Volt az amerikaiaknak egy elképesztően faszadék elnöke, Nixon, aki azért volt érdekes, mert olyan bénán lopott-csalt-hazudott, hogy még elnöksége alatt megbukott. Oliver Stone 95-ös Nixonjával ellentétben ez a film nem a bukása körülményeit, hanem egy angol tévéssel, David Frosttal 1977-ben készült interjúsorozatát dolgozza fel. Nem túl izgi dolog ez nekünk magyaroknak, annál izgibb nekik. Nixon bukása után az első interjút csinálja meg vele ez a Frost nevű csóka, aki fura és ellenszenves módon egyszerre playboy, nyálas köcsög és beképzelt fasz, akinek épp hogy sikerült a nagy spíler Nixonnal szemben helytállnia. A film legnagyobb érdeme pont ez: mindkét főszereplő elbaszott és ellenszenves, hihető és reális figurák. A két színész (Frank Langella mint Nixon és Michael Sheen mint Frost) remekül hozza a két karaktert, érthetővé teszik a motivációjukat.
Szóval nem akciófilm ez, nem is véres-könnyes-gecis dráma, hanem egy kor és néhány meghatározó figurájának lenyomata. Leginkább Clooney Good Night, Good Luck-jára hasonlít, bár annál azért lájtosabb. Nem túl unalmas, nézhető film, bár simán rövidebbre lehetett volna vágni. Jó humor, vicces barkók, áldokumentumfilm fíling, remek mellékszereplők (Sam Rockwell, Kevin Bacon, Oliver Platt), vicces 70-es évekbeli korrajz. AJÁNLOTT!

dr. KJ: 7.7/10

A képregény stílus nem csak a filmekre (pl. Renaissance, a Sin City vagy a Film Noir) hanem videoklippekre is hatott. Itt van elsőnek az A-HA Take on me-je, ami kurvajó kis klipp mind a mai napig. (Urbánus legendák szerint magyarok rajzolták, nem csodálkoznék, akár még igaz is lehet. A magyar rajzfilmgyártás ott volt a szeren.)

A Stones Throw kiadóhoz tartozó Madvillain brigád képregényes klippje az egyik legjobban sikerült darab.

Szenzációs rövidfilm stop-motion technikával Japánból. A bullet-time effekttől a 2D-s kameraváltáson át telis-tele ötletekkel.

A James Bond filmek mindig híresek voltak a főcímeikről. Következzen három régi title sequence a legszebbek közül:

További szépségek itt.

A dokumentumfilmek nem gyakoriak itt a blogon, mondhatnánk azt is, hogy még nem is volt egy se? Mindegy is, a Man on Wire abszolút ide illik. Dokumentumfilmnek ugyanis a lehető legjobb, rendkívül jó érzékkel megcsinált anyag, ez a film ugyanis egy őrült és zseniális emberről szól aki végrehajtja gyerekkori álmát, nem pedig mondjuk a fazekasműhelyekről Tunéziában.
A film főszereplője Philippe Petit (Kis Fülöp, hehe!) a világ leghíresebb kötéltáncos- "terroristája", aki 1974 augusztus 7-én reggel 7-kor abszolút illegálisan, 417 méter magasan a World Trade Center (2001 szeptembere óta már csak Ground Zero) két tornya között nyolcszor oda-vissza sétált a 43 méter hosszú acélkábelen. A filmben Philippe és segítői, barátai mesélik el a sztorit többféle megvilágításban. A terroristák is megirigyelnék azt az alaposságot, kitartást és fanatizmust, ahogy Philippe és haverjai kitervelték és végrehajották az egyszerre eszement és zseniális médiahacket.
A film korabeli archív és mai anyagokból áll. 90 perces hosszával sikerült a tempót majdnem végig megtartani, így azoknak is ajánlott akik a NGC-t, a Discovery Channelt és társaikat be sem állították a tévéjükön. Szóval: Erősen ajánlott!

Kalandra fel!
                   (A.E.Bizottság)
 

dr. KJ: 7.9/10

Vezérnyúl: 5 uncsiszar!