Totális kontroll. Manipulatív reklámok. Környezeti katasztrófa. Gazdasági összeomlás. Ostoba realityshowkat bámuló fásult fogyasztók. Cégmonstrumok, ocsmány és mohó üzletemberek uralma alatt nyögő disztópikus Európa. Szürkeség és kilátástalanság. Biztonsági őrök katonákat megszégyenítő hatalommal felruházva. Mindennapos perverzió. Az Uniót szimbolizáló, Európa városait összekötő metróhálózat. Mindez nyakon öntve egy egészen egyedi animációs technikával, valahol félúton a normál film, a 3D és After Effects animáció között.
A Metropia a svéd Tarik Saleh igéretesnek induló próbálkozása, hogy a Brazillal, Gattacával, 1984-el, THX-el és a többi anti-utópiával egyenrangú dolgot hozzon létre. Kis híjja volt csak, hogy nem sikerült neki.
Az atmoszféra, a remek színészek hangjai (Vincent Gallo, Juliette Lewis, Udo Kier), az animáció egyedi technikája szürreális és döbbenetesen sötét világba helyezi a filmet. Az egyetlen gyenge pontja a történet, ami bár abszolút aktuális és minden gondolkodó ember félelmeit taglalja, mégsem jut sehova.
Ettől függetlenül is azt mondom, hogy egészen kivételesen nyomasztó, elgondolkodtató és különleges filmélmény a Metropia. Jobban megírt és átgondolt történettel simán 10/10-es lett volna, de azért így is kap egy NÉZZED MEGFELÉT mert ott fog kísérteni az agyadban egy jó darabig!
dr. KJ: 8.2/10
Metropia (2009)
Solitary Man (Magányos ember; 2009)
Michael Douglasnél torokrákot diagnosztizáltak. A Solitary Man főszereplőjeként pedig az EKG mutat ki problémát: nem túl szerencsés egybeesés.
Őszinte és fájdalmas dráma a Magányos ember. Egy elbukott, egyáltalán nem jófej üzletember összeomlása, csak most fegyverek nélkül. Eleve érdekes, hogy a főszereplő egyáltalán nem szerethető, hanem kifejezetten köcsög: ettől válik nagyon is valóságos karakterábrázolássá a film és Douglas nagyon jól hozza a szerepet.
A történet nagyon jól görgeti az eseményeket, abszolút hihetően és realisztikusan hozza a 60-as éveiben járó autónepper életének totális szétesését. Adócsalás miatt előbb lecsukják, az óvadékra rámegy az egész vagyona, és csődbe megy, feleségétől elválik. Mikor megtudja, hogy az EKG talált valamit őrült módjára kezd mulatni, nőzni és mindenkit megdug akit csak tud, még a legújabb élettársának 18 éves lányát is...
Ebből az egészből nem lehet jól kijönni és ez nem is egy happyendes nyálaskodás. A talányos vég is csak azt erősíti, hogy itt a csapások dacára sincs jellemfejlődés.
A remek színészgárda (pl. Susan Sarandon, Danny DeVito) és a dokumentumfilm-szerű hideg távolságtartás nehéz, de őszinte hangulatot ad. Felnőtteknek ERŐSEN AJÁNLOTT!
dr. KJ: 8/10
In the Loop (Egy kis gubanc; 2009)
Ilyen cifra káromkodásokat, ennyi fuck-ot és egyben ilyen cinikus és szatirikus politikai gúnyfilmet se láttam még. A 2005-ös The Thick Of It című angol sorozat alapjára készült In The Loop hasonlóan a színfalak mögé visz mint pl. a Szellemíró, csakhogy itt a valóság úgy vág pofán, hogy közben egészen ordenáré módon káromkodik is közben. Viccesen fájdalmas látni, hogy a politika minden országban ugyanolyan ocsmány mint nálunk. Az angol és amerikai nagypolitika semmivel sem különb mint egy idióta óvodai bunyó és maguk a politikusok sem különbek egy kisstílű bűnbanda mohó és ostoba, korlátolt és hataloméhes tagjainál. Az egyetlen, de annál fájdalmasabb különbség csak az, hogy itt nem a homokozó birtoklásáról vagy egy lopott Audi alkatrészeiről van szó, hanem országokról és háborúkról, emberek millióira kiható döntésekről.
