Mint minden szittya, én is epedve várom mindig az aktuális szarráhájpolt magyar filmek megjelenését, hogy aztán felkúrt aggyal hagyjam el a mozit, és hányjam az epét, hogy a büdöskurvaéletbe nem lehet egy normális filmet összehozni, és tényleg az volt-e a rendező utasítása, hogy pakoljál bele még manírt te színészisten te, még, még, legyen már hiteltelenebb az a játék, így még a végén azt hiszi az a hülye néző, hogy színész vagy te, szedd már össze magad, erre itt egy film, amiben egyetlen színészt ismerek (Blaskó Péter), az is kb 10 másodpercig játszik benne, és bazeg, dobpergést kérek, hitelesek a szereplők.

Nade, próbálok a fika ipari méretű magyar filmszakma célú elhelyezése helyet a filmre koncentrálni, bármilyen nehéz is.

Szóval itt egy csávó, elsőfilmes rendező (az imdb szerint Galambos Attila, a valóságban Gigor Attila), a színészek ismeretlen népek (számomra), vagy legalábbis nem a "krém", és jó filmet csinált. Tényleg. Végig fentartott feszültség van, izgalom, ötletek, képek, humor, játék, fantázia. Nem akarok túlzásokba esni, mert vannak bugok, jóhogy vannak, van be kevésbé hiteles szereplő is (a Küklopsz fejre tökéletes, de sajnos picit hiteltelen), de mindent egybevéve nagyon meg voltam elégedve, a mindig, de mindig elbaszott dramaturgia is működött, el sem hiszem.

Minden büdös nyavalygó fikagép nézze meg. Most. Pénzért. Moziban.

update: kimaradt a sztori, pedig: adott egy korboncnok, akinek az anyja rákos, és itthon nem válalják a műtétet, mikor is feltűnik a már elített küklopsz, hogy felajánljon 10 millát, hogy öljön meg valakit, amire hősünk rá is bólint simán, csakhogy az eset másnapján levelet kap az áldozattól, amiből kiderül, hogy a sose látott testvére volt az illető. Ezen picit berágva elindul, hogy kiderítse, ki is szopatta meg ily csúful...

KM: elfogultan: 9/10, objektíven: 7,5/10
dr. KJ: 7.8/10 nem vót rossz

Már csak a Münchausenes post miatt is vicces ez a film, 10 évet ugrottunk az időben, és ebben már Sarah Polley a jó nő, viszont minden más különbözik.

A 90-es években volt ez a drogfilmes, többszálonfutós majd összekapcsolódós filmdivat, mint a ravasz az agy, vagy a gridlock'd és a többiek, na, ez a film pont olyan, és ezért is szerettem, mert ez egy tök jó kis műfaj, fordulatos, szórakoztató, és nagyon sok bőrt azért nem húztak le róla, meg különben is, hamár sznobsági szempontból szar, legalább legyen jó minőségű szar.

Szóval a sztori egy nap története, ami elég furán alakul, van benne sok különböző szereplő, sok nézőpont, és jól megnézzük az összeset, szépen egymás után, így gyűjtögetve az információmorzsákat, hogy a végén valami tök más jöjjön ki belőle, mint amire az elején számítani lehetett, de nem egy orbitális, mindent keresztülhúzó csavarral, ahogy azt már megszokhattuk, hanem csak egyszerűen az emberi történetek valahogy izgikké válnak ebben a tálalásban, végig fenntartott jóleső feszültség, jó szituk, életszag, ez a jó film receptje, és ez a film teljesíti az elvárásokat.

A szereplők nem túl ismertek, kivéve persze misziz szcientológust, és a már említett Sárát, a többiek nekem b-arcoknak tűntek, de lehet hogy nem is azok.

KM 7,4/10
dr. KJ: 7.6/10 fiatalság, drogosság

Újabb Gilliam klasszik következik, ami talán kicsit kevesebb elismerést kapott az utókortól, mint a többi műve, pedig semmivel sem marad le tőlük, van olyan ötletes, látványos, szórakoztató és elgondolkodtató, mint a Brazil, vagy a Félelem és reszketés, csak ez inkább gyerekfilm, talán ezért a mellőzés.

A sztori szerint egy színházi társulat éppen  Münchausen kalandjait adja elő, mikor is megjelenik a hórihorgas öreg önmaga, és elkezdi nyomatni a sztorikat sorra, és innentől kezdve ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy hol válik el a valóság és a fantázia brodalma, mert össze vannak itt kutyulódva csúnyán, mint az 1001 éjszaka meséiben, a sztoriban lévő sztori alsztorijából ki nem hámozod magad, de nem is kell, mert itt mesék hevernek egymáson, a racionalitás csak fölösleges kolonc, kell a fenének, inkább élvezkedjünk a báró súlyosabbnál súlyosbb történetein, ahogy kelepcébe csalta a hold királyát, vagy ahogy fondorlatos módon megszöktette a társaságot a hal gyomrából és még sorolhatnánk.

