Régivágású, Hitchcock-i pszichothriller se sok készül mostanában. Pont ilyen lassú folyású, elképesztően szépen fotózott cucc az Így ért véget..., összvissz két szereplővel és sok feszültséggel.
Tehát fel kell kötni a gatyát, hogy ezt a filmet élvezhesd. Semmi esetre se várj amerikai pörgős akcióthrillert, de még európai szemmel is nehéz lesz befogadni a két óra játékidőt. Alig van beszéd, zene is kevés és végig a két főszereplő egyszerre nyomasztó és idegesítő, egyszerre nagyon is emberi kínlódását fogod látni.
A forgatási helyszín, a Valkarkai Meterológiai Állomás Szibéria északi csücskén van és valóban úgy működött ahogy a filmben látjuk, 1992 óta már csak automata módban, emberek nélkül. Szergej az öreg róka és Pavel a fiatal programozó itt dolgoznak a sarkköri nyárban. Legközelebbi szomszédaik a jegesmedvék, akik néha lakmároznak a tudósokból, pl. a közeli Köd Állomást is ezért ürítették ki. Egyetlen kapcsolatuk a külvilággal a rádió, ahol rendszeres időközönként beolvassák az adatokat. A monoton és unalmas munka nameg a főnöke nyersessége kikezdik a suhanc idegeit és furcsa hazugságokba bonyolódik. Az események lassan, de fojtogatóan haladnak előre...
A két színész, az elképesztő atmoszféra, sőt a zenék is rendben vannak. Pavel Kostomarov operatőr munkája pedig egész egyszerűen lenyűgöző, már csak ezért is ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10