Volt az amerikaiaknak egy elképesztően faszadék elnöke, Nixon, aki azért volt érdekes, mert olyan bénán lopott-csalt-hazudott, hogy még elnöksége alatt megbukott. Oliver Stone 95-ös Nixonjával ellentétben ez a film nem a bukása körülményeit, hanem egy angol tévéssel, David Frosttal 1977-ben készült interjúsorozatát dolgozza fel. Nem túl izgi dolog ez nekünk magyaroknak, annál izgibb nekik. Nixon bukása után az első interjút csinálja meg vele ez a Frost nevű csóka, aki fura és ellenszenves módon egyszerre playboy, nyálas köcsög és beképzelt fasz, akinek épp hogy sikerült a nagy spíler Nixonnal szemben helytállnia. A film legnagyobb érdeme pont ez: mindkét főszereplő elbaszott és ellenszenves, hihető és reális figurák. A két színész (Frank Langella mint Nixon és Michael Sheen mint Frost) remekül hozza a két karaktert, érthetővé teszik a motivációjukat.
Szóval nem akciófilm ez, nem is véres-könnyes-gecis dráma, hanem egy kor és néhány meghatározó figurájának lenyomata. Leginkább Clooney Good Night, Good Luck-jára hasonlít, bár annál azért lájtosabb. Nem túl unalmas, nézhető film, bár simán rövidebbre lehetett volna vágni. Jó humor, vicces barkók, áldokumentumfilm fíling, remek mellékszereplők (Sam Rockwell, Kevin Bacon, Oliver Platt), vicces 70-es évekbeli korrajz. AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.7/10