A szereplőgárdára sem lehet panasz, John Neville személyesíti meg Münchausen-t, a kislány Sarah Polley, akit szintén sok filmből ismerhetünk, mellékszerepekben megjelenik Uma Thurman (na akkor még hiteles Vénusz volt, 18 évesen) Jonathan Pryce, vagy Robin Williams, mint a Hold királya, szóval remek a szereposztás is, aki nem látta, pedig pl a Grimmeket bírta, az mindenképp pótolja!!

KM: 8,7/10

Kis-ránctalannyakú: 11/10

Nagy Ráncosnyakú: 9/10 Mekkora gyermekkori kedvenc!!

Zabi: 8/10 - Jó kis kellemes cucc, de nekem már ráncosodott, mikor láttam.

"Ó Danga, te szegény vesztes, egy
zsönge punci lett a veszted..."

Filmnézős- torrentezős hétvége van mögöttem, 4 és fél filmet sikerült megnézni, szépen fel is bukkanak majd itt. A szombatot a jugoszláv háborúnak szenteltem és így akadtam rá erre a rendkívül szórakoztató darabra. A Szürke, Mercivel ugyanis idióta háborús roadmovie az éppen szétszakadó Jugoszláviában, rengeteg (fekete) humorral.

A főszereplő Ratko (Srdjan Todorovic, ő pl. Dadan a Macskajajban: "pitbull jeije") focistafrizkós bosnyák sutyerák tolvaj és kamionsofőr. Alighogy kiengedik a börtönből, azonnal lenyúl egy piros Merci kamiont (ami viszont nem hiányzik senkinek) és nekiindul a háború előtti jugó utaknak. Ratko totál színvak egyébként, és egyszerű mint egy raklap, de jó ember, talán a legjobb ebben az őrült országban. Majdnem elüti a stoppoló hisztis-füves tinipunk Suzana-t (Aleksandra Balmazovic), aki terhesen épp Dubrovnikba igyekszik, leszarva a háborút. Együtt indulnak a kalandra keresztül az országon, vérbeli eszement szerb roadmovie-t kanyarítva elénk. A film végig nagyon szórakoztató, nem realista, hanem abszurd oldalról megfogva a háborút és a két főszereplőt. Van itt minden, teljes a balkáni tabló: kisstílű gengszterek, drog, útonállók, beleszarós katonák akik a tábornokok házait építgetik, fegyvercsempészet és rengeteg fekete humor. A két főszereplő kiválóan hozza a karaktereket, a hangulat durván 90-es évek eleje, Guns'n'Roses vs. Bruce Lee és a turbofolk.

Remek kis filmecske ez, amely színvak főhősünk szemén keresztül mutat bepillantást egy abszurd ország abszurd háborújába. ERŐSEN AJÁNLOTT!

dr. KJ: 9/10

Trailer helyett: "Udri, Bruce Lee!"

Másoknak is megtetszett a Renaissance film noir világa és a 3D-s felnőtteknek szóló animációkban rejlő lehetőségek. A Film Noir szerb-amerikai koprodukcióban készült igazi sötét krimi, csavaros(nak szánt) sztorival és nagyrészt hihetetlenül gyenge 3D animációval. Látványvilága pedig sokszor Renaissance-nyúlás, ami engem nagyon zavart.

A sztorit nem fogom fejtegetni, mert egy csavaros krimi-thrillernek ez sarkalatos pontja és nincs értelme ellőni a poénokat. A lényeg, hogy van itt minden, amnéziás főhös, magánnyomozó, vad szex, pornós-gyilkolós ügyködések, üldözés, akció és sajnos sok klisé.

Szóval lehetett volna akár egy Renaissance-szintű szupercucc is, de itt a low-budget miatt az animációk gyalázatos gyengesége és történet kliséi agyonbasszák az egészet. A zene még tud valamit javítani a dolgon, de a motion-capture nélküli mozgások hamar kiábrándítanak. Nem értem, hogy ennyi energiát beleöltek a filmbe, aztán amikor leültek végignézni nem vették észre, hogy ez szar így? Inkább várniuk kellett volna még vele, tovább csiszolni, a producer szerezzen több pénzt, és megcsinálni rendesen. Kár érte, mert így csak érdekesség lett, filmbuziknak, 3D-buziknak és VJ-knek.

dr. KJ: 6.5/10