Olyan ritka a jó sci-fi, mint a vörös holló.

                              (Ismeretlen mozilátogató)

Kevés a Gattaca-színvonalú szájensfiksön, ezért meg kell becsülni azokat, amelyek kilógnak az ostoba űroperák közül. A Dark City csibész film, és így sokadszorra megnézve is stimmel. Az is eszembe jutott közben, hogy vajon a Wachowski-testvérekre annyira hatott a film, hogy utánna a mátrixjukba beletömködjenek jó néhány ötletet belőle. Dehát ez Hollywood, az eredeti ötletek temetője, a remixerek paradicsoma.

A Dark City elképesztően nyomasztó atmoszférájúra sikeredett. Köszönhető ez a remek díszleteknek, az art-direktorok remek munkájának, a színezésnek, a jól eltalált zenének, a film-noir stílusnak és persze a sötétségnek, a módjával és ízléssel használt CG-nek. Sok filmnek előfutára lett, merít belőle a Mátrix, a Renaissance, stb., de a rendező Alex Proyas is merít máshonnan, pl. a saját Crowjából (A Holló, ami Varjú igazából, höhö), Az elveszett gyerekek városából (ami lesz is itt), a Fritz Lang-féle oldszkúl Metropolisból, az Uzumaki és Akira (ami szintén lesz itt) mangákból, egy csomó könyvből stb.

A színészeket is jól kiválaszották, Rufus Sewell (pl. The Illusionist) jól hozza a főszereplőt, Kiefer Sutherland remek perverz pszichiáter, William Hurt igazi dark noir detektív, Jennifer Connelly akit -amelett hogy gyönyörű színésznő- a Rekviem egy álomért (pff majd ez is lesz itt) óta imádok és még Oscart is kapott a Csodáltos Elméért.

Szóval van itt minden ami kell egy jó sci-fihez, és Proyas hozza is, egy-két szarságtól eltekintve egyedi kis filmet kalapált össze. A szokásos ámerikái fostalicskaság nem maradhat el persze, főleg a végén, dehát mindegy. Azért ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7,8/10