Talán még súlyosabb a szintén infographics-os prüntyögős Bleip-féle Beauty Kit. Ezek egy kislányoknak készített plasztikaisebész-dobozka reklámjai(!) (mármint nem igaziból, hanem irónikusan)
Cunningham-mini sorozatunkban ma: Leftfield & Afrika Bambaataa + Madonna, hehe jó kis kombó.
Azt nagyon sajnálom, hogy sose sikerült eljutnom egy Leftfield-koncertre, mert mindig is nagyon csíptem őket. Cunningham elég kemény klippet csinált az elektro nagy öregjével, Afrika Bambaataa-val közös Afrika Shox-hoz. dr. KJ: 10/10
Madonnának két jó albuma volt. A Ray of lightotWilliam Orbit, a Music-ot pedig Orbit és az őrült francia Mirwais együtt követte el. Akkoriban elég bevállalós volt ahhoz, hogy hamár betyár pop zenét csinál, akkor ahhoz betyár klipp is dukál. Cunningham úr így került képbe. Madonna azóta se csinált szart se, kár érte. dr. KJ: 9,5/10
George Clooney. George Clooney? Hogy a picsába kerül ide? Hát úgy, hogy mindenki kedvenc Gyurija elég érdekes filmeket gründölt össze. Producerként és színészként is benne volt a Syriana-ban, a Michael Clayton-ban, producerként a The Jacket-ben. Színészként pedig a sok béna blockbusteren kívül szerepelt néhány betyár filmben is: a Coen fivérek-féle O Brother, Where Art Thou?-ban (Matyi ír majd róla, hamár nem lesz szerelmes, legalábbis ezt hazudta), John De BelloReturn of the Killer Tomatoes-ában, Az Alkonyattól pirkadatigban (na ez nem kap linket, csak ismered tán, hehe), stb. Egyértelműen nem szar hállivúdi színész tehát, sőt, nadehogy rendezzen is? 2002-ben már rendezett egyet, az Egy veszedelmes elme vallomásait, ami nem volt rossz, de azért ide nem kerülne fel.
A Good Night viszont elég érdekes film. A sztorija önmagában nem lenne túl izgi (legalábbis nekünk biztos nem, Amerikában azért biztos jobban.) Amikor elkezdtem nézni, kicsit nyavalyogtam eleinte, aztán hamar elkussoltam. Magával ragadott a fekete-fehér világ atmoszférája, és Dianne Reeves zenéje. Tipikus hangulat filmről van szó tehát, ahol se a piffpuff, szétlövöm anyádat is a pincsijével együtt-stílusú eksön, se a béna misztikusság nincs jelen.
Sztori.zip: Az igazi vérfaszfej McCarthy szenátorral küzd a filmben Edward R. Murrow újságíró. Mivel a sztori egy külön bejegyzést igényelne, ezért most csak ennyi, meg amúgy is, nézd meg és megérted, hogyan működött az Amerika-Ellenes Bizottság, a cenzúra, a mi is a sajtószabadság mára lerágott csontja, stb.
Tapintható feeling, fincsi jazz, szép fekete-fehér képek, kiváló színészek. David Strathairn nagyon fasza a kimért, egyfolytában cigiző Murrow szerepében. Clooney maga is feltűnik, és ő sem rossz, ahogyan a többiek sem.
Aki képes lassú, fekete-fehér -finom jazzel átszőtt- képeket nézni, és ráhangolódni egy ilyen filmre, annak tetszeni fog.
AJÁNLOTT!
dr. KJ: 8/10
KM: tényleg jó kis film, kiderül pl, hogy az a bizonyos nagy amerikai sajtószabadság sem csak úgy lett magától, hanem bizony sokan megdolgoztak érte, és valaki akár az életét is áldozta mert a megkérdőjeleződött a hitelessége, érdekes és tanulságos film, főleg innen keletről nézve. 8/10 ja, és tényleg lesz ó testvér merre visz utad, amint újramegnéztem azzal a bizonyossal :)
Ráncosnyakú: Ez volt a szakdolgozatom egyik témája, bár ez nem jelent semmit, mert szar filmekről is írtam, de ez nem az volt. 8/10
Spike-ot alapvetően a John Malkovich menetért (meg kicsit az Adaptációért is, de azért nem annyira) szeretjük, mert az egy kurva jó film, pedig alapvetően kliprendezőként működik, kemikál tesók, björk, pavement klippek sora a háta mögött, de most egy bájos kisfilmmel örvendeztetett meg minket, nekem tetszett, itt van alább.
A klippek és filmek mellett reklámokban is közreműködött, és mivel reklám asszem még mem szerepelt a blogon, márcsak ezért is itt a helye, plusz bizonyíték arra, amit már úgyis sejtettünk, hogy lehet jó reklámot csinálni Kovács János vízvezetékszerelő közreműködése nélkül is.
Kollégák!! az jutott eszembe, hogy legyen sorozat a fasza rendezők fasza reklámfilmjeiből, mert sok olyan is van ám.
Hacsak a filmtörténelem leglátványosabb verekedése miatt ajánlanám ezt a filmet, akkor elég lenne megnézni a lenti részletet. Viszont ennél többről van szó, ugyanis ez itten egy kötelező darab a maorikról. Ők Új Zéland egykori büszke őslakosai, akik régen törzsi tetoválásaikról és harcitáncukról voltak híresek, manapság azonban inkább az alkoholizmus és a segély a leggyakoribb témájuk. A két utóbbinak nagy élharcosa a film egyik főszereplője Jake, the Muss (Balhés Jake), aki nevéhez méltóan nagy örömmel veri szét ember társait és azt elég tehetségesen is csinálja. A gond az, hogy gyakori részegségéből adódóan felesége is beleszalad egy pár kósza pofonba, ezért Balhésné több éves házasság után elhatározza, hogy elege van férje folyamatos bulizásaiból, meg a részeges nagydarab haverjaiból és a gyerekeivel együtt elköltözik.
A gyerekeiken is meglátszik azonban a rendes apai nevelés hiánya: az idősebbik fiú egy nagy maori bűnszervezethez csatlakozik(képünkön), a fiatalabbik meg autólopás miatt nevelőintézetbe kerül. A legjóravalóbb szereplő a család legidősebb lánya, aki gyerekmeséket írogat a maga körül láttott dolgukról. Az egyik ilyen tragkus ihletetségű mese elolvasása után jön rá Jake, hogy a legjobb barátai még nála is rosszabbak, ezért egyiküket, Bully bácsit(akit az azóta nagyon befutott Cliff Curtis játszik) erősen puhára veri.
Szóval a film kategóriája szerint családi dráma, de ez ne tévesszen meg senkit mert nagyon jól összevan rakva, nagyon jó maori reggae szól és tele van fasza tetkókkal.
doggfather:
Vallás, kereszténység, katolicizmus kritikai, kérdező feldolgozása, bemutatása nem volt még ennyir... (2023.11.22. 15:07)Dogma (1999)
doggfather:
Zseniális francia csehszlovák sci fi animáció amiben egy távoli bolygón az ember(szerűlény)ek csup... (2023.10.02. 08:24)La planète sauvage (A vad bolygó; 1973)
kakamátyás:
most realizáltam, hogy a ferry egy előzményfilm, egy tök sikeres 3 évados sorozathoz, netflixen ta... (2022.01.16. 14:00)Ezeket néztük 2021-ben
doggfather:
Félelmetesen jól megrajzolt, összerakott világ a világvége után, benne igazi élő emberekkel, és so... (2021.04.16. 23:10)Nausicaä (Nauszika - A szél harcosai; 1984)