Közben Vonnegutról teljesen megfeledkeztem, jöjjön tehát a második rész.

Mother Night (Éjanyánk, 1996)
[1961-es könyv alapján]
Ha Nick Nolte helyett -akivel nincs bajom egyébként, egyszerűen nem erre a szerepre való- más játszotta volna Howard W. Campbellt biztos jobban értékelném ezt a filmet. Az Éjanyánk Vonnegut egyik legkönnyebben megfilmesíthető könyve, mégsem sikerült túl jól a konverzió. Hiányzik a humor és a vonnegut-i jellemrajz, ami nagyon fontos a nácikhoz beépülő amerikai iró kémtörténetéhez. Kár érte. ELMEGY.

Slapstick of Another Kind (Börleszk, 1982)
[1976-os könyv alapján]
A Börleszk Vonnegut egyik legjobb és legnehezebben megfilmesíthető könyve, ez a 1982-es próbálkozás egyetlen szóval összegezhető: TRAGÉDIA. Kerüld el.

Between Time and Timbuktu (1972)
[Több könyv alapján]
A Macskabölcső, a Titán szirénjei, az Üdvözlet a majomházban, a Harrison Bergeron, a Boldog születésnapot, Wanda June és más cuccokból saját maga által összerakott forgatókönyvől készült ez a tvfilm. Hangulata leginkább a Monty Python-féle faszkodásra hasonlít, gyakorlatilag egy mix Vonnegut világából. FURCSA, de nem jó.

Tom Ford -akit inkább a Guccinak tervezett ruháiról ismerhetsz- filmrendezésre adta a fejét, méghozzá elég jól. A Single Man a 60-as évek Amerikájának pontos lenyomatát adja egy buzi egyetemi tanár, George Falconer szemszögéből.
A főszereplő az a Colin Firth, aki a Király beszédéért Oscart is kapott és itt is faszán hozza a karaktert olyannyira, hogy már csak miatta is érdemes megnézni a filmet. Firthen kívül erős még Julianne Moore jelenléte is, aki mint a főszereplő legjobb barátja parádézik.
A hangulatért és a korhűségért ugyanaz a csapat felelt, akik a Mad Men (Reklámőrültek) whiskeygőzös, Lucky Strike füstös atomszféráját is összekalapálták. Kétségtelenül sikerült a kor modellezése anélkül, hogy túlzásba estek volna.
A film alapja Christopher Isherwood azonos című regénye aminek nyomasztó, fullasztó világa rendkívül erősen átjön a filmből. Ne várj itt lődözésre vagy nagy filozofálásra, a happyend nélküli csendes és fojtogató drámák díszpéldánya az Egyedülálló férfi.
A homofóbok se féljenek tőle, mert a filmnek nem lényeges eleme a főszereplő buzgársága, sőt, éppen hogy nagyon is emberi oldaláról fogja meg dolgot.
Felnőtteknek és értelmesebbeknek ERŐSEN AJÁNLOTT, a többiek felejtsék el.
(Tanyapaparazzi úr ajánlotta-e!)

dr. KJ: 8/10

Milyenek lennének Adrian Mole szenvedései ha 2010-ben rendezte volna az IT Crowd egyik kattyant főszereplője? Na, pontosan ilyen a Submarine.
A norvég-nigériai származású Richard Ayoade rendező jól megfogta a kamaszok kínos-édes világát:  pattanások és egyéb bőrbajok, szex, bénázó szülők, személyiség fejlődés, depresszió, érzékenység és érzelmek kavarodása.
A sztori már csak azért is hasonlít Sue Townsend történeteire, mert itt is egy kamaszfiú szerelmi szenvedései és szülei válságai vannak előtérben, ráadásul a 80-as évek vidéki Angliájában. Ayoade remek színészeket kapart össze a filmhez: Paddy Considine (Dead Man's Shoes), Sally Hawkins (Happy-Go-Lucky) és Noah Taylor (Proposition), a fiatalok is jól tolják, főleg a főszereplő Craig Roberts.
Néhol kedves-vicces, néhol drámázós, de végig rendkívül hangulatos a Tengeralattjáró, fasza zenékkel.
Néhány kamaszkori emlékeket visszahozhat simán, ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10

