Létezik egy olyan filmstílus, amit jobb hijján idegesítőnek nevezek. Ezek a filmek nem akcióval, félelemmel keltenek feszültséget hanem a kiszolgáltatott főszereplő(k) kínlódása miatt kezdjük kaparni a szék karfáját. A Nothing But The Truth pont ilyen film.
Hasonlóan Eastwood Changeling-jéhez (majd erről is), itt is egy fiatal anya a főszereplő, mert az ő kínlódásuk nyilván kétszeres erővel hat. Rachel (Kate Beckinsale) újságíró, megcsíp egy csúnya sztorit, lebuktat egy CIA-s úgynököt. Mocskos ügy, van itt minden: Venezuela és a meghiúsult merénylet az elnök ellen közötti kapcsolat, stb. A dolog onnantól kezd el durvulni, amikor is nemzetbiztonsági érdekekre (tudod, USA a paranoia országa) hivatkozva rövid úton fogdában majd börtönben találja magát. Rachel ugyanis nem hajlandó kiadni az információ forrását. Az első alkotmánykiegészítés sem védi meg, hiába a publicitás, a média figyelme. Rachel nem törik meg, bár gyerekét egy évig nem látja, férje félrekúr és az újság se nagyon törődik vele, a Pulitzer-díjat sem kapja meg.
A történet igazi értéke, hogy a szereplők nem fekete-fehérek, Rachel is hibázott, méghozzá pontosan a hírnévért kockára tette saját és családja életét. Férje hamar féreggé változik, a sznob ügyvéd, aki az ügy érdekessége miatt vállalja csak, az újság jogásza, akit csak a befektetők pénze érdekli, a kíméletlen ügyész, aki semmitől sem riad vissza az információért: csupa hús-vér karakter. Bár nem akciófilm, mégis végig fenntartja a feszültséget. Nem moralizál hanem súlyos etikai és erkölcsi kérdéseket boncolgat. A szereplők rendben vannak (Matt Dillon, Angela Bassett, Noah Wyle stb.), a happyend is elmarad. Egyszóval jó kis thriller ez, ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 8/10