Íme a Pixar stúdió első animációs filmje. Régóta űzik már az ipart. Mindössze 2 perc, de kiderül, honnan a lámpás logó, meg ilyenek. Ráadásul az első számítógépes animációs rövidfilm, amit aztán Oscarra is jelöltek. Annyira nem izgi de cuki. És lassan filmtörténeti pillérkő vagy mi.

Szerbiában Tito halálát követően nagyon megugrott a bűnözés. Filmünk főszereplője két 15 éves kölök, akik csak a nyomort és szegénységet látják maguk körül. Egyetlen reménységük Kure (Faszi), a jó kedélyű bűnöző szomszéd, aki felkarolja és bevezeti őket a betyár élet rejtelmibe. A két srác hamar felismeri azt a piaci rést, hogy kellő mértékű határozottság nagy mennyiségű agresszióval párosulva könnyen gazdaggá teheti a drog bizniszben. Pár év elteltével már az ő nevüket rettegi a környék. Nagy BMW-vel járnak miközben a szüleik még a rezsit sem tudják kifizetni. Régi álmuk is valóra válik: bekerülnek egy népszerű tévéshow-ba, amiben top-gengszterek mesélik el a riporternek izgalmakban gazdag munkájukat (hogyan lőtték át őket többször, hogyan lőttek át másokat többször, stb). Pinki és Svaba (a két kópé)  élőadásban lábon is lövik magukat, csak, hogy bebizonyitsák, igazi férfiak. A MILF jellegű műsorvezetőnőnek ez a mentalitás annyira megtetszik, hogy később bevezeti fiatal főszereplőinket az élet nagy dolgaiba (magyarul megdugatja magát).
 

A film amúgy igaz történen alapszik és hitelességén sokat növel az a szomorú tény, hogy a Pinki szerepét játszó Dusan Pekic a film forgatása után 1 évvel piszollyal való keménykedés közben agyonlőtte magát.
Igazi balkáni gengszter film és végre nem Kusturica stílusban.

Ránczos: 8,5/10,  a fenti előzetes kötelező.

Elbaszott országok sorozatunk következő darabját (a burmai verziót természetesen a rambó 4 fogja képviselni, höhö) az amerikai bűntudat szülte, sikerült nem foglalkozi egy millió ember kiírtásával, aztán állítunk neki emlékül egy filmet, de én már ennek is örülülök, kiváncsi vagyok, pl az örmény témát mikor sikerül normálisan feldolgozni, na, de a lényegre.
Ami mindenképp súlyos ebben a filmben, hogy az igen közeli múltban játszódik, alig több mint 10 éve, amihez képest meglepően kevesett lehetett hallani róla eddig a filmig, pedig 1 millió ember azért geci sok, akárhogy is nézzük.
Az országot nagyrészt két törzs lakói alkotják, a hutuk meg a tuszik -, mely felosztást mellékesen nem a történelem írta, hanem a belga gyarmatosítók, bájosan náci szempontok alapján (magasság, bőrszín, stb) - de teljesen békésen éltek egymás mellett, keveredtek egymással, mígnem az egyik pillanatról a másikra elindult a borzalom, és halomra nem kezdték gyilkolni a hutuk a tuszikat.
Egy luxushotel hutu vezetője a film főszereplője (Don Cheadle), aki a hotel nyújtotta minimális védelmet arra használta fel, hogy ott tuszi menekülteket bújtasson el, ameddig csak lehet, többek között a saját családját is, remélve, hogy majd az enszkatonák megmentik őket, másban igazán nem reménykedhet, de sajnos igencsak csalódnia kell.
A film korrektül mutatja be az eseményeket a főhős szemén keresztül, kevés hatásvadászattal, csak mesél, és senkinek nincs mentsége arra, ami történt.

