Régivágású, Hitchcock-i pszichothriller se sok készül mostanában. Pont ilyen lassú folyású, elképesztően szépen fotózott cucc az Így ért véget..., összvissz két szereplővel és sok feszültséggel.
Tehát fel kell kötni a gatyát, hogy ezt a filmet élvezhesd. Semmi esetre se várj amerikai pörgős akcióthrillert, de még európai szemmel is nehéz lesz befogadni a két óra játékidőt. Alig van beszéd, zene is kevés és végig a két főszereplő egyszerre nyomasztó és idegesítő, egyszerre nagyon is emberi kínlódását fogod látni.
A forgatási helyszín, a Valkarkai Meterológiai Állomás Szibéria északi csücskén van és valóban úgy működött ahogy a filmben látjuk, 1992 óta már csak automata módban, emberek nélkül. Szergej az öreg róka és Pavel a fiatal programozó itt dolgoznak a sarkköri nyárban. Legközelebbi szomszédaik a jegesmedvék, akik néha lakmároznak a tudósokból, pl. a közeli Köd Állomást is ezért ürítették ki. Egyetlen kapcsolatuk a külvilággal a rádió, ahol rendszeres időközönként beolvassák az adatokat. A monoton és unalmas munka nameg a főnöke nyersessége kikezdik a suhanc idegeit és furcsa hazugságokba bonyolódik. Az események lassan, de fojtogatóan haladnak előre...
A két színész, az elképesztő atmoszféra, sőt a zenék is rendben vannak. Pavel Kostomarov operatőr munkája pedig egész egyszerűen lenyűgöző, már csak ezért is ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10

Burke és Hare létező sorozatgyilkosok voltak. 1828 és 29 között 17 embert öltek meg és adtak el az Edinburgh-i Medical College-nek anatómiai boncolásokhoz. Dr. Robert Knox a College professzora hullánként 5 fontot fizetett a friss hullákért ami akkor jókora summa volt. Tevékenységükről tudott Hare felesége és (az eredeti sztoriban) Burke szeretője is. Sajátos ölési módszerük a "burkolás" pedig később országosan elterjedt szóhasználattá vált.
Elég morbid sztori és mégis igaz, bár nyilván a Burke és Hare nem dokumentumfilm hanem idióta humorral és morbid hulladarabolással teli baromkodás. A két főszereplő ismert komikus, Simon Pegg-et nem kell bemutani senkinek és Andy Serkis is jól ismert figura.
Valahol félúton a Monty Python-féle morbid ábrázolásmód és a könnyed vígjátékok között helyezkedik el a film. Kétségtelenül szórakoztató de azért belsőségekben és feldarabolt hullákban is bővelkedik, úgyhogy csak óvatosan, evés közben nem jó ötlet.
A sztori és a díszletek, a remek színészek és jó hangulat miatt simán AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10

Az írók bolondak meg minden, ezt már jópár film feldolgozta eddig is. Azonban a Paper Man a maga vicces-idióta, önirónikus és cinikus módján jóval többet feszeget: barátságot, szerelmet, párkapcsolati zűröket, magányt, a művész nyavalyáit, a leves filozófiáját, a fiatalok kíméletlen és ostoba világát stb.
A főszereplő Dunn közepesen ismert író (Jeff Daniels, szuper jó, mint mindig) egy falusi házba vonul vissza a vársoból, hogy következő könyvén dolgozzon. Felesége jól menő orvos a városban marad. Minden adva van tehát a munkához, kivéve, hogy Dunn kissé kattant. Van ugyanis egy képzelt, szuperhős társa, Captain Excellent (Ryan Reynolds, szuper jó, mint mindig) aki megmenti, ha bajba kerül, kivágja kínos jelentekből, tanácsot ad, problémát old meg. Kettejük  csetlése-botlása a vidéki világban, pl. tacskó bringával krúzolás, berúgás a helyi kocsmában, parázás mindentől és persze a "babysitter", Emma Stone felbukkanása nem kevés zavart okoz majd.
Kedves, dráma/vígjáték vegyülék a Paper Man, finoman egyensúlyozva a két műfaj között. Lassú, de megfelelő pillanatban szórakoztató lehet, a színészek és a hangulat is okés, úgyhogy simán AJÁNLOTT! Köszi Gumiagy!

