Ha azt mondom, hogy ebben filmben némi háttérzajon és éneklésen kívül nincs egy mukkanásnyi szöveg sem, a legtöbben rögtön arra gondolnak, hogy "hö, biztos idióta-öncélú művészfilm." A Hukkle pedig nem öncélú, művészfilmnek sem igazán nevezhető, inkább különleges krimi-thrillernek nevezném. Pálfi György mindenképpen speciális dolgot kreált a Hukklével és sikerült elkerülnie a művészfilmek buktatóit hiszen végig élvezhető, a feszültség és hangulat kitölti a beszéd hiányát.
A történet 1914-1929 között történt tiszazugi sorozatos gyilkosságok alapján készült, ahol nők 40-50, más források szerint 300 embert mérgeztek meg arzénnal. Az áldozatok között a háborúból visszatért erőszakos, rokkant és kattant férjek, megunt gyerekek, stb. voltak. Szóval nem vicces dolog ez, és semmiképpen sem öncélú művészieskedés.
A Hukkle zseniális képi világgal, remek hangokkal operáló, sajátos cucc. Mindenkinek AJÁNLOTT, aki egy kicsit nyitott a hagyományos filmektől különböző, egyedi dolgokra. A végén a híd alatt átrepülő vadászgépet azonban még mindig nem értem.

dr. KJ: 8/10