A 90-es évek végén az HBO vezetősége nem kis golyókról tett tanúbizonyságot mikor irtózatos pénzeket kezdtek lapátolni saját gyártású sorozataikra, hogy megteremtsék annak az alapjait amit ma láthatunk a tévében. A Twin Peaks buktája után mindenki csak az episodic műfajban mert engedélyezni bármit is. Itt a részek külön egészeket alkotnak, mint manapság pl. a CSI franchise, illetve egyéb főleg krimi sorozatok melyek magukban is megállják helyüket. Nem kell tudnunk mi történt két héttel ezelőtt hogy maradéktalanul élvezni tudjuk az előttünk álló 45 percet. Ez nyilván biztonságosabb mint serial drámákat forgatni, pláne ha nincs Hulu illetve torrentkliens, mivel ha kihagyunk egy részt, nem életszerű visszakapcsolódni 2-3 hét múlva azt sem tudván ki kivel van. Itt ugyanis a történet évad(ok)on keresztül ívelhet, vagy akár a teljes művön. Erősebb kutya alapon biztosítani akarták sok-sok zsák pénzzel, hogy egyszeri tévénéző ne nagyon akarjon kocsmázni aznap este amíg meg nem kapta adagját.
Bejött.
Hogy mennyire nem szarral gurítottak, vegyünk egy példát:
4 millió Washington portrét tapsolhattak el a készítők ebben az érában részenként(!) mondjuk a Deadwoodnál, de mellette futott a Sopranos vagy ez a szürreális izé amiről most már tényleg igyekszem valami ismertetőt összehozni. Kábeltévében, óránként. Azokban az években, amikor 4,5 millából összehozták mondjuk a Rekviem egy álomért-ot, Donnie Darko-t, Rules of Attraction-t és még sorolhatnám, moziba, nem 45-60 percben. 

GOTO 10

Szóval a Carnivàle 2003 szeptemberében nyitott, rekord nézettséggel. Az eredeti elképzelés 3, két évados szorosan kapcsolódó "könyvről" szólt. A készítők nem panaszkodhattak; a részeknek reklámok hiányában nem percre hosszúaknak kellett lenniük, háromnegyed órától egyig nyúlhattak. 4 gurigát kaptak részenként a megvalósításra, amit parádésan basztak el. Csak az első évadban 5000 embernek készítettek ruhát (via imdb), házakat, városokat építettek. Létezhetett olyan mint művészeti részleg, akikkel hónapokig a világválság zenéit, káromkodásait, rádiójátékait tolatták deszkaputrikban, csakhogy.
Apropó, világválság. Igen, a legemblematikusabb gazdasági depresszióban játszódik az egész, ráadásul délen Dust Bowl idején. Ez nem a lazacinges ficsúrok ligakupáját jelenti, mégha erről igen komoly trash-realityt lehetne készíteni, hanem azt a meteorológiai katasztrófát ami 1936-ig sújtotta a helyi nyomorultakat, szárazság, por, éhezés, mely jó 400,000 km2-t érintett.
Ebbe a milliőbe helyezték a készítők a vándorcirkuszt - igazi freak show ahogy kell, első blikkre a 90-es évek elején itthon megjelent Batman képregényeket flesseli az ember - próbálkozásait az életben maradáshoz.
A pénz hál' istennek nem folyt el csak a teknikára; a főnök(?) szerepében Lynch Papa mindenkori bíbor kisembere, Michael J. Anderson. Próbálok nem spoilerezni, de ő szedi össze elhaladván mellettük a főszereplőt, aki a homokviharban próbálja elkaparni halott anyját nem túl harmonikus kapcsolatuk letudván. Őt Nick Stahl játsza, aki 2003-ban elég nagy szó volt, letudván a Terminátor 3-at (ebbe most ne menjünk bele, mennyire szar vagy jó, vártuk nagyon és geci drága volt az a lényeg. Ő akkor Hálivúd nagy reménysége, hihetetlen hogy sikerült megcsípni).
A krú főbb nevei sértődés nélkül: Clea DuVall 90'-es évek végi összes tinipara szereplője, Carla Gallo Dr. Csont, Californication, Superbad, M:I 3, 40 éves szűz ésatöbbi, Adrienne Barbeau 80-as évek eleje jónő, az összes akkori fő horrortól a Menekülés NY-bólig. John Savage fuck yeah, Patrick Bauchau és még sokan, akit érdekel, túrja tovább.
A fő cselekmény két fő szálon fut, az elsőt említettem a második pedig Justin Crowe tiszteletes felemelkedése. A kaszting itt is ütős.

Maga a történet amúgy elég lassú, lépésről lépésre halad előre kurva sok mellékszállal, amiket lehet jobban elhúznak mint kéne, viszont a hangulat kárpótol. David Lynch + 30-as évek + misztikus izék az elegy, ami jól működik. Lehet kellene írnom magáról a cselekményről, de nem fogok. Aki látta, tudja mit kap, aki meg nem, nem rontanám el a szórakozását mivel annyit had' dobjak előre, szinte semmi/senki sem az, aminek látszik. A szimbólumok boncolgatását meghagynám a szimatszatyros szobatarantinó kollégáknak, vallást lehetne rá alapítani, mindenki azt lát bele amit akar. Lényeg a lényeg, ha van pár elbaszni való napja az embernek darálásra, határozottan ajánlott a cucc, két dolog miatt is amit mostanában nem fog látni. Az első az, hogy ennyire borult agymenések ritkán születnek, igazából ez van meg a Twin Peaks (ez csak a furcsaságra vonatkozik, közük nincs egymáshoz a törpén kívül). A második pedig, nem hogy ennyi, de semennyi pénzt nem fognak áldozni a következőre. Durván érezhető a költségvetés, az utolsó gyufaszálból is ordít az idő, amiben természetesen nem éltem, de öt csillagos. A por, a nihil, kriplik mindenhol, kilátástalanság, életedben nem hagyod el a falut. Clancy Brown játéka pedig csak hab a tortán; amikor bekattan, hát akkor be van kattanva, ő Raszputyin, az őrült pap, hipnotizál, bábujává tesz.
10 pont, de nem, lenne gyorsabb picit, illetve Bauchau-ból elegem lett a végére mikor szenved, alig vártam hogy előkapja a feze alól a rádiótelefont és dzsarodot hívja.

csöcsfej: 8.5/10 (akit csikol a '30-as évek, annak 11)

(új betyárunk, csöcsfej úr nyitómunkája, mert dr. KJ halálra dolgozza magát, a többiek meg szarnak a farmra!)

csöcsi a végére: elnézést a zenéért, de ez kb. megadja a hangulatot, zora....