Az hogy Harvey Keitel egyszerre alkalmas a leghidegvérűbb bérgyilkosnak, stricinek vagy butikosnak az nem kérdés, én mégis a dohányboltos szerepében szerettem meg, mert ez a film annyi finom érzést tudott bemutatni, hogy az nagyon ritka.
Auggie, a dohányboltos élete elég nyugis mederben zajlik, reggel kinyit, nap közben dumál az idióta törzsvevőkkel, este bezár, másnap minden kezdődik előlről, mígnem egy fiatal fekagyerek bele nem csöppen az életébe, hogy egy kis színt vigyen bele, vagy inkább felborítsa azt.
A rendező Wayne Wang, az író Paul Auster számomra nem igazán ismerősek, szerintem más filmjüket nem is láttam, nem is hallottam róla, pedig ez nagyon jól sikerült, Harvey egyszerűen zseniális, de a többi szereplőre se lehet panasz, William Hurt vagy Forest Whitaker itt is tök korrektet nyújtott.
A film tehát valóban érzelmes, de a gicceset meg a nyálat nagyon messziről kerüli, valóban meglepő termeszétességgel mutatva be a dolgokat, mindenkinek csak ajánlani tudom.
KM: 9,3/10
Ránczos: 9.3/10
dr. KJ: 9/10 FASZA FILM!
