Ezerszer, ezerféleképpen körbejárták már a II. Világháborút, zsidóstul-Hitelerestől. Mégsem unják még a népek az ilyen filmeket, most pl. az ellenállásos filmeknek van reneszánsza, meg az ilyen drámamegminden-sztoriknak persze, mint amilyen a Reader. A felolvasónak talán az a mentsége, hogy nem a háború alatt, hanem utánna zajlik a történet.
Igazi lélekben dagonyázós film ez, súlyos terhek alatt nyögő főhőssel. Aztán van mit még lájtos pedofília, tömeggyilkos náci nőnemű germanoidák, bűn és bűnhődés és tönkrement sorsok, fincsi mi?
Kate Winslet jó színésznő, de kb. annyira szexi mint mondjuk Madonna keze: biztos van akinek bejön, de azért inkább blöe. Emiatt kb. az alapvetést nem működik a filmben, miszerint miért kivánná meg a 15 éves főhős ezt a nőt. Aztán itt van még az európai farkasokkal táncoló, szenvelgő szépfiú Ralph Fiennes, akit nem tartok rossz színésznek, mégsem kedvelem, de végül is ez mindegy. Mindenesetre ez a szerep abszolút neki való, remekül hozza a szenvelgő felnőtt főhőst, már amennyiben ez volt a cél.
El kéne olvasni a regényt, abból biztos sokkal jobban kirajzolódik, hogy ki-mikor-miért is teszi azt amit tesz, mert a filmből ez nem annyira jön le.
Ettől függetlenül módjával AJÁNLOTT film a Felolvasó, főleg nőknek asszem, mert a nőneműeknek a környezetemben mind jobban bejött mint nekem. Na meg annak, akinek még nincs teli a töke az ilyen nácisháborús filmekkel, mert nekem már azért kezd betelni és akkor még most jön az Inglourious Basterds, bazmeg.

dr. KJ: 7/10

Jöjjön a Hukkle után a 2006-os Taxidermia is. Ezzel a filmel Pálfi már zavarosabb vizekre evezett. A Taxidermia már nem tagadhatja le, hogy izzig-vérig művészfilm: öncélúan undorító, bizarr, abszurd és sokszor értelmetlen. Hiába Parti Nagy művein (is) alapul, egyáltalán nem lett humoros.
A fényképezés és a vizuális világ szuper, Amon Tobin és Márkos Albert zenéje is okés, néhol a hangulat is eltalált de ettől még nem jó film. A mindenáron polgárpukkasztani akarás erősen érződik végig. A sztorik néhol ocsmányak, néhol érdekesek, néhol teljesen érdektelenek de nem állnak össze. A dagadt borzasztóság pedig már ismerős lehet a Monty Python-féle Mr. Creosote-jelenetből és ami jól állt Montyéknak, azt itt minden humor nélkül sikerül újra bemutatni. De nem finnyogok tovább, mert igazából mindentől függetlenül érdekes film ez, még akkor is ha a Hukkle színvonalát nem éri el.
A Taxidermia a rendkívül szép vizuális világgal és érdekes zenével sem tud felülemelkedni a mindenáron polgárpukkasztani akaró művészfilmeken, kár érte. A rendező új filmjét, a Nem leszek a barátod-at még nem láttam, majd meglátjuk, ér-e annyit, hogy felkerüljön ide.

dr. KJ: 6 (de is ez leginkább a vizuális világnak és Tóbiáséknak köszönhető)

Kaka: biztos én egy sznob fasz vagyok, de én szeretem Parti Nagy írásait, és nekem a film bejött, valóban kissé öncélú, valóban kis, fura sztorik laza láncolata, dehát mekkora sztorik bazdmeg? PartiNagyot nehéz fimre vinni, hiszen olyan kicsavart, fura világokat mutogat, hogy csak na, de úgy előadva, mintha ezek a világok a valóságot mintáznák, de Pálfi nagyon korrektül oldotta meg, csak nehéz ebbe a világba belehelyezkedni, szerintem minden - elég komoly nyitttsággal és nem túl érzékeny gyomorral rendelkező - nézőnek ajánlott! 8/10

Ha azt mondom, hogy ebben filmben némi háttérzajon és éneklésen kívül nincs egy mukkanásnyi szöveg sem, a legtöbben rögtön arra gondolnak, hogy "hö, biztos idióta-öncélú művészfilm." A Hukkle pedig nem öncélú, művészfilmnek sem igazán nevezhető, inkább különleges krimi-thrillernek nevezném. Pálfi György mindenképpen speciális dolgot kreált a Hukklével és sikerült elkerülnie a művészfilmek buktatóit hiszen végig élvezhető, a feszültség és hangulat kitölti a beszéd hiányát.
A történet 1914-1929 között történt tiszazugi sorozatos gyilkosságok alapján készült, ahol nők 40-50, más források szerint 300 embert mérgeztek meg arzénnal. Az áldozatok között a háborúból visszatért erőszakos, rokkant és kattant férjek, megunt gyerekek, stb. voltak. Szóval nem vicces dolog ez, és semmiképpen sem öncélú művészieskedés.
A Hukkle zseniális képi világgal, remek hangokkal operáló, sajátos cucc. Mindenkinek AJÁNLOTT, aki egy kicsit nyitott a hagyományos filmektől különböző, egyedi dolgokra. A végén a híd alatt átrepülő vadászgépet azonban még mindig nem értem.

dr. KJ: 8/10

Ha már Kaka úr belekezdett a nosztalgiába, akkor folytatom a sort ezzel a klasszikus darabbal. Valószínüleg ez a film is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elbaszottul humorosak vagyunk, imádnak a lányok, mégha csak barátnak is, és ritkán vernek meg éjszaka az utcán hazafelé menet. Mert csak ránézünk szépen a rablóra, aszongyuk neki, hogy „Agva”, aztán együtt fetrengünk a nevetéstől, amíg ki nem érkezik a rendőrség. Aki ezt a remek, 31 éves poént nem értette, az még tutti nem látta a Picasso kalandjait, és pótolja szépen.

Nem tudom, így cím alapján kinek ismerős, de roppant szigorú underground blogger létemre bizony egy Woody Allen filmről van szó. A posztot pont az indokolja, hogy az ismert (és egyre kevésbé jó) rendezőnek ez a filmje valamiért tök ismeretlen maradt, pedig a másik kevésb ismert Zelig mellett talán az egyik legjobb/vicces fllmje.

A sztori szerint Napóleon az orosz fronton garázdálkodik, és egy elbaszott fiatalember (igen, a Mester az természetesen) katonáskodásra adja a fejét, és mindenféle dolgok esnek meg vele, a Nagy Büdös Orosz Ántivilágban.

Alapvetően a csávó elmúlt 10-15 évi munkája nem igazán hozott lázba, de ez még kurva jó volt, igazi gyerekkori kedvenc, látom is magam előtt Bobacsek kollégát, amint bájosan takargatja arcát a kezével, de ehhez látni kell a filmet, meg ismerni Bobacsek kollégát, hogy vicces legyen, de ez még pótolható, egy részéhez elég, ha megnézed a lenti videót.