IMDb
Mivel a többi kolléga elutazott az Alfa-Centaurira a Galaktikus Lustadisznók Találkozójára, ezért előveszem a nyolcvanas évek legidiótább filmjeit, és most jól összemocskolom vele a blogot. Elsőnek jőjjön a Az utolsó csillagharcos 1984-ből, bár én később láttam.
Szóval ocsmány nyolcvanas évek, reméljük nem jönnek újra el. A csillagharcos ratyi film, mégis van benne valami utánozhatalan báj. A gyermekkori reménytől van ez, hogy a világ talán mégsem olyan unalmas, mint amilyennek kinéz, meg igazából felnőni se kéne, esetleg meg lehetne élni abből, amit amúgy is szeretünk (jelen esetben a videojátékozás.)
A főszereplő Alex kiskecseg tinédzser, anyjával egy lakókocsiban él. Miután a pénzbedobós Starfighter videójátékot teljesen legyőzi, eljön érte Centauri, aki úgy mutatkozik be, mint a videojátékot készítő cég alkalmazottja. Elviszi magával a srácot, persze nem a cég központjába, hanem a Rylos bolygóra, ahol "igazi" csillagközi harcost faragnak belőle, stb.
Közben a Földön egy alakváltót hagynak, hogy ne vegyék észre eltűnését. Ritka gusztustalan jelenet volt tizenéves fejjel, mikor az alakváltó a takaró alatt szuszog, ilyen arctalan féreg volt vagy mi.
Hangalámondásos vhs kazetta volt természetesen, a kor nagy vívmánya, remek kép- és hangminőség, ITT Nokia videó + baszom nagy Orion színes(!)tévé. Bráder Zellerrel szerettük ezt a filmet, akkoriban mi is a Commodore 64 joystickjainak széttörésével foglalatoskodtunk, tehát abszolút célcsoportok voltunk, hehe. Bár azt olvastam, ez a film az elsők között alkalmazott "digitális" effekteket, azért ez talán túlzás.
Mindenesetre nemrég megnéztem újból, és jól szórakoztam, persze ebben a retrófíling is benne volt. Megfelelő hangulatban jól eshet neked is.

dr. KJ: 7,5/10

Volt már szó a francia H5 videoanimációs cégről. Most jöjjön egy minisorozat a legjobb klippjeikkel.
Az első a szintén francia Alex Gophernek készített tipografikus klipp, The Child. Kis érdekesség, hogy a szadesz lenyúlta az ötletet valami béna eseményükhöz, naja.

A másikat Trevor Jackson aka Underdog Playgroup nevű projektjének csinálták. A kockából kialakuló táncoló robot nagyon kedves jószág, millió humoros utalással sok-sok klasszikus klippre.

Eddigi hagyományaimtól eltérően most nem különböző alvilági, börtönlények filmjét írom le, hanem egy átlagos középiskola tanárét. Nincs benne se erőszak, se látványos életút, se fantasztikus látványvilág, ráaddásul a film lengyel. Nem kell megijedni, abszolúl nézhető darabról van szó, csak a főszereplő nem egy izgalmas karrierista, hanem egy magányos átlagember. Elvált, egyedül él és a szokásainak rabja.

Reggel 7 felkelés, fél 8-kor meg kell kavarni a csészekávét. 3-at órajárás irányában, 4-et órajárással ellentétben. 6-ot bele szürcsölni, amíg ki nem hűl. Háromnegyedkor be kell ülni a kényelmes fotelbe, a napi újságot kézbe venni, a kormány tevékenységén felháborodni, majd a hangoskodó szomszédnak a panelfal túloldalára átkurvaanyázni.

Köröbelül így kezdődik antihősünk majdnem minden napja és nagyjából ugyanígy is folytatódik, csak kicsivel több kesergéssel, álmodozással és gyűlölködéssel. A filmnek nagyjából nincs is komoly története, max annyi, hogy szomorú irodalomtanárnak már egy idő után annyira tele lesz a fallosza a környezetével, hogy elutazik a tengerhez, de ott se oldódnak meg a gondjai (miszerint szar a világ és mindenki kapja be).

