Már csak a Münchausenes post miatt is vicces ez a film, 10 évet ugrottunk az időben, és ebben már Sarah Polley a jó nő, viszont minden más különbözik.

A 90-es években volt ez a drogfilmes, többszálonfutós majd összekapcsolódós filmdivat, mint a ravasz az agy, vagy a gridlock'd és a többiek, na, ez a film pont olyan, és ezért is szerettem, mert ez egy tök jó kis műfaj, fordulatos, szórakoztató, és nagyon sok bőrt azért nem húztak le róla, meg különben is, hamár sznobsági szempontból szar, legalább legyen jó minőségű szar.

Szóval a sztori egy nap története, ami elég furán alakul, van benne sok különböző szereplő, sok nézőpont, és jól megnézzük az összeset, szépen egymás után, így gyűjtögetve az információmorzsákat, hogy a végén valami tök más jöjjön ki belőle, mint amire az elején számítani lehetett, de nem egy orbitális, mindent keresztülhúzó csavarral, ahogy azt már megszokhattuk, hanem csak egyszerűen az emberi történetek valahogy izgikké válnak ebben a tálalásban, végig fenntartott jóleső feszültség, jó szituk, életszag, ez a jó film receptje, és ez a film teljesíti az elvárásokat.

A szereplők nem túl ismertek, kivéve persze misziz szcientológust, és a már említett Sárát, a többiek nekem b-arcoknak tűntek, de lehet hogy nem is azok.

KM 7,4/10
dr. KJ: 7.6/10 fiatalság, drogosság