Szerintem már maguk a zenészek és a rendezők is unják a r'n'b és hiphop zenék egyen klippjeit. Tiga már 2003-ban csinált egy remek paródiát a ratyi klippekről. A főszereplő bábu és kutyája amúgy erősen Spejbl és Hurvinyek (atyám, milyen név az, hogy Hurvinyek, beszarok) utánérzés, akár lehet, hogy direkt.
Mindenesetre csibész cucc.

A 90-es években volt egy drogfilm robbanás, láthattunk sok látványos szétesést, kacagságos balekságot és mindenféle rondaságot, amiket a cuccok okoznak a szegény fogyasztóval, és valljuk be, tök sok jó drogfilm van (trainspotting, bullet, félelem és reszketés las vegasban, stb) amik kultstátuszt is kaptak, ez a film viszont valamiért háttérben maradt, nálunk is csak 3 év késéssel mutatták be moziban Por címmel, pedig nem rossz egyáltalán.
A hálás helyszín Amerika közepe, valamilyen kisváros vagy külváros, kb a semmi közepe megbolondítva suburbbel, parkolókkal, mallokkal, sztriptízbárokkal, tehát gyakorlatilag bárhol lehet.
Szereplőink kedves bumfordi figurák, sokmindent nem lehet elmondani róluk mert kicsit tartalmatlanok, drogoznak meg néha dugnak, azt hiszem kb ennyi, más nem igazán derül ki róluk, porból vannak és porrá lesznek (bocs, ezt el kellett lőni).
A rendező, Jonas Åkerlund főleg klippekben jeleskedett idáig, ez a filmen is eléggé látszik.
Ross (Jason Schwartzman) egyik nap ellátogat Spiderhez (John Leguizamo), a helyi dealerhez a betevő cuccért, ahol megismerkedik a szakács csajával Nikkivel (Brittany Murphy), aki sofőri állást ajánl hősünknek a gyorsért cserébe. A szakács persze ki más lehetne, mint egyik kedvenc drogos sztárunk, a már emlegetett Mickey Rourke, az egyetlen szerep, amit még hitelesen tud előadni, a pankrációfüggű szakács, aki a motelben kotyvasztja a spurit.
A sztori az ezt követő 3-4 nap vidám kalamajkáival telik, ahogy véglényeink (beleértve a hasonlóan elbaszott stursky és hutch szerű rendőrpárost, és az igen súlyos meleg maffiózót Erik Robertscel) élik nem túl tartalmas, de annál szórakoztatóbb mindennapjaikat.
A szereplőgárda szerintem briliáns, csupa olyan arcot sikerült összeverbuválni, akik vagy nagyon ideillenek, vagy egyáltalán nem, talán legkeményebb az Amerikai Szépség, Mena Suvari produkciója, elég komolyra sikeredett a többi filmjében megszokott szerepek után a szétcsúszott luvnya megjelenítése, de a többiek se maradnak le mögötte.
A filmben talán 2 "normális" ember van, az állatorvos és aszisztense, akikhez Nikki a bespurizott kutyuskáját viszi, akik elég komoly kontrasztot állítanak a már addigra megszokott arcokkal szemben, kb mint mikor a Legyek Ura végén megjelennek a felnőttek, olyan a hatás, de nem lövök le mindent, inkább nézzétek meg.
KM: 8/10

- Kedves Jónás doktor úr, folytassa kérem Gondry sorozatunkat!
- Hát hogyne drága Margitka, jöjjön még egy Björk! Méghozzá igazi Gondry-s 10/10-es!

- Ez csodás volt, doktor úr!
- Hát a Foo Fighters-t ismeri, Margitka? Az is nagyon jó!

- Ez is remek volt, Kukorica úr!
- Ugye Margitka? A verdikt pedig: 10/10. Tartsanak velünk a jövő héten is!