A 90-es évek végén az HBO vezetősége nem kis golyókról tett tanúbizonyságot mikor irtózatos pénzeket kezdtek lapátolni saját gyártású sorozataikra, hogy megteremtsék annak az alapjait amit ma láthatunk a tévében. A Twin Peaks buktája után mindenki csak az episodic műfajban mert engedélyezni bármit is. Itt a részek külön egészeket alkotnak, mint manapság pl. a CSI franchise, illetve egyéb főleg krimi sorozatok melyek magukban is megállják helyüket. Nem kell tudnunk mi történt két héttel ezelőtt hogy maradéktalanul élvezni tudjuk az előttünk álló 45 percet. Ez nyilván biztonságosabb mint serial drámákat forgatni, pláne ha nincs Hulu illetve torrentkliens, mivel ha kihagyunk egy részt, nem életszerű visszakapcsolódni 2-3 hét múlva azt sem tudván ki kivel van. Itt ugyanis a történet évad(ok)on keresztül ívelhet, vagy akár a teljes művön. Erősebb kutya alapon biztosítani akarták sok-sok zsák pénzzel, hogy egyszeri tévénéző ne nagyon akarjon kocsmázni aznap este amíg meg nem kapta adagját.
Bejött.
Hogy mennyire nem szarral gurítottak, vegyünk egy példát:
4 millió Washington portrét tapsolhattak el a készítők ebben az érában részenként(!) mondjuk a Deadwoodnál, de mellette futott a Sopranos vagy ez a szürreális izé amiről most már tényleg igyekszem valami ismertetőt összehozni. Kábeltévében, óránként. Azokban az években, amikor 4,5 millából összehozták mondjuk a Rekviem egy álomért-ot, Donnie Darko-t, Rules of Attraction-t és még sorolhatnám, moziba, nem 45-60 percben. 

GOTO 10

Szóval a Carnivàle 2003 szeptemberében nyitott, rekord nézettséggel. Az eredeti elképzelés 3, két évados szorosan kapcsolódó "könyvről" szólt. A készítők nem panaszkodhattak; a részeknek reklámok hiányában nem percre hosszúaknak kellett lenniük, háromnegyed órától egyig nyúlhattak. 4 gurigát kaptak részenként a megvalósításra, amit parádésan basztak el. Csak az első évadban 5000 embernek készítettek ruhát (via imdb), házakat, városokat építettek. Létezhetett olyan mint művészeti részleg, akikkel hónapokig a világválság zenéit, káromkodásait, rádiójátékait tolatták deszkaputrikban, csakhogy.
Apropó, világválság. Igen, a legemblematikusabb gazdasági depresszióban játszódik az egész, ráadásul délen Dust Bowl idején. Ez nem a lazacinges ficsúrok ligakupáját jelenti, mégha erről igen komoly trash-realityt lehetne készíteni, hanem azt a meteorológiai katasztrófát ami 1936-ig sújtotta a helyi nyomorultakat, szárazság, por, éhezés, mely jó 400,000 km2-t érintett.
Ebbe a milliőbe helyezték a készítők a vándorcirkuszt - igazi freak show ahogy kell, első blikkre a 90-es évek elején itthon megjelent Batman képregényeket flesseli az ember - próbálkozásait az életben maradáshoz.
A pénz hál' istennek nem folyt el csak a teknikára; a főnök(?) szerepében Lynch Papa mindenkori bíbor kisembere, Michael J. Anderson. Próbálok nem spoilerezni, de ő szedi össze elhaladván mellettük a főszereplőt, aki a homokviharban próbálja elkaparni halott anyját nem túl harmonikus kapcsolatuk letudván. Őt Nick Stahl játsza, aki 2003-ban elég nagy szó volt, letudván a Terminátor 3-at (ebbe most ne menjünk bele, mennyire szar vagy jó, vártuk nagyon és geci drága volt az a lényeg. Ő akkor Hálivúd nagy reménysége, hihetetlen hogy sikerült megcsípni).
A krú főbb nevei sértődés nélkül: Clea DuVall 90'-es évek végi összes tinipara szereplője, Carla Gallo Dr. Csont, Californication, Superbad, M:I 3, 40 éves szűz ésatöbbi, Adrienne Barbeau 80-as évek eleje jónő, az összes akkori fő horrortól a Menekülés NY-bólig. John Savage fuck yeah, Patrick Bauchau és még sokan, akit érdekel, túrja tovább.
A fő cselekmény két fő szálon fut, az elsőt említettem a második pedig Justin Crowe tiszteletes felemelkedése. A kaszting itt is ütős.

