Kezdjük azzal, hogy ennél idegesítőbb, szadistább és súlyosabb filmet kevesett láttam (és azok is lehet, hogy a dán rendezőé voltak, hehe). Lars von Trier igazi szörny, filmjeiben (pl. Táncos a sötétben, Hullámtörés) előszeretettel kínoz nőket. Azt gondolod, hogy ez túlzás? Nem, nem az, a Dogville-ben a főszereplő Grace-t (Nicole Kidman remekül hozza a szerepet) folyamatosan megerőszakolják, megalázzák, szadizzák-kínozzák, kihasználják, állattá alacsonyítják,  megverik, rabszolgaként dolgoztatják. Persze egy tételfilm ez, nem öncélúan a kínzásról szól, hanem egy nagyon is tudatosan felépített, a végletekig eltúlzott, szimbólikus és hatásvadász mese az emberi mocskosságról. A díszlet egy sötét hangárban felfestett vonalakból álló sematikus alaprajz, néhány bútorral. Nincsenek falak, mindent látunk, ezzel is aláhúzva a szimbólikus hatást, szinte nem is film ez, hanem egy minimalista színdarab (ami minden további nélkül lehetne is egyébként.)
Hogy miről szól? Noha egyszerű történetnek tűnik, valójában rengeteg mindenről szól. Nem is érdemes elmondani, ezt a filmet végig kell szenvedni. Mivel a moziba:be elsősorban filmajánló és nem kritikai blog, máshol meg elemezték már ezerféle képpen, hogy mi is ez a film és miről is szól, ezért nem cincálnám a dolgot. Látni kell ezt a filmet, mert nem lehet anélkül megnézni, hogy ne hasson a nézőre. Hatásvadász, az igaz, de ilyen katarzist, mint a Dogville végén, ritkán él át az ember, és főleg úgy ahogy itt.
Mindentől függetlenül: KIHAGYHATATLAN!

dr. KJ: egyfelől 9/10 másfelől 3/10