Nehéz összefoglalni mi is az In The Loop sztorija: több szálon fut, igen felpörgetett tempójú ugyanakkor nehezen követhető, hogy most akkor ki kivel van, ki kit akar kicsinálni és egyáltalán mi a szar?! A lényeg annyi, hogy a tudod-kire-gondolunk karakterek és a nagyon is valóságszagú bonyodalmak egészen döbbenetes világot rajzolnak eléd: ez zajlik a színfalak mögött, amiről aztán a híradó pár mondatban beszámol, senki nem vesz észre semmit és senkit sem érdekel. Legközelebb úgyis ismét elmegy mindenki szavazni ezekre az ostoba balfaszokra.
Az In The Loop megtekintését csak akkor ajánlom, ha el bírod viselni a válogatott káromkodásokat, válogatott köcsögöket, a csontukig rothadt dilettáns politikusok álszent mosolyát. Remek színészek, ideges kamera, nyomasztás: nem egy vasárnapi matiné lesz de azért NÉZZED MEGFELE és egy pillanatra se felejtsd el, nálunk is pontosan ilyen mocskos férgek a politikusok.
dr. KJ: 8/10
Soul Kitchen (2009)
A Soul Kitchen az igazi fekete komédia, a germán szocio- horror és az igazán nevettető idiótaság keveréke.
A főszereplő görög- német Zinos (Adam Bousdoukos) pokoljárását követhetjük végig, lesz súlyos sérv, megcsaló barátnő, gengszter haverok, börtöntöltelék hamiskártyás testvér (Moritz Bleibtreu), pszichopata ám nagyon ügyes séf, rendőrök, adóhatóság, gyógymasszőr Gryllus Dorka és még ki tudja miféle csapások.
Mindez Zinos spéci ipari hangulatú éttermében a Soul Kitchenben zajlik nagyrészt, ahol a kezdeti rántotthús-panírozott halpép-sült krumpli kombinációból kifejezetten elit étterem és felkapott szórakozóhely lesz, hogy aztán izé...
Nem spoilerezek, a lényeg, hogy a film nagyon jó hangulatú, egyszerre vidám és szórakoztató ugyanakkor szociohorror is, mert a németeknél sem mindenkinek fenékig tejfel az élet.
A történetet körbelengi a realitás, hogy aztán valami elképesztő vicces hülyeséggel agyoncsapja, ez a török-német Fatih Akin rendező (Auf der anderen Seite, Crossing the Bridge: The Sound of Istanbul, Head-On, Solino stb.) receptje. A happy-end is amolyan európai-török, happy is meg nem is. Érdemes a csávóra odafigyelni, mert csinált már és remélem csinálni is fog fasza cuccokat.
Szórakoztató balkáni-keleti-európai és mégis nagyon német baromkodás, remek színészek és atmoszféra: NÉZZED MEGFELE!
dr. KJ: 8.5/10
8 femmes (8 nő; 2002)
Sajna nem láttam semmi olyat, amit ilyen értő közönségnek jó szívvel ajánlanék, viszont drKJ már nagyon rágja a fülem, hogy mindig csak ő ír, úgyhogy akkor nézzünk valami klasszikot, hátha kimaradt valakinek.
A 8 nő François Ozon talán eddigi legjobb filmje, pedig ha aszondom, 8 db, eléggé fárasztó nő egy musicelben rikító díszletek között tépi egymást, hát, az úgy elég ijesztően hangzik, pedig talán a 2000-es évek legjobb francia filmje volt, komolyan.
Egy vidéki birtokon, a tél fogságába esik egy népes család, és mikor a családfőt egyszercsak holtan találják, nincs honnan segítséget kérni, össze vannak zárva nyolcan, nők. Csak közülük tehette valaki, úgyhogy elkezdődik egymás verbális csépelése. Mindenki titkol valamit, és mindenki egyre gyanúsabbá válik szépen lassan és az egyre forrósodó helyzet elég meglepő végkifejlethez vezet.
A nők (Catherine Deneuve, Isabelle Huppert, Emmanuelle Béart, Fanny Ardant, Virginie Ledoyen, Danielle Darrieux, Ludivine Sagnier, Firmine Richard) mind remek alakítást nyújtottak, 8 remekül megformált karakter, 8 motiváció, és a köztük fennálló kusza viszonyt bemutató film egyszerre thriller, vígjáték, musical.
Szóval, elég fura darab, ami elég merészen lavírozik a giccs határán, hiszen érzelmes dalocskákban mutatják be szereplőink érzéseit (??), súlyos, élénk szinekben pompázik az egész díszlet, viszont egyre súlyosabb szituk adják elő magukat, szóval teljesen bájos, szórakoztató és izgalmas, csak ajánlani tudom.