Maga a történet amúgy elég lassú, lépésről lépésre halad előre kurva sok mellékszállal, amiket lehet jobban elhúznak mint kéne, viszont a hangulat kárpótol. David Lynch + 30-as évek + misztikus izék az elegy, ami jól működik. Lehet kellene írnom magáról a cselekményről, de nem fogok. Aki látta, tudja mit kap, aki meg nem, nem rontanám el a szórakozását mivel annyit had' dobjak előre, szinte semmi/senki sem az, aminek látszik. A szimbólumok boncolgatását meghagynám a szimatszatyros szobatarantinó kollégáknak, vallást lehetne rá alapítani, mindenki azt lát bele amit akar. Lényeg a lényeg, ha van pár elbaszni való napja az embernek darálásra, határozottan ajánlott a cucc, két dolog miatt is amit mostanában nem fog látni. Az első az, hogy ennyire borult agymenések ritkán születnek, igazából ez van meg a Twin Peaks (ez csak a furcsaságra vonatkozik, közük nincs egymáshoz a törpén kívül). A második pedig, nem hogy ennyi, de semennyi pénzt nem fognak áldozni a következőre. Durván érezhető a költségvetés, az utolsó gyufaszálból is ordít az idő, amiben természetesen nem éltem, de öt csillagos. A por, a nihil, kriplik mindenhol, kilátástalanság, életedben nem hagyod el a falut. Clancy Brown játéka pedig csak hab a tortán; amikor bekattan, hát akkor be van kattanva, ő Raszputyin, az őrült pap, hipnotizál, bábujává tesz.
10 pont, de nem, lenne gyorsabb picit, illetve Bauchau-ból elegem lett a végére mikor szenved, alig vártam hogy előkapja a feze alól a rádiótelefont és dzsarodot hívja.

csöcsfej: 8.5/10 (akit csikol a '30-as évek, annak 11)

(új betyárunk, csöcsfej úr nyitómunkája, mert dr. KJ halálra dolgozza magát, a többiek meg szarnak a farmra!)

csöcsi a végére: elnézést a zenéért, de ez kb. megadja a hangulatot, zora....

Ne zavarjon meg a szokásosan ocsmány magyar filmcím, a Matando Cabos egy idiótán vicces krimi/thrillér, leginkább valami Tarantino cucchoz hasonló mexikói baromság.
A történet egy elbaszott emberrablás körül zajlik, mondjuk úgy, hogy kurvára nem azt akit kéne és nem úgy sikerül elrabolni ahogy azt eltervezték a népek. A főszereplők a mexikói népesség mindenféle fajtáját felvontultatják: erőszakos üzletemberek, lecsúszott pankrátor, béna irodapatkányok, kisstílű bűnözők, rémisztő, ráspolyozott fogú bérgyilkos, kurvák és gengszterek, ahogy az kell az ilyen filmekben.
A humor erősen jelen van végig a filmben, ugyanakkor erősen aggresszív, véres jelenetek is akadnak bőven. Jópár vizuális geg, filmes utalások, faszkodás, autós üldözések, fegyverek és drog, szeszelés és verekedés, ilyesmi. Ami mégis a legérdekesebb a filmben az a mexikói hangulat, nem a szombrérós, tequilás, kaktuszos bénázás, hanem modern, városi jelenetek, amik nem is különböznek annyira az európai vagy amerikai élettől, aztán meg rájössz, hogy mégis.
Simán AJÁNLOTT szórakoztató faszság a Matando Cabos. Nővel nem annyira, sörrel nyugiba' annál inkább.

dr. KJ: 7.8/10