Aphex Twin és Cunningham rombolása után jöjjön két idióta, vicces, angol gangszta-szpész-brékbít klipp. A Body Snatchers azaz a testrablók nem akarnak túl sokat, csak hogy rázd a segged és érezd jól magad. A videoklippjeik sajátosan bénák, de humorosak, ötletesek és szórakozatóak. Úgyhogy nyugi, ez most nem fog fájni.

Bodysnatchers - Big Ass Mini Skirt_(mpeg by wearemultiverse Van folytatás is:

IMDb
Az amerikai Terry Gilliam sok minderől ismerős lehet, pl. az egyetlen amerikai a Monty Pythonban, Félelem és reszketés Las Vegasban rendezője, stb. Sajátos humorával (pedig amerikai!) és egyedi világával egészen érdekes filmeket alkotott.
A Brazil műfajilag anti-utópia, mégis egy egészen kicsavart film, sokszor nem tudod, hogy sírj vagy nevess. Bár eredetileg Orwell 1984-én alapul, jóval több lett, mint egy angol humorral és gilliami képi világgal készült remake. A Brazilban a kíméletlen államgépezet nem működik tökéletesen, a bürokrácia útvesztőiben maguk az elnyomók is eltévednek néha. Ezért jóval emberközelibb és húsbavágó mint az 1984. Egy printerbe esett légy lavinaszerű folyamatokat indít be: nem azt végzik ki, akit ki kéne...
A Brazil hangulata nem hasonlít ugyan a műfaj többi filmjéhez (pl. 1984, THX stb.), azért rendkívül nyomasztó, és a happyendre is hiába vársz. Hiszen hiába tökéletlen az elnyomó rendszer, a kisember sohasem nyerhet, max. a saját álomvilágába menekülhet.
A színészek tökéletesek, Robert De Niro mint a partizán szerelő, a főszereplő Jonathan Pryce a kisemberek prototípusa, Ian Holm a kétszínű családi jóbarát, Katherine Helmond az anya, aki nem törődik bele az öregségbe stb.
(Ebben a filmben van egy jelenet, amikor egy halom papír eltűnteti De Niro-t. Azóta is kiráz a hideg tőle. A bürokrácia hatalmát soha jobban nem ábrázolták képileg.)
A zene is perfekt, a latin Brazil című szám elképesztő iróniába burkolja a filmet. (Egyébként sokakat félrevezet a cím azt gondolva, hogy Brazíliáról szól, hehe.)

A Brazil tényleg nem egy egyszerű film. A főhős álmai és a realitás, a csilingelő latin zene, kínzások és kivégzések, az igazi abszurd angol humor bizarr kontrasztot alkotnak. Ha nem láttad volna, mindenképpen nézd meg!

KÖTELEZŐ!
dr. KJ:10/10
Dr.Z: 10/10

KM mondja: Nekem ez az egyik kedvenc filmem sok minden miatt, pl. azért is imádom, mert az antiutópia lényege a kortalanság, és ez a film is olyan látványvilággal ami teljesen egyedi és mindig aktuális.
KM: 10/10

Aphex Twin azaz Richard David James az elektronikus zene kevés ikonikus alakja közé tartozik. Bár legismertebb zenéi nem éppen a könnyűzene kategóriába esnek, mindenféle stílusban alkotott már, a remixeiről és bootlegjeiről nem is beszélve. Sokszínűségét és munkásságat nem elemezzük most, mert pl. a wikipedián elmerülhet mindenki a témában. 1997-ben kiadott Come to daddy EP talán a legismertebb lemeze, amit a szakma a "legpopulárisabbnak" tart. A kislemez egyébként nem csak durva iparitechno-szörnyeket tartalmaz, pl. az "IZ-US" nyugis jazzdobos és dallamos szám.
A klippet Chris Cunningham rendezte és ugyanazon a helyszínen forgatták ahol Kubrick a Clockwork Orange bizonyos részeit. Valószínűleg az egyik legrémisztőbb klipp (vagy rövidfilm inkább) amit valaha is készítettek. Én amikor először láttam azt hittem, valami bad trip gonosz flashbackjét látom, mert nem hittem el, hogy ilyen klipp létezhet (éjfélkor ment az Alternative Nationben, '97-ben.)
A klipp és a zene kultikus státuszba emelkedett. Mivel a szám a pedofíliáról (is) szól, így nem meglepő, hogy pl. a gyilkolóspornót körüljáró 8mm című filmben kétszer is megjelenik.
dr.KJ: 10/10

