Milan Kundera könyveit nem nagyon filmesítették meg, mondjuk nem is könnyű vállakozás, de azért mégiscsak furcsa, hiszen egy igazán közismert íróról van szó.
Hogy miért éppen a Lét elviselhetetlen könnyűségét válaszották, nem tudjuk meg soha, de mindegy is. Philip Kaufman rendezte, aki elég eklektikusan válaszott filmeket: A testrablók inváziója (horror-sci-fi), Henry és June (biográfia, dráma) és ő írta pl. az Indián Jónás forgatókönyveit is, heh. Szóval igazán olyan rendező, aki nem egy stílus elkötelezettje, hanem témát választ.
Először a könyvet olvastam aztán jött a film. Ha nem is tudja átadni teljesen (lehet olyat egyáltalán?) azért jól sikerült adaptáció. Daniel Day-Lewis és Juliette Binoche jó választások, mégha nem is túl cseh típusú arcok, teljesen korrekten hozzák a közép-európai kínlódást, bár nyilván jobb lett volna kelet-európai színészekkel, de akkor ugye Amerikában borítékolt lett volna a bukta. (Ja és természetesen nem is Prágában forgatták, hanem Franciaországban, nem is hozza a cseh fílinget, pedig próbálkoztak.)
Aki nem olvasta a könyvet, annak már a cím is elgondolkodtató lehet: hogyan lehet a lét elviselhetetlenül könnyű? Tomas számára az élet márpedig "túl könnyű", és ezt a film jól be is mutatja: a fojtogató, fülledt erotika, a felszínes, élvhajhász orvos jellemfejlődése és a 68-as szovjet bevonulás eseményei keresztezik egymást.
A film romantikusabb és érzelgősebb ugyan a könyvnél, de azért még mindig egy korrekt adaptáció.
AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7,7/10

Sziasztok, gondoltam bemutatkozásképpen egy animációs rövidfilmet ajánlanék, amely egyik  nagy kedvenceim közé tartozik. 5 perces életkép. Egyszerű rajzok, és iszonyú kifejező arcok. Atmoszféra, hangok és feszültség. Hertzfeld munkássága egységes, érdemes a többibe is belekostolni, hiszen akkor lesz teljes a kép.

Hogy mitől jó egy sci-fi?
Attól hogy fantasztikus új világokat formáz meg és mutat be, olyanokat, amiket elképzelni sem tudunk? Vagy hogy olyan lényekkel ijesztget, amik nem evilági tulajdonsággokkal rendelkeznek, de az amberi leleményesség és kitartás minden akadályt legyőz? Én nagyon szeretek mindkét kategóriába tartozó filmeket, de legjobban az olyan sci-fit kedvelem, ami a mi világunkban játszódik, persze a jövőben, de ennek ellenére mégis reális. Nem könnyű ilyet csinálni, őszintén szólva most a Gattacán kívül nem is tudok ilyet mondani, az egyetlen film, ami a világ eseményeit figyelve, egyre jobban ijesztően reálissá kezd válni, pedig már több mint 10 éve készült.
A sztori szerint a génsebészet és génmanipuláció eljutott már egy olyan színtre, mikor már a születendő gyermek tulajdonságai is megválaszthatóak, így az emberek nagy része kb szuperman lett, roppant inteligensek, erősek, céltudatosak, akikkel egy "hagyományos ember" nem igazán veheti fel a versenyt. Így azok gyermekei, akik valamért - meggyőződésből vagy más okból - nem élnek ezzel a lehetőséggel, elég komoly hendikeppel indulnak az életben, és gyakolatilag csak a legsuttyóbb melókra lesz módjuk, másra esélyük sincs, márcsak azért sem, mert a közbiztonság is jelentős fejlődésen ment keresztül az idők során, és egy hajszálból megállapítható személyazonossság és a retina-szkenelés mellett kismillió szűrőn kell annak keresztül jutnia annak, aki bizonyítani akarja személyazonosságát a rendszerben (mégegyszer hangsúlyoznám, a film 97-es, azóta a filmben megjelenített biztonsági intézkedések egy részét már szinte megszoktuk, akkor még durva volt).
De mi van akkor, ha valaki a hagyományosan készültek közül nem akar ebbe az állapotba beletőrődni? Ha nem elégszik meg a takarítás örömeivel és ennél többre vágyik? Elvileg, ha fel is tudná venni a versenyt az újakkal, akkor sem próbálhatja meg, ez a szabály, de hátha kijátszható valahogy a rendszer? Hátha van valami kiskapu, ahol egy ilyen "korcs" is beférkőzhet, hogy azt tehesse végre, amire mindig is vágyott?
Vincent (Ethan Hawke) talál egy ilyen kiskaput, mert Jerome (Jude Law) az űrhajós baleset következtében tolószékbe kényszerül, de hajlandó segíteni abban, hogy Vincent átvegye a helyét, és eljusson végre gyermekkori álmába, az űrbe. Kap némi támogatást egy másik űrhajóstól is, Irene-től (Uma Thurman) de az teljesen más jellegű kapcsolat, dehát minden filmbe kell egy jó nőnek lennie.
A film rendezője Andrew Niccol, akinek ez volt az első rendezése, így névről számomra teljesen ismeretlen volt, de az imdb alapján több kafa film is fűzödik a nevéhez  (The Truman Show (mint író), Lord of War (rendezőként), najó a nyálas The Terminal-t is ő írta, ez kicsit árnyalja azért a képet, de azért így sem rossz az összkép, mindegyik az amerikai filmes alapstuktúrákat kicsit megvariálva lett igen különleges mű).
A Gattaca különlegességét mindenképp az adja, hogy rémisztően reális képet kapunk a nem túl távoli jövőről.