KM: 8/10
dr. KJ: brutális, súlyos film, én néhol alig bírtam nézni, de jó: 8/10

Amikor a Kontroll-t bemutatták, egyből eszembe jutott a Metró, Luc Besson egy másik korai filmje, mert eléggé nyíltszíni nyúlásról van szó. Nem szégyen a mestertől nyúlni, gondolta Antal Nimród.
A film több szempontból is érdekes. Egyrész itt van a manapság már borzasztó ásványvízes reklámokból ismert, akkor még fiatal Christopher Lambert, alias Mr. Highlander.
Másrészt a ratyi 80-as évek remek lenyomata, béna ruhákkal, fostalicska zenékkel, elbaszott frizurákkal, Peugeot 205-össel.
A kölyökképű fiatal Fred (Lambert) punk-frizkóval csatangol a párizsi metró labirintusában. Fred hivatása szerint széfeket robbant, és így remekül elbújkál a metró furcsa világában anélkül hogy a zsernyákok elkapnák. Van némi szerelem, zsarolás, thrilleres/krimis szál, és sok-sok furcsa szereplő: a metró lakói, ándörgránd rockbanda, miegymás, nem is a történet itt a lényeg. Gyönyörűen fényképezett képek, egyedi atmoszféra, Besson korai filmjei közül ez az egyik legnézőbarátabb. Isabelle Adjani meg szép nő, csak kár az idióta frizuráért.
A lényeg, hogy a Kontroll nem véletlen nyúlta ezt az ismeretlenebb filmet, csak nem sikerült túl jól Antal kopija, de nem baj, inkább nézd meg az eredetit.
AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10

Következzék egy igazi kis fantasy gyöngyszem most, a nagymester Ridley Scott rendezte, méghozzá a szerintem legjobb időszakában. Ez a harmadik filmje ebben az elég ütős kis sorozatban: Alien (1979), Szárnyas fejvadász (1982) és végül a Legenda (1985). Pár évre rá pedig jön majd a Fekete eső, Thelma és Louise aztán az 1492. Ez a kis lista már önmagában elég impozáns életművet mutat fel, hiszen a fenti filmekből nem egy lett igazi kultfilm, pedig majdnem mind más műfajban készült. A Legenda itthon valamiért nem túl ismert és tagadhatatlanul kilóg kissé a mezőnyből, talán fantasy-mesefilm jellege miatt. Oszkárra azért ezt is jelölték.

A történet röviden: van egy erdő, amit mindenféle mesebeli lények laknak, elfek, manók, démonok. Itt élnek az Egyszarvúak is, a természet legtisztább, csodás teremtményei.
Egyelőre minden csupa idill. Ám a Sötétség Ura egyre erősebb, és tervét, hogy Örök Éjszakát hozzon a világra, már csak az Egyszarvúak léte akadályozza. Így gonosz csapdát állít nekik, melyben akaratán kívül felhasználja a szép szűzet, Lily hercegnőt. Kezd minden rosszra fordulni, de Jack, az ifjú hős felveszi a harcot a Gonosszal.

Szóval ez egy igazi klasszik mesefilm, mely néhol bájos, néhol kedves, sokszor vicces és a végefelé kifejezetten súlyos is tud lenni. A rendező szokása szerint jól tartja az arányokat és adagolja a helyzeteket, de itt talán nem annyira  egyértelmű, kiknek is szól a film. Gyerekfilmnek néhol túl brutál, idősebbeknek néha  csöpög. De mindenképp kellemes  filmélmény.  A figurák és különböző élőlények nagyon el vannak találva, a Sötét Nagyúr pedig olyan jól néz ki, hogy azóta is alap a Sátán ábrázolások közt. Őt egyébként Tim Curry játsza, de nem felismerhető a vastag maszk mögött.
További főszereplők még Mia Sara Lily hercegnőként - szép lány igencsak-, illetve a híres-neves Tom Cruise, aki ekkor még csak 23 éves. Ez még bőven a preszcientó korszaka, de sajnos ő nekem rontja az összképet, sose szerettem, tán mert én mindig csúnya gyerek voltam, ő meg olyan tökélyes, hogy az már zavaró.
De a film az fasza így is, aki szereti a mesefilmeket, az nézze meg nyugodtan.

(Amúgy a filmnek van egy 90 perces eredeti verziója, de azóta megjelent egy rendezői változat is, ami 113 perces (ezt még nem láttam). Illetve külön érdekesség, hogy a 90 percesnek is van olyan verziója, aminek a zenéjét Jerry Goldsmith írta, és olyan, ami alatt a Tangerine Dream fut. Szóval nagy a katyvasz.)

Egy ütősebb rész, kicsit tán spoileres, de igazi kedvcsináló:


Dr.Z: 7,5/10