Következzék egy igazi kis fantasy gyöngyszem most, a nagymester Ridley Scott rendezte, méghozzá a szerintem legjobb időszakában. Ez a harmadik filmje ebben az elég ütős kis sorozatban: Alien (1979), Szárnyas fejvadász (1982) és végül a Legenda (1985). Pár évre rá pedig jön majd a Fekete eső, Thelma és Louise aztán az 1492. Ez a kis lista már önmagában elég impozáns életművet mutat fel, hiszen a fenti filmekből nem egy lett igazi kultfilm, pedig majdnem mind más műfajban készült. A Legenda itthon valamiért nem túl ismert és tagadhatatlanul kilóg kissé a mezőnyből, talán fantasy-mesefilm jellege miatt. Oszkárra azért ezt is jelölték.
A történet röviden: van egy erdő, amit mindenféle mesebeli lények laknak, elfek, manók, démonok. Itt élnek az Egyszarvúak is, a természet legtisztább, csodás teremtményei.
Egyelőre minden csupa idill. Ám a Sötétség Ura egyre erősebb, és tervét, hogy Örök Éjszakát hozzon a világra, már csak az Egyszarvúak léte akadályozza. Így gonosz csapdát állít nekik, melyben akaratán kívül felhasználja a szép szűzet, Lily hercegnőt. Kezd minden rosszra fordulni, de Jack, az ifjú hős felveszi a harcot a Gonosszal.
Szóval ez egy igazi klasszik mesefilm, mely néhol bájos, néhol kedves, sokszor vicces és a végefelé kifejezetten súlyos is tud lenni. A rendező szokása szerint jól tartja az arányokat és adagolja a helyzeteket, de itt talán nem annyira egyértelmű, kiknek is szól a film. Gyerekfilmnek néhol túl brutál, idősebbeknek néha csöpög. De mindenképp kellemes filmélmény. A figurák és különböző élőlények nagyon el vannak találva, a Sötét Nagyúr pedig olyan jól néz ki, hogy azóta is alap a Sátán ábrázolások közt. Őt egyébként Tim Curry játsza, de nem felismerhető a vastag maszk mögött.
További főszereplők még Mia Sara Lily hercegnőként - szép lány igencsak-, illetve a híres-neves Tom Cruise, aki ekkor még csak 23 éves. Ez még bőven a preszcientó korszaka, de sajnos ő nekem rontja az összképet, sose szerettem, tán mert én mindig csúnya gyerek voltam, ő meg olyan tökélyes, hogy az már zavaró.
De a film az fasza így is, aki szereti a mesefilmeket, az nézze meg nyugodtan.
(Amúgy a filmnek van egy 90 perces eredeti verziója, de azóta megjelent egy rendezői változat is, ami 113 perces (ezt még nem láttam). Illetve külön érdekesség, hogy a 90 percesnek is van olyan verziója, aminek a zenéjét Jerry Goldsmith írta, és olyan, ami alatt a Tangerine Dream fut. Szóval nagy a katyvasz.)
Egy ütősebb rész, kicsit tán spoileres, de igazi kedvcsináló:
Dr.Z: 7,5/10
A 90-es években volt egy drogfilm robbanás, láthattunk sok látványos szétesést, kacagságos balekságot és mindenféle rondaságot, amiket a cuccok okoznak a szegény fogyasztóval, és valljuk be, tök sok jó drogfilm van (trainspotting, bullet, félelem és reszketés las vegasban, stb) amik kultstátuszt is kaptak, ez a film viszont valamiért háttérben maradt, nálunk is csak 3 év késéssel mutatták be moziban Por címmel, pedig nem rossz egyáltalán.
Manapság ha egy szép, egyenesfolyású film végén van egy extrakemény csavar, nemhogy nem lepődünk meg, de már előre várjuk, annyira megszokott, de szinte biztos vagyok benne, hogy az első ezzel operáló alkotás az Angyalszív volt, Alan Parker szürreális pokoljárása, amiben szintén Mickey Rourke alkotott igazán nagyot, de Robert de Niro is ezzel a filmmel lopta be magát a szívembe, és őszintén szólva azóta se nagyon tudta ezt felűlmúlni, pedig próbálkozott azért néhányszor.
