Bár nem vagyok elvakult fan, Howard Phillips Lovecraft írásait szeretem. Milliónyi film készült írásai alapján vagy inspirálták a készítőket, nem láttam sokat belőlük: a From Beyond-ot, a 1985-ös Re-Animatort és a Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth játékot (a játék fasza egyébként, a többi felejtős). Mivel jobb szeretem a saját fantáziám által kreált szörnyeket mint a gumibábokat és/vagy pixel- monsztereket ezért nem is erőltettem. Aztán véletlen belebotlottam ebbe 2005-ös rövidfilmbe, ami nemcsak fekete- fehér (pontosabban grayscale, ugye) hanem néma is. Reméltem, hogy sikerül nekik áthozni a Lovecraft feelinget, hamár ilyen komolyan vették a dolgot.
Felemás lett az eredmény: az eredeti sztorit nagyjából teljesen híven követi a film, a viktoriánus hangulat oké, a fényképezés/ világítás is oldszkúl, a zene idegesítő, a színészek durván sminkeltek. Viszont egy pillanatig sem félsz, inkább szórakoztató a 47 perc. Főleg a végén kezd komédiává vállni, amikor megjelenik maga Cthulhu, és egy plüssállathoz hasonlóan rémisztő. Értem én, hogy alacsony-költségvetés, de ez akkor is inkább vicc. Erőltetett lesz az egész művészkedés hiszen nincs rémület, csak művi fekete-fehér bénázás.
Szóval inkább egy Lovecraft rajongók által készített stílusgyakorlat ez, vagy kisérlet, annyira félelmetes kb. mint az Esti mese. Kár érte.

+Bónusz feladat: neked mi volt a kedvenc Lovecraft filmed ami tényleg jó volt?