A robotos filmek nagy részében a gépek egyetlen célja, hogy embereket gyilkoljanak vagy akár az egész emberi fajt a túlvilágra küldjék: a Terminatorok, a Gyilkos robotok, Hardware, Saturn 3, Blinky, Westworld, Vendetta dal Futuro, Eve of Destruction, Én, a robot, Transformers, vagy az Alien sorozat szemétláda androidjai, sorolhatnánk még sokáig.
Ezért is dícséretes törekvés, ha a robot-ember viszonyt egészen földhözragadt, már-már valóságosnak mondható módon jeleníti meg egy film és nem a gyilkolás felöl közelít.
A Robot és Frank gépszereplője egyáltalán nem pusztító jószág, hanem komornyik és betegápoló, kertész és szakács. Ráadásul pont úgy néz ki mi, mint egy Honda Asimo. Frank, a másik főszereplő alzheimer kóros(?), visszavonult betörő. Fia veszi meg neki a robotot, hogy az ellássa és segítse az öreg bünözőt, például napirendet alakítson ki neki, bátorítsa valami hobbitevékenységben. Spoiler: Na vajon mi lehet egy visszavonult betörő hobbija?
Cuki robotos dráma, ami sci-fi is lehetne, de mégsem: a közeljövő kedves-borongós és vicces-idióta meséje. Bár a történet többször is meg-megbicsaklik, Frank Langella játéka feledtet mindent. Karaktere kidolgozott, nem egy tipikus amerikai hős, inkább nagyon is emberi, hibákkal és bűnökkel teli figura.
A keserédes, nem kifejezetten heppi end nem átlagos, Susan Sarandon is sokat dob a cuccon, a forgatókönyv bénaságain meg érdemes felülemelkedni, hiszen egy meséről van itt szó.
Szóval simán AJÁNLOTT, kedves film ez!

dr. KJ: 7.9/10