Manapság ha egy szép, egyenesfolyású film végén van egy extrakemény csavar, nemhogy nem lepődünk meg, de már előre várjuk, annyira megszokott, de szinte biztos vagyok benne, hogy az első ezzel operáló alkotás az Angyalszív volt, Alan Parker szürreális pokoljárása, amiben szintén Mickey Rourke alkotott igazán nagyot, de Robert de Niro is ezzel a filmmel lopta be magát a szívembe, és őszintén szólva azóta se nagyon tudta ezt felűlmúlni, pedig próbálkozott azért néhányszor.
A kisstílű, főleg válóperes ügyekkel foglalkozó magánnyomozót (Harry Angel) felbérli egy titokzatos férfi (Louis Cyphre - mennyire jó név már) egy rég eltűnt színész megtalálálására, de az eleinte csak zsíros falatnak tűnő meló egyre vérésebb lesz, mindenki, akit kihallgat az ügyben, nagyon ronda halált hal és persze ahogy haladunk a végkifejlet felé, egyre misztikusabb és rémisztőbb lesz az egész történet, louisiana-i vudu papokon és boszorkányokon keresztül vezet az út a már emlegetett extracsavar felé.
Naigen, talán manapság már nehéz ilyesmivel meglepetést okozni, de a film készültekor rendesen odabaszott, de még most is érdemes megpróbálkozni vele, aki még nem látta, mert még mindig roppant hatásos darab.
Alan Parker mostanában kicsit eltűnt, de a 80-as években a toppon volt, hozzá fűződik a Madárka, az Éjféli Expressz, Pink Floyd - A fall, csakhogy a legjobbakat említsem, szóval azért nem akárkiről van szó, de talán ez a filmje volt mégis a legjobb.
KM: 9/10