Kezdjük a hetet ezzel az angol animációs rövidfilmmel. Ez egy fekete-fehér, igencsak melankólikus szerelmes-film szerűség, viszonylag egyszerű sztorival. Érdekes látványvilága és magával ragadó hangulata miatt azonban mindenképp érdemes megnézni. Tim Burton gótikus stílusát és Fritz Lang Metropolisának világát idézi.
Rendezte Marc Craste, remélhetőleg még hallunk róla a jövőben.
Az animéről mindenkinek a nagyszemű lánykák és a hosszúlábú fiúcskák sematikus karakterei, jobb esetben a Ghost in the Shell jut eszébe. Pedig van egy pár olyan anime is, amik sokkal közelebb állnak az európai felnőtteknek szóló animációs filmekhez mint mondjuk a Dragon Ballhoz. A Grave of the Fireflies is ilyen komoly cucc, történetét és hangulatát tekintve pl. a Persepolishoz vagy a Libanoni keringőhöz mérhető.
A film Akiyuki Nosaka japán író önéletrajzi regényéből készült és szerintem a valaha készült egyik legsúlyosabb háborúellenes mű. A gyerekek szemszögéből ábrázolt animációs film a második világháború érthetetlen és nyomasztó hangulatát elképesztő erővel adja át.
A főszereplő kisfiú (tulajdonképpen Nosaka maga) és kishúga elvesztik szüleiket Kobe bombázásakor és távoli rokonokhoz kerülnek. A rokonok kiutálják őket és a két gyerek végül egy barlangba költözik. Mindketten éheznek, pedig a fiú mindent elkövet, hogy kishúgát megóvja...
A Grave of the Fireflies szívtépően szomorú már-már a giccs határát súrolóan szép film. A Ghibli stúdió rajzolta gyönyörű képek és a történet sötét hangulata az általam valaha látott legjobb japán filmek közé emeli. MINDENKÉPPEN NÉZD MEG!
dr. KJ: 9/10
Dr.Z.: Tényleg súlyos film, elég megrázó. Itt is igaz az, hogy a japánok simán csinálnak olyan rajzfilmet, ami nálunk élőszereplős filmként képzelhető el. De működik nagyon. 9/10
David Cronenberg néhány filmje már volt itt, az egyik legizgibb viszont egyelőre kimaradt, az eXistenZ a sokféle függést, betegséget, különcséget és egyéb mókát előszeretettel és élvezettel bemutató rendező szájbervilágos műve, vagy mi. Igen, kissé nehéz kategorizálni, mert itt a szájber és a valóság egymásbaolvad, és csak próbálod követni, hogy ez akkor most mi is, kezdve egy organikus játékkonzollal, ami gerincvelőre csatlakoztava visz a játék világába, élethűbben, mint addig bármi. Aki belép ezen a kapun, súlyosabbnál súlyosabb világokba csöppen, felveszi a megfelelő karaktert és csak játszik. Nade, ennél többet igazán nem árulhatok el, de akinek a Meztelen ebéd és a Különvélemény is bejött, az semmikép se hagyja ki.
KakaM: 8,4/10
dr. KJ: Biza jó kis film ez és az is egyértelmű, miért nem lett ismertebb: 1999-ben jött ki a Mátrix is. Pedig az eXistenZ világa jóval bizarabb és egyénibb mint a Mátrix mindent- bele remix hozzáállása, arról nem is beszélve, hogy előbb is jött ki.
Csak a móka kedvéért: nem véletlen, hogy a címben felfedezed az "isten" szót, mivel a két producer Hámori András és Lantos Róbert is magyar származású.
A filmet sokszor megnéztem már és a maga beteg- bizarr világával még mindig üt, hasonló film se nagyon készült, úgyhogy mindenképpen NÉZZED MEGFELE!
dr. KJ: 8.5/10
Kezdjük azzal, hogy amint bemutatják (szept. 24.) mindenki menjen én nézze meg!