dr. KJ: 7.5/10

A 60-as 70-es évek Quebecébe repít vissza ez a dráma/vígjáték kombó. Hippik és drogok, zene és buzulás illetve biszexualitás, csajok és pasik: egy szimpla családtörténethez képest kétségkívül érdekes dolgok vannak benne.
Zac -a főszereplő- negyedik az öt fiútestvér közül. A különféle karakterű srácok közül ő a legérzékenyebb ráadásul nemi identitása is kérdéses. Az általában jófej apa és a nem túl karakteres, pirítóst vasaló anya megdöbbenve nézik mi történik Zackel. Egy átlagos tinédzser útkeresése sem könnyű, Zacknek viszont még sokkal nehezebb az külsőre elfogadónak tűnő, "liberális" francia-kanadai környezetben boldogulnia. Asztma, pankoskodás, önpusztítás, balesetek, homo- és heteroszexuális kalandok, idióta frizurák és ruhák, aggresszív vagy éppen beleszarós testvérek szeretlek-gyűlöllek viszonyban, lesz itt minden.
Jó zenékkel és jó színészekkel, tapintható atmoszférával és egy kevés nyállal operál a film. Kellemes és érdekes családtörténet a C.R.A.Z.Y., simán AJÁNLOTT a megfelelő hangulatban.

dr. KJ: 7.7/10
 

Mostanában túlsúlyban voltak a könnyed cuccok itt a blogon, úgyhogy jöjjön most egy igazi nehézfegyver, méghozzá a faszfej francia argentin Gaspar Noé rendezésében. Noét nem kell bemutani, de ha mégis, akkor ott a Visszafordíthatatlan bár inkább ne, én szóltam. Nem sok jóra számítottam az Enter the Voiddal sem, hiszen Noé egy béna önjelölt botrányfilmes idióta, Értetek azonban mindenre hajlandó vagyok, ezért végignéztem mind a kettő óra negyven percet.
Nade. A Visszafordíthatatlan ritka fos film volt, öncélú, hatásvadász, erőszakos, húdenagyotmondok, gagyi polgárpukkasztós, wannabe művészfilm. Mit fejlődött faszfej Noénk hét év alatt?
Öncélúnak öncélú de sokkal kevésbé mint elődje. Rendkívül hatásvadász. Lájtosan erőszakos, inkább erősen pornográf. A húdenagyotmondok most is abszolút fennáll méghozzá a misztikumot, vallást is belekeverve a dologba. A gagyi polgárpukkasztás szintén. Wannabe művészpornó tehát ez is, mégsem teljesen szar.

Bár hibája temérdek, nézzük ami jó és érdekes. Elsőnek itt a képi világ, art direktora Marc Caro (pl. Delicatessen) volt és tényleg látványos. A film szinte végig point of viewban van fotózva, magyarul a kamera a főhős szemének helyén van. Régi mániám ez és Noé nem viccelt a dologgal, az más kérdés, hogy egy idő után -főleg a visszatérő és unalmas suhanunk Tokió felett nameg a zoomoljunk mindenféle tágyakba bele részek miatt- elveszti varázsát a trükk. Kétségtelen, hogy Noé próbált szakítani a hagyományos film csomó kliséjével, ugyanakkor ezt inkább csak a rá jellemző gagyi polgárpukkasztó módon teszi, pl. a LFO-ra dübörgő főcím és stáblista a film elején egy percbe sűrítve. Húdeizgi!

Aztán a sztori. Hát bazmeg, gyakorlatilag a Ghost című szupernyálas amerikai giccs művészpornó változata ez, persze sok kavarással. A főhős kisstílű fiatal európai/amerikai(?) köcsög díler aki Tokióban él. Szintén ott él a húga aki gogotáncos egy bárban. Dílerünket némi drogos cg-trip után szépen lelövik oszt jön móka, mégpedig hogy szellemként továbbra is főhősünk szemével(?) követjük az eseményeket egészen a teljesen kiszámítható végkifejletig. Közben azért lesz rengeteg drog, a Daft Punk egyik felének ambient elektrója, sok-sok pina, baszás és szopás, sőt egy vaginális ejakulációt is láthatunk a pinából belülről (!) fényképezve, aztán egy remek abortusz, hullaégetés, sőt, pl. olyan kis finomságok mint egy majdnem(?) vérfertőzés, a főhős urnájának mosogatóba öntése, némi vallásos maszlag a Tibeti halottaskönyvvel, tokiói neonpulzálás, hugyos trénszpottingos vécé vérrel meg hullával meg mittomén. Néhány jelent viszont kétségkívül beleég a retinádba, bár ez lehet Caro érdeme is.

Mondjam tovább? Nem, döntsd el Te, hogy megpróbálkozol-e vele. Érdekesnek érdekes, furcsának furcsa, igazi fasztuggya kategóriás izé, idegesíteni is fog de aztán valamér mégis végignézed majd, meglásd, igaz én is többször futottam neki.

dr. KJ: fasztuggya/10