Manapság ha egy szép, egyenesfolyású film végén van egy extrakemény csavar, nemhogy nem lepődünk meg, de már előre várjuk, annyira megszokott, de szinte biztos vagyok benne, hogy az első ezzel operáló alkotás az Angyalszív volt, Alan Parker szürreális pokoljárása, amiben szintén Mickey Rourke alkotott igazán nagyot, de Robert de Niro is ezzel a filmmel lopta be magát a szívembe, és őszintén szólva azóta se nagyon tudta ezt felűlmúlni, pedig próbálkozott azért néhányszor.
A kisstílű, főleg válóperes ügyekkel foglalkozó magánnyomozót (Harry Angel) felbérli egy titokzatos férfi (Louis Cyphre - mennyire jó név már) egy rég eltűnt színész megtalálálására, de az eleinte csak zsíros falatnak tűnő meló egyre vérésebb lesz, mindenki, akit kihallgat az ügyben, nagyon ronda halált hal és persze ahogy haladunk a végkifejlet felé, egyre misztikusabb és rémisztőbb lesz az egész történet, louisiana-i vudu papokon és boszorkányokon keresztül vezet az út a már emlegetett extracsavar felé.
Naigen, talán manapság már nehéz ilyesmivel meglepetést okozni, de a film készültekor rendesen odabaszott, de még most is érdemes megpróbálkozni vele, aki még nem látta, mert még mindig roppant hatásos darab.
Alan Parker mostanában kicsit eltűnt, de a 80-as években a toppon volt, hozzá fűződik a Madárka, az Éjféli Expressz, Pink Floyd - A fall, csakhogy a legjobbakat említsem, szóval azért nem akárkiről van szó, de talán ez a filmje volt mégis a legjobb.
KM: 9/10

A Pi kapcsán már elmélkedtem Darren Aronofsky ellentmondásos filmjeiről. Mivel úgy látszik, hogy csak a kamuzós vonalon képes továbbhaladni (talán a Rekviem egy álomért a kivétel, de az meg más miatt gáz), nem lepett meg, hogy a Forrás is egy nagy kamu, és még rosszabb is mint mondjuk a Pi.
A Forrás ugyanis lehetett volna jó film is. De nem az. Szájbarágós, erőltetetten drámai, szánalmasan katartikus, feleslegesen misztikus.
A történet három szálon fut, ennek megfelelően három külön műfaj keveredik benne. Az egyik szál egy "zseniális" kutatóorvos és agytumoros feleségének drámainak szánt sztorija. A férfi ugyanis hogy-hogynem rálel(?) az örök élet titkára. A feleség író, akinek középkori története fel-fel bukkan bugyután szimbolizálva a való világban történteket. Plusz egy álom világ, ahol a maják(?) kavarodnak elő, stb.
A zavaros szimbólumrendszeren látszik, hogy ő is úgy gondolta mint pl. Lynch: ha nincs elég a történetben, öntsd nyakon misztikummal, aztán majd azt hiszik, van mögötte valami, pedig csak elmentünk ebédelni és nem írtuk tovább. Sokaknak persze ettől még bejöhet, hiszen a néző kénytelen aktívvá válni és a lyukakat betömnie a saját fantáziájának segítségével. Aronofsky tanulhatna Richard Kelly kollégájától, aki a misztikus filmjeit nem próbálja kamuval kitölteni, hanem a jól megírt történeteit kibontja és a nézőt ez által aktiválja.
Nem mondom tovább, a lényeg az, hogy a misztikum kamujába burkoltan próbálta meg lenyomni a torkunkon ezt a filmet. Van itt minden ami a nagyközönség fantáziáját megmozgatja: rákos művész feleség, középkori lovagok, szép királynő, maja izék, örök élet, 3D-s álommaszlag, csak éppen nem állnak össze semmivé. Az ámerikái producerek  túlságosan is beleszóltak, vagy Aronofsky maga szállt el a sok pénztől.
Ha szereted Lynch félbehagyott dolgait, vagy a rendező többi kamufilmjét akkor esetleg, de inkább még akkor se.

dr. KJ: 5/10