Régi nyavalygásom, hogy nem csinálnak jó sci-fiket, ezért most kivételt teszünk és mainstream filmet ajánlok nektek. Ez a film nagyon jó sci-fi, mert pontosan azt teszi amit kell neki: a sci-fi körítésben mutat be és tesz érthetővé nagyon is valóságos társadalmi jelenségeket, jelen esetben a rasszizmust. Neill Blomkamp Dél-Afrikában az Apartheid idején nőtt fel, 2005-ben egy rövid filmben (itt megnézheted) dolgozza fel az gyerekkori élményeit. Peter Jackson azt kérte Blomkamptól, hogy rendezze meg a Halo videojátékból készült filmet és kap 30 millió dollárt, amit arra költ amire akar. Ebből a 30 mihályból készült a District 9.
A történetet nyilván nem fogom lemondani. A főszereplő lehengerlő, a látvány beszarás, nem is értem, hogy 30 misiből hogy hozták ki. A hangulat pedig csak a legjobb sci-fikhez mérhető. Metaforikusan értelmezve a rasszizmust egészen megdöbbentő módon ábrázolja, mondjuk mikor egy néger csávó azt mondja hogy: "Nade ők mégse emberek, nem mehetnek akárhová."
Nem ömlengek tovább főleg mert a D-9 nem tökéletes film, egy csomó sablonos, közhelyes, amerikai nyáladzást is beleírtak, és de nem ez a lényeg. Nem kell tökéletesnek lennie ahhoz hogy üssön, és valahogy az amerikaiak torkán is le kellett szuszakolni, úgyhogy lesz akció, főhős, és talányos ending, de ez ne zavarjon. (Ez a film egyébként eléggé hasonlít az Alien Nation című sorozatra, dehát tudjuk, hogy nincs új a nap alatt.)
A D-9 csak a legjobb sci-fikhez mérhető, NÉZZED MEGFELE! kategóriájú film, úgyhogy nézzed megfele!
dr. KJ: 9/10
KM: Valóban nagyon érdekes film több szempontból is, az, pl ufó témában ál-dokumentumfilmet csinálni azért elég komoly ötlet, ezt szinte hiteles formában előadni meg kimondottan durva. Idáig az ufó az a távoli, ismeretlen, általában veszélyes, de mindenképp nagyon másmilyen lény volt, erre ez a film az ufó-témát lehozza a sci-fi témából a szocio-dráma szintjére, mindezt az apartheid-rendszerrel megspékelve. Kb. annyira fura is a film, mint amennyire ezek alapján hangzik, viszont ennél azért jobb, de azért persze nehéz dolog úttörőnek lenni, ezalól ez a film se kivétel, maradtak benne lukak bőven, ezért csak 8/10.
Jean-Pierre Jeunet és Marc Caro még Az elveszett gyerekek városa előtt csinálták meg ezt az őrült és szürreális apokaliptikus agymenést. A Delicatessen valamikor az ötvenes-hatvanas években bekövetkezett háború/ katasztrófa után játszódik. Szereplői a súlyos élelmiszerhiány miatt éheznek, babbal, borsóval és kukoricával fizetnek és megesznek mindent amit csak lehet.
Innen nyúlták a Zöld Hentesek alapvetését: Az egyik főszereplő, a hentes-gyilkos főbérlő ugyanis álláshirdetéssel csalogatja házába a mit sem sejtő, mindenesnek jelentkező embereket akiket aztán (a ház lakóinak egyetértésével) darált húsként elfogyasztanak. Így kerül a házba Louison, a bohóc, akinek a társát, Livingstone majmot mások szintén megették és ezért kirúgják a cirkuszból. Aztán itt van a hentes félvak lánya, akivel Lousion szerelembe esik, a változatos módokon magát megöngyilkolni próbáló Aurore, vegetáriánus underground terrorista brigád stb.: csupa szürreális, apokaliptikus jelenet, amelyek egyszerre viccesek és borzasztók. A hangulat egészen egyedi, nyomasztóan idióta, a színészek remekek, a vágással és képekkel mesterien bánt a két francia rendező. Bár engem Az elveszett gyerekek... (coming soon) jobban megfogott, a Delicatessen remek film és mindenkinek ERŐSEN AJÁNLOTT!
dr. KJ: 8/10
