Michel Gondry a videoklippektől a filmeken át mindenhol egészen egyedi világokat teremt. Majdnem minden filmje erre a blogra kivánkozik, mert nem túl ismertek, viszont annál értékesebbek.
Az álom tudománya már rendkívül érett filmje, felhasználja benne a képi világának összes eszementségét. Nem könnyű erről a filmről írni, hiszen a történet itt gyakorlatilag csak a hátteret biztosítja, a zseniális vizualitás, a remek színészek, a zene, a humor, mind fontosabbak, és ettől válik egy Gondry-film különlegessé. Képes egy mindennapos, átlagos történet olyan oldalát megmutatni, amit elképzelni se tudtunk.
A film tehát lenyűgöző, még akkor is ha, itt-ott saját régebbi ötleteit újra felhasználja (pl. a nagy tenyeres rész, amit a Foo Fighters Everlongjában már láttunk.)



Az a fajta film, ami egy olyan utóizt hagy maga után, mint egy finom, de fura csokibonbon: örökre megmarad a szádban az érzés.
KÖTELEZŐ!
dr. KJ: 9.5/10

Kakamátyás véleménye:
Kukorica János doktor jól mondja, ez valóban kötelező mű, az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb mozis élményét szolgáltatta, hiszen a lenyűgöző képi megoldások (és itt fontos megjegyezni, hogy a cgi a közelben sem volt, és nagyon nem is hiányzott belőle, anélkül is meg tudott valósítani mindent, amit csak akart) amellett fantasztikus a sztori, fantasztikus színészeket láthattunk, és minden benne volt, amit egy filmtől elvárhatunk, a humor, a szerelem, a dráma, egyszerűen minden, és úgy tálalva, hogy ezek szépen együttműködtek, semmi sem ütötte a többi értéket, a színészek közül azért kiemelném a főszereplőt, akit már ajnároztam egyszer, itt is remek volt.

KM: 9,4/10

imdb

Sztori egy 12 éves kiscsávóról akit anyja egyedül nevel, mivel faterja szerencsésen elhalálozott a falklandi háborúban, mindemellett még 83-at is írunk, a Thatcher-éra közepetáján. A kiscsávó nem igazán találja a helyét, nem tud beilleszkedni a suliban se, de véletlenül összehaverkodik egy skinhead bandával, és végre egy olyan csoporthoz tartozik, amely elfogadja, és remekül szorakoznak, minden szinte ruzsaszínű. Mielőtt még nagyszabású fekaverésekről kezdene az olvasó vízionálni, sajnos ki kell ábrándítanom, akkoriban a szkinik még egyáltalán nem voltak rasszisták (pl a bandában van feka is, ami ma azért eléggé meglepő lenne), a fajelméleti ideológia későbbi szerzemény, a külsőségek megegyeznek a maiakkal, de sokkal közelebb áltak a punkokhoz ideológiában, mint a nácikhoz, kivéve, hogy ők ska-t hallgattak, és kevesebb anarchiáról fantáziáltak, ettől eltekintve kb minden stimmel. Viszont a frissen szabadult exbandatag már nem ennyire toleráns, és alaposan belerondít a szép képbe és az események kicsit durvább fordulatot vesznek. A film szépen mutatja be a korabeli angol kisvárost, a kor változásait és egy kisfiú útkeresési nehézségeit, nem egy korszakalkotó mű, de a kafa cimkét megérdemli mindenképp.
imdb

KM: 7,2/10

Essék szó picit egy méltatlanul feledésbe merült, bár teljesen sosem befejezett Gyűrűk ura adaptációról.

A gyűrűk ura rajzfilm 30 éve készült, és egy elég kellemes darab, amit mindenképp érdemes megnézni. A mű 2 órás, és igen hányattatott a sorsa. A terv az volt, hogy feldolgozzák a teljes könyvet, 2 részben. Az első rajzfilm magába foglalja az első könyvet, illetve a második könyv első felét. A második darab szólt volna a többiről. Sajnos ez nem készült el, emiatt aztán az első rész is kicsit feleslegessé vált. Miért érdemes mégis megnézni?
Mert ez egy nagyon kellemes animációs alkotás, ami a maga modján szintén visszaadja a könyv hangulatát. A technika és a szereplők kicsit waltdisney-s stílus, de néhol meglepő és hatásos effektekkel van feldobva, pl. az orkokat élő emberek játszották el, aztán átrajzolták őket a rajzfilmes közegbe. Szóval az összhatás szép és kedves, sajnos a dolog befejezetlen, de aki ezzel a tudattal kezdi nézni, két órára belemerülhet Tolkien világába, ahogy azt 30 éve képzelték.

részlet a filmből (Gandalf és Szarumán találkozása):



imdb

Dr. Z: 7/10

Kevés filmnek sikerül az igazi drámai mondanivalót humorral ötvöznie. A Little Miss Sunshine-nak sikerült, méghozzá nagyon jól.
A széthullóban lévő amerikai átlagcsalád (kiegészítve a feleség depis, öngyilkos hajlamú, meleg testvérével, és egy erősen heroinista nagypapával) egy béna VW busszal indul a kislány szépségversenyére. A családban mindenki defektes, az agymosott apuka tanfolyamot vezet veszteseknek, akikből győzteseket farag, hehe, anyuka talajtvesztett, a tinédzser fiú nem beszél és emós, a kislány pedig a szépségversenyre van rákattanva. Ehhez jön még anyuka tudós testvére, akit épp a pszichiátriáról hoznak haza, és a heroinista nagypapa. Kalandos roadmoviejuk egyszerre elgondolkoztató és iszonyat vicces.
Mindenesetre a végén a gyerekek szépségversenye elképesztő durva, és még egy csomó elborzasztó/idióta dolog történik velük. Egy darabka igazi amerikai álom, pff.
NÉZZED MEGFELE!

dr. KJ: 8.2/10

Laurent Garnier-t még a Matyinak se kell bemutani, nem mai csirke, első lemeze 1991-ben jelent meg. Kedvenceim közé tartoznak ezek a régebbi klippjei. Quentin Dupieux remekei.

The sound of the big babou (1999)

Flash Back (1997)