"Nem lehet majd valakit génjei miatt kirúgni"
Index, 2008. április 25.

De meddig?

imdb

KM: 8,6/10
dr. KJ: 9/10

Kína is imádja a monumentális történelmi drámákat (na majd pont ők nem, mi?) Nem sok kínai filmet láttam eddig ami ilyen grandiózusan lett volna leforgatva, talán a Repülő tőrök klánja (ami lesz is itt) és még egy-kettő. Nem sajnálták a sok-sok műanyag zokni eladásából összegyűlt pénzt a látványra, hehe.
A történetet nem mondom el, mert egyrészt nem is lényeges, másrészt nem is túl izgalmas. A lényeg itt a látványvilágon és az atomszférán van. Sokszor már olyan érzésed van, mintha számítógépes játékkal játszanál. Van itt minden: hülye nevű bérgyilkosok, hó, selyem, kardok, vér, virágok, lenyűgözően komponált képek, drámai zene, morcos hősök és szépséges hősnők.
Az IMDb-n 8 pontot kapott és ez remélhetőleg nem a kínai állami hackerek miatt van. A Hős ugyanis jó film, magával ragad egy furcsa, keleti fantáziavilágba, ahol a harcosok a vizen sétálnak. Az ilyen monumentális történelmi drámáktól több nem is nagyon várható, mint hogy elvarázsoljon, és egy popcornmozi akciójelenteit megszégyenítve szórakoztasson.
AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.8/10

KM: szép, látványos mese: 7,8/10

Azt hiszitek hogy a bkv-ellenőrök, a politikusok vagy az ingatlanügynökök a világ legjobban utált népei? Hát nem, van meló, ami még ennél is gázabb, a dohány-lobbi szóvivőjének lenni Amerikában valszeg a világ legnagyobb szopása, gondoljatok csak bele. Az ember, akinek az a  dolga, hogy pozitív színben tűntesse fel a dohányzást, hogy minnél több embert beszéljen rá, hogy talk-showkban bizonyítsa, hogy nem is káros, hát, nem semmi lehet, valjuk be. Főhösünk, Nick Naylor ezt a feladatot látja el, élvezi is és igazán jó is benne, de azért nincs könnyű dolga.
A film persze egy nagyon görbe tükör, nagyon súlyos arcok vannak benne a médiából, a mamutvállalatoktól vagy más lobbi-szövetségektől (a fegyver-lobbista vagy az alkohol-lobista se semmi arc, és amikor ezek hárman összejönnek, az már az én cinizmusomnak is sok), szóval egy komoly társdadalomkritika van itt nagyon szórakoztató köntösben tálalva, kifiguráz ez mindent ami az amiknak szent, és ez tetszik:)

imdb

KM: 7,8/10
dr. KJ: 7.6/10 (adtam volna többet is mert betyáros film ez, de a vége az elbaszott)