Az 1993-as On című szám egészen más oldalát mutatja RDJ-nek, furcsa, bizarr ugyan a klipp, de semmiképp sem horror, és a zene is más világ. Jarvis Cocker és Martin Wallace rendezte stopmotion-os videóban a tengerpartra kimosott tárgyak táncolnak.
dr.KJ: 9/10

Ez a stopmotion technikával készült, hagyományos animációs rövidfilm pár éve jelent meg, ám én csak egy-két hónapja találtam rá a neten. Paul Whittington munkája, amivel megnyert mindenféle underground fesztiválokat, és mivel minimalizmusa ellenére tényleg nagyon hangulatos darab, egy postot megér.

Cím- és főszereplő Android 207-es, egy elég rusnya robot. Valami túlexponált labirintusban bolyong, egy fekete-fehér világban, ahol mindenféle akadályokkal kerül szembe, amiket próbál megoldani. Összefut egy másik robottal is, akitől fél, és aki elől menekül. Ennyit tudunk, ennyi történik, semmi előzmény. Az érthetetlen alaphelyzetből és a történésekből adódóan mégis nagyon feszült a film, és ezt a nyomasztó hangulatot sikerül is végigvinni 10 percen át, ami rövidfilmeknél nagy bravúr. Aztán a végén csak jön a megoldás, a csattanó, amitől a film kerekké és a sztori ötletessé válik, mindenféle asszociációkat ébreszt, lehet elmélkedni az élet értelmén, az evolúción, meg amihez csak kedv van.

Szóval a darab:


a film honlapja: http://www.carrotkidfilms.com/android207.html

dr. Z: 8/10
dr. KJ: 8/10

Milan Kundera könyveit nem nagyon filmesítették meg, mondjuk nem is könnyű vállakozás, de azért mégiscsak furcsa, hiszen egy igazán közismert íróról van szó.
Hogy miért éppen a Lét elviselhetetlen könnyűségét válaszották, nem tudjuk meg soha, de mindegy is. Philip Kaufman rendezte, aki elég eklektikusan válaszott filmeket: A testrablók inváziója (horror-sci-fi), Henry és June (biográfia, dráma) és ő írta pl. az Indián Jónás forgatókönyveit is, heh. Szóval igazán olyan rendező, aki nem egy stílus elkötelezettje, hanem témát választ.
Először a könyvet olvastam aztán jött a film. Ha nem is tudja átadni teljesen (lehet olyat egyáltalán?) azért jól sikerült adaptáció. Daniel Day-Lewis és Juliette Binoche jó választások, mégha nem is túl cseh típusú arcok, teljesen korrekten hozzák a közép-európai kínlódást, bár nyilván jobb lett volna kelet-európai színészekkel, de akkor ugye Amerikában borítékolt lett volna a bukta. (Ja és természetesen nem is Prágában forgatták, hanem Franciaországban, nem is hozza a cseh fílinget, pedig próbálkoztak.)
Aki nem olvasta a könyvet, annak már a cím is elgondolkodtató lehet: hogyan lehet a lét elviselhetetlenül könnyű? Tomas számára az élet márpedig "túl könnyű", és ezt a film jól be is mutatja: a fojtogató, fülledt erotika, a felszínes, élvhajhász orvos jellemfejlődése és a 68-as szovjet bevonulás eseményei keresztezik egymást.
A film romantikusabb és érzelgősebb ugyan a könyvnél, de azért még mindig egy korrekt adaptáció.
AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7,7/10