Jöjjön a Hukkle után a 2006-os Taxidermia is. Ezzel a filmel Pálfi már zavarosabb vizekre evezett. A Taxidermia már nem tagadhatja le, hogy izzig-vérig művészfilm: öncélúan undorító, bizarr, abszurd és sokszor értelmetlen. Hiába Parti Nagy művein (is) alapul, egyáltalán nem lett humoros.
A fényképezés és a vizuális világ szuper, Amon Tobin és Márkos Albert zenéje is okés, néhol a hangulat is eltalált de ettől még nem jó film. A mindenáron polgárpukkasztani akarás erősen érződik végig. A sztorik néhol ocsmányak, néhol érdekesek, néhol teljesen érdektelenek de nem állnak össze. A dagadt borzasztóság pedig már ismerős lehet a Monty Python-féle Mr. Creosote-jelenetből és ami jól állt Montyéknak, azt itt minden humor nélkül sikerül újra bemutatni. De nem finnyogok tovább, mert igazából mindentől függetlenül érdekes film ez, még akkor is ha a Hukkle színvonalát nem éri el.
A Taxidermia a rendkívül szép vizuális világgal és érdekes zenével sem tud felülemelkedni a mindenáron polgárpukkasztani akaró művészfilmeken, kár érte. A rendező új filmjét, a Nem leszek a barátod-at még nem láttam, majd meglátjuk, ér-e annyit, hogy felkerüljön ide.

dr. KJ: 6 (de is ez leginkább a vizuális világnak és Tóbiáséknak köszönhető)

Kaka: biztos én egy sznob fasz vagyok, de én szeretem Parti Nagy írásait, és nekem a film bejött, valóban kissé öncélú, valóban kis, fura sztorik laza láncolata, dehát mekkora sztorik bazdmeg? PartiNagyot nehéz fimre vinni, hiszen olyan kicsavart, fura világokat mutogat, hogy csak na, de úgy előadva, mintha ezek a világok a valóságot mintáznák, de Pálfi nagyon korrektül oldotta meg, csak nehéz ebbe a világba belehelyezkedni, szerintem minden - elég komoly nyitttsággal és nem túl érzékeny gyomorral rendelkező - nézőnek ajánlott! 8/10

Ha azt mondom, hogy ebben filmben némi háttérzajon és éneklésen kívül nincs egy mukkanásnyi szöveg sem, a legtöbben rögtön arra gondolnak, hogy "hö, biztos idióta-öncélú művészfilm." A Hukkle pedig nem öncélú, művészfilmnek sem igazán nevezhető, inkább különleges krimi-thrillernek nevezném. Pálfi György mindenképpen speciális dolgot kreált a Hukklével és sikerült elkerülnie a művészfilmek buktatóit hiszen végig élvezhető, a feszültség és hangulat kitölti a beszéd hiányát.
A történet 1914-1929 között történt tiszazugi sorozatos gyilkosságok alapján készült, ahol nők 40-50, más források szerint 300 embert mérgeztek meg arzénnal. Az áldozatok között a háborúból visszatért erőszakos, rokkant és kattant férjek, megunt gyerekek, stb. voltak. Szóval nem vicces dolog ez, és semmiképpen sem öncélú művészieskedés.
A Hukkle zseniális képi világgal, remek hangokkal operáló, sajátos cucc. Mindenkinek AJÁNLOTT, aki egy kicsit nyitott a hagyományos filmektől különböző, egyedi dolgokra. A végén a híd alatt átrepülő vadászgépet azonban még mindig nem értem.

dr. KJ: 8/10

Ha már Kaka úr belekezdett a nosztalgiába, akkor folytatom a sort ezzel a klasszikus darabbal. Valószínüleg ez a film is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elbaszottul humorosak vagyunk, imádnak a lányok, mégha csak barátnak is, és ritkán vernek meg éjszaka az utcán hazafelé menet. Mert csak ránézünk szépen a rablóra, aszongyuk neki, hogy „Agva”, aztán együtt fetrengünk a nevetéstől, amíg ki nem érkezik a rendőrség. Aki ezt a remek, 31 éves poént nem értette, az még tutti nem látta a Picasso kalandjait, és pótolja szépen.

Nem tudom, így cím alapján kinek ismerős, de roppant szigorú underground blogger létemre bizony egy Woody Allen filmről van szó. A posztot pont az indokolja, hogy az ismert (és egyre kevésbé jó) rendezőnek ez a filmje valamiért tök ismeretlen maradt, pedig a másik kevésb ismert Zelig mellett talán az egyik legjobb/vicces fllmje.

A sztori szerint Napóleon az orosz fronton garázdálkodik, és egy elbaszott fiatalember (igen, a Mester az természetesen) katonáskodásra adja a fejét, és mindenféle dolgok esnek meg vele, a Nagy Büdös Orosz Ántivilágban.

Alapvetően a csávó elmúlt 10-15 évi munkája nem igazán hozott lázba, de ez még kurva jó volt, igazi gyerekkori kedvenc, látom is magam előtt Bobacsek kollégát, amint bájosan takargatja arcát a kezével, de ehhez látni kell a filmet, meg ismerni Bobacsek kollégát, hogy vicces legyen, de ez még pótolható, egy részéhez elég, ha megnézed a lenti videót. 

Némi Montenegro után háborúzzunk tovább, méghozzá most a franciáknál. Max Manussal ellentétben ez nem igaz történet alapján készült, bár egy valódi kémnő ihlette, Lisé de Baissac. A Kémnők egy létező II. Világháborús szervezet, a Special Operations Executive, Churchill titkos szervezete egy akcióját mutatja be. Méghozzá nem is akármilyet, hanem a D-Day-t, a normandiai partraszállást előkészítő és megvédő műveletet. A hősök pedig nők: a kommandó tagjai között van kurva, gépírónő, szépséges és csúnya, elhivatott és beleszarós, vallásos és kiábrándult. Van akit pénzzel, van akit zsarolással vesznek rá és van aki magától jelentkezik az elképesztően veszélyes küldetésekre.
Felkapott téma az II. Világháborús ellenállás, itt különösen ütős a női főszereplők választása. A női megoldások legalább annyira hatásosak és halálosak mint a férfi kémeké, persze ők a bájaikat és egyéb női praktikákat használják a fegyverek és bombák mellett. A színészek nagyon jók, Sophie Marceau még mindig nagyon szép és remek színésznő, Julie Depardieu is faszán hozza a szerepét, kedvenc németem, Moritz Bleibtreu pedig nem is hibázhat. Jó kis film ez, nem eget rengető, de a háború sötét hangulatát remekül átadja, a nyálasságot pedig sikerült elkerülnie: happyendet ne is várj. AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.2/10

KM: szerintem meglepően szar volt, Szofi nem alkalmas hidegvérű gyilkosnak, képtelen átérezni, mit is érezhet egy nő, mikor hidegvérrel kinyír valakit, és a többiek is hasonlóképpen. Nem tetszett, mert hiteltelen volt, erőltetett és elcsépelt. 5/10