A főszereplő nagyon jól hozza az embergyűlölő, középkorú kisembert. Akárkivel néztem, mindenki valamennyire ráismert magára, abban, ahogy a berögzült idétlen, szokásainak él vagy ahogy a trolin felbasza magát, amikor egy néni szatyra folyton a lábához ér.

Fekete humorral átszőtt abszurd téma, kelet-európaianak ajánlott!

Ráncos: 8,5/10

IMDb

"Idáig minden rendben..."

A Kölykök-ről írva eszembe ötlött az ugyanabban az évben készült Gyűlölet. A magyar származású (höh, lásd Sarkozy, bevesszük a franciákat) Mathieu Kassovitz rendezte film egy egész generáció kedvenc filmje lett, abszolút kultklasszik (pl. OCB-ből sodorsz? Na ja, hát nem ismersz? Ugye Gábor? :)

A valós eseményeken alapuló film három Párizs külvárosában élő fiatal egy napját követi végig, fekete-fehérben, szinte dokumentartisa fílinggel. A zsidó (Vincent Cassel), az arab (Saïd Taghmaoui) és a néger (Hubert Koundé) haverok, próbálják túlélni a kilátástalan, értelmetlen mindennapokat, az erőszakos rendőröket, a nyomort. Casselék zseniálisak végig, a feszültség és a hangulat belehelyez a történetbe. Nem is mondom el a sztorit, aki nem látta annak úgy is meg kell néznie, kevés film van, ami 13 év távlatából is ennyire időszerű, lásd 2005-ös párizsi autógyújtogatós mókát.

Hihetetlen erejű filmről van szó tehát, én a SOTE mozijában láttam 1996-ban. Emlékszem hogy a végén 10 percig senki nem állt fel, meg se mukkant, annyira szétbaszott mindenkit. A 90-es évek egyik legfontosabb filmje, az nem kétséges, megérdemelten lett "kultuszfilm".

Ha nem láttad volna, AZONNAL MEGNÉZNI! KÖTELEZŐ!

dr. KJ: 10/10

Trailer helyett pedig inkább DJ Cut Killer nyomja a kőkemény gettóscratch-et.

Jim Jarmusch az amerikai filmkészítés egyik üde színfoltja, neki köszönhetjük többek között a kecskebaszó taxisofőrt az Éjszaka a földönben, az ámokfutó költőt a vadnyugaton a Halott emberből, vagy a elvisfanatikus japán fiatalokat Memphisben, vagy a béna olasz maffiózóknak melozó feka szamurájt, csak hogy néhányat említsek a zseniális karakterek közül, sajnos az utolsó filmje nagy csalódás volt, Broken Flowers címen, bár ez hozta meg számára az ismertséget, de ilyen ismertség kell a faszomnak, kicsit izgulok, hogy ne ő készítse a Spiderman 5-öt, mert kezd rossz irányt venni a karrier.

A Kávé és Cigaretta érdekes film, már kb 15 éve készül, mivel a régi ötletet - hogy emberek a dolgokat igazán csak egy kávé és egy cigi mellett tudják igazán megbeszélni, nem kell sztori meg cselekmény, egy beszélgetésben minden benne lehet, ami kell - már néhányszor megvalósította, pár évente felvett egy ilyen jelentetet, aztán 2003-ra felvett még egy párat, és egymásután rakta őket, ebből lett a film.

Vannak köztük remek jelenetek is, de összeségében viszont sajnos mégis csalódás volt a film, biztos a fentiek miatt, túl nagy volt az elvárás, dehát aki ennyi remek dolgot lerak az asztalra, az számoljon vele, hogy egy idő után már ez lesz felé az alap.

A jelenetek között nincs összefüggés, önálló idióta szitukat és beszélgetéseket látunk/hallunk, vannak köztük ötletesek, és jók, meg vannak eröltetettek meg tartalmatlanok is, sok a sztárvendég, akik gondolom haverságból elválalták a cuccot, de ettől még nem lesz jó egy film, de összeségében mindenkép nézhető , de javalom, hogy nézés közben legyen kéznél cigaretta (nemdohányzóknak nem kötelező), anélkül megőrülsz bele.

KM: 7/10

dr. KJ: halovány és unalmas 6/10

Ráncosnyak: 7/10, unalmas film, az a szerencséje, hogy gyengéim a normális filmes párbeszédek