nem kell "magyar" mércével pontoznom, mert megállja a helyét a többi thriller között. A szereplők jól ki lettek válogatva, Nagy Ervin, Hámori Gabi, László Zsolt, Csányi Sándor: mind korrektül hozza a szerepét. Külön kiemelném Kulka Jánost, aki nem kis öniróniával játsza a meleg főorvost, le a kalappal.
Szóval rendben van ez a film, és nyugodtan mondhatom rá, hogy AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10